Rész

501  1|     percenként gördűlnek századok. ~Mint Krisztus, akit szintén felfeszített~
502  1|     csillaghímes ég vagyon. ~Hallom mint zúg le a Dunának árja,~Kelet
503  1|          belátom alföld sikjait. ~S mint hogyha mindez titkos szót
504  1|             titkos szót hallgatna~S mint hogyha e szó lenne a halál,~
505  1|       végálomra szenderűl,~S elvész mint buborék minden mi benne~
506  1|  Kicsinyszerű az élet, ritkán jőnek~Mint röpke álmok nagyszerű napok,~
507  1|          élet~Nem adhatott egyebet, mint halált,~Mig a halál rátok
508  1|     enyészek,~Felejtett sír dől rám mint éjszaka,~S mellette a halál
509  1|  istenasszony~Gyanánt viraszt, csak mint szelíd anya. ~Mindegy, ha
510  1|            sírhantod felett;~S mely mint bimbó csak egy sugárra várt,~
511  1|             méhe zárt. ~Mi édesebb, mint ily reményvilág,~Az égnek
512  1|              csak dal és virág. ~De mint a lepke híme szárnyait,~
513  1|              még nem szenvedél. ~És mint a rózsa téli hó alatt~Tavaszt
514  1|    hallgatag,~Ki hinné, hogy alatta mint enyém~Oly zajgó szív s érzések
515  1|        takar, szavamra nem felelsz,~Mint aki pályázás közben leűl,~
516  1|          építés után~Oly messze az, mint volt fejünk felett. ~Mért
517  1|           költőből él az, amit írt,~Mint a lehervadt rózsáról viszen~
518  1|           lelked el,~Veled mindent, mint hulló csillagot~Nyom nélkül
519  1|          tért és a nyügöt nyakán,~S mint trónjáról száműzött istenség~
520  1|    kétségbejtő ez is,~Enyészni jobb mint ilyen öröklét,~Melyben még
521  1|         sors maradt. ~Ha Isten van, mint hisszük oly igaz,~Csalódástok
522  1|        viharjai,~Melyet minden ért, mint szentlélek szavát,~Melynek
523  1|        Isten van szinte feletted,~S mint hozzád képest szűm rejtélyes
524  1|             nem viheted,~Tartsd hát mint frigykötést e szentelt szózatot:~
525  1|            hont elhagyod. ~Ülj csak mint Jób dűlt házad ajtaján,~
526  1|         ülsz vele folyóid partjain,~Mint Bábel mellett a rab Izrael,~
527  1|         népei. ~Rohant a zsarnokság mint tengerár,~Te voltál a szabadság
528  1|    rettegjenek. ~A zsarnokság rohan mint tengerár,~A végső gát lehullt
529  1|            jobban fáj-e egyik szív, mint a más,~Vagy vérző sebét
530  1|     elmerült a kéklő messzeségbe.~S mint az áradattól űzött fut magasbra~
531  1|             még életünk felé von.~S mint a megszakadt húr, felsikolt
532  1|           Melyben élt s honos volt, mint vad áradatnak~Habját, a
533  1|          veszíték és búmat nevelje,~Mint hajós előtt, ha köd gyanánt
534  1|    őrszemekkel csillag ég felettem,~Mint rég ismerős, mint régi jó
535  1|         felettem,~Mint rég ismerős, mint régi jó barátom,~Aki fényle
536  1|          földről küldöm e levelkét,~Mint Noé galambját zöld ágért
537  1|             ágát.~Küldöm e levélkét mint szelíd galambot,~Mely tavaszt
538  1|          hírével.~Hogyha e levélke, mint széltől űzött lomb,~Fényben
539  1|          szegény világban, -~Melyet mint kietlen pusztát tüske ver
540  1|            csókod kárba menjen,~Míg mint elvadúlt mén, elszáguld
541  1|         kívül is,~Mert a boldogság, mint a virág illatja~Szerető
542  1|        fagyvirága,~Kedvesebb nekem, mint minden ami környez,~Mert
543  1|        jött-é eléd?~Nem borzadál-e, mint a templomrabló,~Midőn a
544  1|              E legszentebb nem más, mint a barátság,~Lelkünk magával
545  1|              szépséggel alélt.~Mely mint virág, ragyogni van teremtve,~
546  1|            hozva már el is veszett,~Mint tánczene, pár percre ha
547  1|            szűk körödbe férni,~Vagy mint vad ár fölzajlik és kitör?~
548  1|                              Hozzá, mint nőhöz~I ~Értem életemben
549  1|         csorduló könnyem.~Szent az, mint amely függ száműzött szemén,~
550  1|        halnom is kell szépen érted,~Mint istenfi, aki hűn kiszenvedé~
551  1|    mosolygott a világ,~Tettem volna mint más, űzve élvet~S ellökve,
552  1|            se lássam, félve látnám,~Mint ki reggel kis kertébe lép,~
553  1|               de mégis némi vígasz,~Mint hold, mely nappal elsápadva
554  1|           hozzátok e kicsiny levél,~Mint madárdal szabadon csapongva,~
555  1|      Érzed-é, nő, lelkem suhogását,~Mint rejtélyes, zokogó szelet?~
556  1|           körödben~Minden úgy megy, mint megszokta rég,~Még nyomom
557  1|             ez, mi jó!~Óh, de a kor mint víz összesímúl ~A barázdán,
558  1|            az árny, rémek népesítik~Mint sirt, melyben érző sziv
559  1|             törvényt lát, lerontja,~Mint egy Isten, tesz amit akar,~
560  1|             hatalma,~Melyet lelkünk mint kincset takar.~Lám! körűlem
561  1|            visszatérnék,~Félne tán, mint idegent ha lát.~Óh tanítsd,
562  1|            nevemre,~És tanítsd meg, mint szeret a nő,~Hogy majd egykor
563  1|              kiknek szíveikben,~Úgy mint eddig, most is van helyem,~
564  1|        tarkaságuk elszorulva nézem,~Mint édes visszhangját a tündér
565  1|          magának.~Látom udvarunkban mint munkál serényen~A cseléd
566  1|           bebarangol,~És a gondolat mint sas repül felette,~Mígnem
567  1|     Börtönömnek szűk körébe szokva,~Mint madár, mely szállni elfeledt,~
568  1|        Visszanézek és sötét alakja,~Mint kisértet, úgy látszik, követ.~
569  1|        látott barát!~Úgy mosolygsz, mint búcsuperceidben,~Bár azóta
570  1|       kerget.~Mért nem mondám, hogy mint a bányarab~Míg kincset ás
571  1|         felfogásban, gondolatban~És mint Isten te öntesz szellemet~
572  1|           csak gúnyolt a tömeg még,~Mint megláncolt oroszlán széttöri~
573  1|           küzdés kell érzetednek,~S mint gyöngyök a beteg csigában~
574  1|        mindég ott áll;~Nem akkor jő mint égi szellem,~Ha lelked Istennel
575  1|             perceidnek.~Nem léssz-e mint hajós a parttal,~Mint az
576  1|       léssz-e mint hajós a parttal,~Mint az imádságban kifáradt,~
577  1|             az imádságban kifáradt,~Mint kagyló, mely gyöngyében
578  1|              mely gyöngyében elhal,~Mint múló fénye a viharnak?~Ki
579  1|        megfontol minden tulajdont~S mint árut választ nőt magának,~
580  1|          szép mindenség köréből~Rég mint fekélyt úgy lökte volna
581  1|             Egy szállal sem különb, mint tenmagad.~Ha szent ügy zászlaját
582  1|         Kacagj, kacagj, s meglátod, mint felejti,~Mint hagyja el,
583  1|             meglátod, mint felejti,~Mint hagyja el, csak csábszavára
584  1|             hozzád, - ha megszakad,~Mint a hajóst s keservét~A sír
585  1|          Hallgasd s boldog leszesz:~Mint ő mézet csinál~Méregből -
586  1|           téged teremte jókedvében,~Mint ígéző harmóniát. ~8. Cserny
587  1|       kisszerű kor szűk korlátiban.~Mint a malomkő, hogyha búza nincs
588  1|             hogyha búza nincs rajt,~Mint elvetett kard, hogyha nem
589  1|          mozgató alig keres~Annyit, mint amit rossz fütője~A jó gyomor
590  1|          egy nap is már többet kér,~Mint amit az egész erőmű ér. ~
591  1|         lángésszel - rontás lényege~Mint Istené, ki rontással teremt.~
592  1|            legjobb minden csak úgy, mint van,~Új békót rá, ha tűri,
593  1|           egymástól, és önkénytesen~Mint börtönőr egymást mért őrizi?~
594  1|   megtagadja ő.~Felrugja az embert, mint az ebet,~De azt hiszi, hogy
595  1|            Én láttam a gyöngyöt még mint könyűt,~És a rubint vércseppnek
596  1|             volt. ~18 ~Az ember már mint ember, mitsem ér,~Szintúgy
597  1|              Érzém hatalmadat, mely mint varázsfű~Egyszerre gyógyit,
598  1|              s felforralt vérünkkel~Mint illat a virággal hervadsz
599  1|       kedvesem előtt~Meghalnék, s ő mint agg követne csak,~Rokonnak
600  1|         Mért nem hervad szivünk is, mint a lány,~Mért oly muló, tartós
601  1|             az -~Vagy hol van, mely mint megbájolt maradna? ~Mely
602  1|           égett, a zománc~Ellebben, mint a puszták délibábja,~S kiábrándult
603  2|          röpke az a nő - oly könnyű mint a szél.~ ~
604  2|            És ellenkezőjét mondaná,~Mint eretnekkel bánnánk vele.~ ~
605  2|               4. A költő és kedvese~Mint sas száll a költő csillagok
606  2|            híven feltörő szárnyával~Mint ökörszemecskét lopja be
607  2|        szülő, mellette meg~A jó fiú mint védő támasz áll;~Ámde a
608  2|               21. A szabadságháború~Mint villámlás valál, fényes,
609  2|         pártunkon leszesz,~Oly árut mint te, tán csak senki meg nem
610  2|                  29. Egy demagóghoz~Mint uj Mózes hozod pusztákra
611  2|         énekem. ~Elzengte akaratlan mint madárka,~Kit nem kérdünk,
612  2|              óh, szívem sohsem lép,~Mint a madár, az őszi lomb se
613  3|         Magas sugárban ég,~Leányka! mint szemed,~Azurja tiszta kék! ~
614  3|           kék szemed. ~Hej leányka! mint tavasszát~Zengi át a fülmile,~
615  3|           halál kegyessebb~Leányka, mint keblednek érzete,~Jég csókja
616  3|          reményü szív is ah, kiége!~Mint Aetna keble, dulva önmagán,~
617  3|           tömeg, borús körűletén! -~Mint egy tavaszt a sorvadó virágcsa~
618  3|     istenülve, s hűn szerettem én. ~Mint honni-jog, hazánknak bajnokára~
619  3|         között~Szűm hangja elrezeg,~Mint csattogánynak éneke:~Ha
620  3|            Ha látom őt a táncsoron,~Mint a tavaszzephirt:~Mely reptiben
621  3|         Magas sugárban ég,~Leányka! mint szemed,~Azurja tiszta kék! ~
622  3|           kék szemed. ~Hej leányka! mint tavasszát~Zengi át a fülmile,~
623  3|           halál kegyessebb~Leányka, mint keblednek érzete,~Jég csókja
624  3|          reményü szív is ah, kiége!~Mint Aetna keble, dulva önmagán,~
625  3|           tömeg, borús körűletén! -~Mint egy tavaszt a sorvadó virágcsa~
626  3|     istenülve, s hűn szerettem én. ~Mint honni-jog, hazánknak bajnokára~
627  3|         között~Szűm hangja elrezeg,~Mint csattogánynak éneke:~Ha
628  3|            Ha látom őt a táncsoron,~Mint a tavaszzephirt:~Mely reptiben
629  3|          érzelem!~Mely véghetetlen, mint az ég hatalma:~Mint az élet,
630  3|    véghetetlen, mint az ég hatalma:~Mint az élet, túl e földteren. ~
631  3|             szent ügyét~Oly büszke, mint a sas,~És honja gyászhelyén~
632  3|            tavasz virága él. ~Lépte mint zephir fuvalma~Ott a rózsa
633  3|      Illatos szent berkeken. ~Keble mint Dianna szobra~Oly magasztos,
634  3|        Hazádat gyermekem! ~Szeresd, mint második~Anyádat: védd ügyét~
635  4|           döcögőn rakod a szavakat, mint~Hogyha nemesb hintó jártalan
636  4|        Orgona vagy, szeled úgy zúg, mint a "tereskei kántor"~Ver,
637  4|          állapotinkat,~Hogy köztünk mint mécs fényt sugarozva te
638  4|              Elhiszem, a csalogány, mint te is, éji dalos.~Bár bájol
639  4|             nem mondhatnék felüled, mint: hogy csinos arcod;~S ezt