Rész

 1  0|       szent világa az,~Ne félj, szét nem töröm, tovább viszem.~ ~
 2  0|     csak még egésszé,~Nem tépik szét többé szűk sorompók,~Mik
 3  0|      lassanként semmiségbe foly szét,~Nem lelvén szűt, amelyben
 4  0|      enyhülést nem ad,~Menjetek szét, Istenem megáldjon,~Miért
 5  0|        Hasztalan, hiában nézdel szét. ~Majd a bankát csalják
 6  0|      függönyredőit~Lassan vonja szét halotti kéz. ~Ármán áll
 7  0|         vagy?~Légy nyugodt, űzd szét a rémeket!"~"Ott nyugszom
 8  0|     szemében egy könyet fakaszt szét,~A kicsiny tilinkót ablakon
 9  0|        Megkönnyült kebellel néz szét a király,~Amint védnökével
10  0|  hasztalan terjeszti~A királyfi szét a néma sírnak,~Hasztalan
11  0| keservvel élte fellegként oszol szét,~Haldokolva tér meg ősi
12  0|    világot kell, hogy zúzzak is szét!' ~És rohant a harcba, mindenütt
13  1|  nyakadra,~Erős léptére roskadt szét falad:~A népszabadság, a
14  1|        vérzik, míg a csendes éj~Szét nem teríti szárnyait fölébe; ~
15  1|    Gondtalan lábbal tapodja azt szét. ~Nyoszolyát vesz ottan
16  1|       szellemek,~Avégett tekint szét oly ijedve,~Forgó szemmel
17  1|          Lassan földdé porladoz szét,~Mint a zsarnokság és minden,~
18  1|      Végre a leszálló est űzött szét;~Azt hivők temérdeket beszéltünk,~
19  1|      Marokkal szórja~Azt szerte szét,~Kifogyhatlannak~Hivén kincsét.~
20  1|   szeret.~Mit oly bőven hintett szét a nagy ég,~Élvezni bűn lett
21  1|       hit, egy remény terjeszti szét~Hát mindkettőnk felett védszárnyait,~
22  1|         lelkek barátja~Ő osztja szét a csillagkoszorút~Csak a
23  1|       harci mén tiporja majd le szét~A művelődés szent kelyhű
24  1|     előtt, ha köd gyanánt oszol szét,~Amit vágyó szívvel esd,
25  1|     által halhatatlanságot oszt szét,~A mult örökségét ő óvja
26  2|    Hitvány hamvát lábával rugta szét,~S a szél elhordta jótevőn