Rész

 1  0|    szerelme,~Házammal meglellek téged is, lány,~S majd öled lesz
 2  0|    voltam a hibás magam, leány!~Téged ne nyomjon semmi szemrehányás!~
 3  0|     mosolygó kedves szellemet. ~Téged nem költ fel a pacsirta-dal,~
 4  0|        leány, én enyhülök,~Hogy téged lágyan foly körűl,~Mi itt
 5  0|       kínt, amellyel~A hidegség téged sujtana. ~Rab vagyok, rab,
 6  0|      édes békejelt. ~VI ~Látnom téged és szeretnem egy volt,~Óh
 7  0|       üdv legszebb sugára vét. ~Téged Isten e szívnek teremte,~
 8  0|         Nyugalmadért elhagy még téged is.~ ~
 9  0|      Nem hagyott el ifjúság még téged,~Óh nő, mondd, mi hát, mi
10  0|      köztünk ember nyitott meg,~Téged, kit a nagy ég adott nekem,~
11  0| Szerelemnek is romlás valója,~S téged is, nő, bizton eltemet.~
12  0|       hogy magas váradban~Jerta téged rég elfeledett. ~Ottan áll
13  0|      szellem, ím itt fekszenek,~Téged oltalmaznak felsőbb végzetek."~"
14  0|      Lót, neked élned kell még,~Téged Isten szentelt eszközűl
15  0|         Ismer a király s mond: "Téged nem bántlak, bár~Véle vígadtál,
16  1|     tornyod egykor elfogott. ~S téged, te ronda vár, azért hagyott
17  1|       senki~Mindnyájok közt, ki téged sejtene,~Ki e téren felkélsz,
18  1|        De ha mind elküldöm, ami téged illet,~Mind elküldöm én
19  1| köszöntés, forró csók, leányka,~Téged illet, azt szűm önmagában
20  1|         mely véd, takar.~Elárul téged is később bizonnyal,~Talán
21  1|      remegtem,~Hát látnom kelle téged újolag, nő,~És látnom úgy,
22  1|  renghesse szűnket át - -~Isten téged teremte jókedvében,~Mint
23  3|        erős letiporni az ellent~Téged imádva, ha a lánciban égre
24  3|        erős letiporni az ellent~Téged imádva, ha a lánciban égre
25  4|     bíró~Mért ne nevezzelek én, téged bölcsnek? hiszen eddig~Az