Rész

 1  0|          lehullt,~Mindegy előttük, ők mosolyganak csak,~Az ember
 2  0|    könnyezem. ~Csatában estenek el ők,~Szentelt zászló alatt,~
 3  0|          követi csupán,~Hol vannak ők, a bátor harcfiak?~Hol Tirza
 4  0|            néztem legjobb hőseink,~Ők esdekeltek, és kacagtam
 5  0|        esdekeltek, és kacagtam én,~Ők őrjöngöttek, én enyelgettem,~
 6  0|           halsz meg! így beszéltek ők,~S nyugalmad még a sírban
 7  0|           őt és érzik, a pusztának~Ők, s a puszta nékik van teremtve. ~
 8  1|          bűbájos regéket.~Most meg ők kérdik már, mily világ foly
 9  1|           ismerősök arcaik. ~Óh, s ők mégsem régi jó barátim,~
10  1|   nyugodjam. gyermekemnél én is,~S ők reszkessenek!" - - -~ ~
11  1|          Előzzük meg, rajtunk hogy ők~Ne fogjanak ki legalább. ~
12  1|            arattak.~De tisztesség! ők neveltek~Szabadságnak, dicsőségnek,~
13  1|          itt is nagy előnyük:~Hova ők belépnek, míg mi oda küzdünk,~
14  1|         tudják-é ezek, hogy egykor ők is~Le fognak tünni, s a
15  1|            hol lelsz bajtársakat. ~Ők szégyeneljék, kik nem jöttenek,~
16  1|        zászlóddal,~S az önző népek ők rettegjenek. ~A zsarnokság
17  1|     képzelet világom,~S elmosódván ők is, megszakadt szivemnek~
18  1|     könnyet, sohajtást,~Jól tudják ők, hogy nem kedvelem.~Tenger
19  1|       éltem, rajta most vihar zúg,~Ők a gyöngyök, melyeket kimos,~
20  2|            választottja lel. ~Csak ők tudják, kikhez dalom beszéle,~
21  2|          mely gyöngyöt terem,~Csak ők érezzék, - mig reng dalom
22  3| együttérzéssel könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~
23  3|        könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~Szemere
24  3| együttérzéssel könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~
25  3|        könnyitsenek...~Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!~Szemere