Rész

 1  0| vigadtam, amíg szenvedél,~S nem jött el, hogy megintsen, szellemed.~
 2  0|      megláttam a falut,~Eszembe jött minden pánt és kapocs,~Melytől
 3  0|      életes virágot hozva, íme,~Jött a nemtő, s az te, nő, valál. ~
 4  0|      csak letette. ~Vagy eszébe jött bucsúbeszéde:~"Hogyha elhullsz
 5  0|         Ölelé kebeléhez a bút. ~Jött az éj, még Berta ott merengett~
 6  0|      melyben megpihent,~Szívből jött szó és egy serleg jó bor~
 7  0|         mind hős tettei,~Eszébe jött az élvezet, mit itt~S amott
 8  0|     Mint férfiú. - A nő temetni jött,~Könyűm övé, hisz a mosoly
 9  0|         nem éle válva;~Mert nem jött még a halál világra.~S mert
10  0|      éle. ~Olykor-olykor vendég jött a házhoz~S estve lángjánál
11  0|     szellemvilágnak. ~Jehovának jött egy pajkos gondolatja,~A
12  0|   Hajnáját nem. ~És midőn az éj jött gyászos hollószárnnyal,~
13  0|       Elfogyott a napfény, fagy jött és setétség,~A forrás elállott,
14  0|     láttam ellenség nyomát sem.~Jött a tiszt, érdemjelt tűzött
15  1|         már a nap is,~Harangszó jött elém,~S e közben újra a~
16  1| Énekelve, egy népdalt teremtett~Jött a korcsmárosnak barna lánya,~
17  1| sötétnek látszik most nekem? ~S jött tanítónk, elmult a varázslat,~
18  1|        felé sem visz. ~A hittel jött a törvény szelleme,~A törvény,
19  1|    végig az égen,~Gyászos nőtől jött búcsúgondolat,~Távol bús
20  1|      ébredő lelkünk elé fest,~S jött a búcsú, nékem szólni kellett,~
21  1|        Mit szivemben leltem. ~S jött a fagylaló szél,~A világnak
22  1|         s a tapasztalásnak~Zúza jött helyette. ~És én éltem,
23  1|   Ledönték lángoló oltárukat~És jött helyébe vérző feszület,~
24  1|         sivítva jára,~S kocogni jött szobámnak ablakára;~Szobámban
25  1| hatalmamat. ~Igy éltem sokáig s jött a tündér,~Ujra kérdvén: "
26  1| köznapiság nem zavarta meg,~Nem jött elődbe halvány házi gond,~