Rész

 1  0|            keserv, mind feledésbe dűl. ~VII ~Hová e kő, lánykám
 2  0|    verésit,~Lélekzetét, - karomra dűl a lány,~Hozzám szorítom,
 3  0|        tűzvész, emésztve önmagára dűl~Percnyi fényéből egy hamvrakás
 4  0|   győzelemről,~Míg önfészke orvúl dűl alá. ~Még csak a torony
 5  0|         Jő Ernő s Bogdány lábához dűl,~"Bárki légy, rejts el,
 6  0| feltartott."~Ezzel Ernőnek karára dűl~Borzad ez látván, hogy végszavával~
 7  0|           Kebelére kisded gyermek dűl. ~Oly hideg kép, olyan szótlan
 8  0|      arccal~A nő védtelen keblére dűl,~Míg ez szótlan párnájára
 9  0| arculattal~Ifju hős vérző keblére dűl.~Csókod is hiába tán, ah
10  0|           és Csillájának hő ölébe dűl - -~Hah! de mit sikolt föl
11  0|          zászló-őr~Zúg az ostrom, dűl a bástya~Mind előre, feltarthatlan.~
12  1|         elszakadt~Két testvér is, dűl egymásnak karjába. ~Az ég
13  1|       összeolvad,~A felhő a tónak dűl vágyó karába~S ott talál
14  1|       érzi ölelését. ~Megnyugodva dűl a sír ölébe~S néz még egyszer
15  1|       fájdalommal~Anyjának karára dűl:~"Mért is oly szép a csillag,
16  1|          a föld,~Felzokog s ölébe dűl. ~És leszáll a csillag újra,~
17  1|         sohajjal a~Kereszt lábára dűl. ~De a vén koldús felkacag,~
18  1|           pót kétségbe esve sírba dűl~S haldokló ajkán is még
19  1|            Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;~De az igért reményvilág
20  1|  születnék,~Ha nyugodni sír ölébe dűl. ~S ép nékem e hangyaboly
21  1|    ruhában,~S vesszejét csókdosni dűl a nép elébe. ~Ez tehát a
22  1|       játékot abbahagy. ~Kebledre dűl, s te könnyeit letörlöd,~
23  1|       reszket a föld, melyre hág,~Dűl és rombol minden tekinteténél,~
24  1|           szomszéd dombon~Botjára dűl a pásztor s andalog,~És
25  1|                             Intés~Dűl, dűl az ősi ház fejünk felett,~
26  1|                        Intés~Dűl, dűl az ősi ház fejünk felett,~
27  1|        Emberszív meddig össze nem dűl,~Csak a közömbös néz nyugodtan~