Rész

  1  0|     kihalnak,~S múlt idők emlékeűl csak~Sárga lombjaik maradnak. ~
  2  0|             Még nem tanúl és szíve csak~Gyermekjátékra jár. ~Inkább
  3  0|        mondom én se, hogy szeress,~Csak adj sugárt, hogy éljek,~
  4  0|        adja vissza.~Amig gyászomra csak villámot öltöz,~Neked hajnalt,
  5  0|         Borul kopár sötéttel. -~De csak tudjam, hogy rajtad még
  6  0|         azt, lány, szived még,~Mit csak neked danoltam én?~Ha nem, -
  7  0|            drága titka! ~Boldogíts csak, boldogíts tovább,~És ne
  8  0|     ragyogjon, aki azt hiszi,~Hogy csak irigyelve boldog,~Én homályos
  9  0|        néznéd te fényes koszorúmat~Csak, hogy éltünkből mi sok lehervadt. ~
 10  0|          mit üdvének nevez~Szivünk csak két rosszból a kisebb,~Mitől
 11  0|       egykoron~Égő napom valál~Tán csak hulló csillag~Hoz hírt,
 12  0|        szomja -~Haldokló szerelmed csak csillámot adhat~S én mégis
 13  0|        néma lesz a szálló éj, felé~Csak a szél suttog - mintha a
 14  0|         más - -~Vagy e pir arcodon csak őszi lomb-e,~Mely percnyi
 15  0|            leányka, élni kell még,~Csak a haldokló ősz kábíta el.~
 16  0|                                    Csak el, csak el!~Csak el, csak
 17  0|                           Csak el, csak el!~Csak el, csak el az
 18  0|                  Csak el, csak el!~Csak el, csak el az emberek köréből,~
 19  0|         Csak el, csak el!~Csak el, csak el az emberek köréből,~Ki
 20  0|         sír -~Az emberek más baján csak mulatnak,~Megérteni csakis
 21  0|            még,~Az ragyogó dér, az csak ily virágszál. ~Ellebben,
 22  0|         előlünk~S deres füvet hagy csak bús lépteinknek,~A fényes
 23  0|           szivárvány a kopár mezőn csak,~Mely égből szállt le, megbüvöl,
 24  0|       Halovány emlékben~Él az este csak,~Melyben óhajtásim~Halni
 25  0|         romjain virrasztva számold~Csak veszteségeid hosszú sorát?~
 26  0|            szív,~Míg így azt látja csak,~Hogy isteneknek gondjuk
 27  0|            előttük, ők mosolyganak csak,~Az ember oly kicsinyke,
 28  0|      hervadtan a sírkertbe száll. ~Csak szállj virág, mit is keressz
 29  0|            van ott, keresztjét éri csak~És engem a tél fagylaló
 30  0|            mély a sír,~Óh türelem, csak türelem azért:~Egy perc
 31  0|           ott. ~Sétálni ment talán csak asszonya,~De jaj, mikor,
 32  0|      helyette más üdébb terem. ~De csak feltűnni s télre válni újra,~
 33  0|            körödben,~Amíg magadnak csak tövis maradt,~Kell hogy
 34  0|      nyugodt a holt is sírlakában,~Csak a haldokló küzd fájdalmival. ~
 35  0|        haldokló küzd fájdalmival. ~Csak az ujon felásott sír kopár,~
 36  0|          hold világa,~De mégis éj, csak gyászt mutat sugára,~Egy
 37  0|             Irás se álljon sírján, csak neve,~E név egész világa
 38  0|            mit itt mi élünk, ő azt csak gondolja. ~Megnyugszom hát
 39  0|        virág sem sejti meg, miként csak~Halotti csók az, melyet
 40  0|  koszorúdat?~Én sírfüzért adhatnék csak neked;~Nyugodjál hát meg,
 41  0|         szivem magányát~Kívánom én csak elfelejteni. ~Kérek habzó
 42  0|      mocskába tapad,~Minden kéjből csak elaljasodása~S a jóllakásnak
 43  0|       lenne utólérhetlen. ~Egy van csak, ami lelkemet feltartja,~
 44  0|       féltni nem tud.~A koldus jár csak gondtalan,~Míg a dústól
 45  0|           enyelgni olyan kellemes,~Csak a szó szűnkbe ne vezessen. ~
 46  0|       csevegni~Rózsák közt szokott csak, rózsa a szerelmed.~Hogyha
 47  0|          tenger~Holdfénynél ragyog csak, holdfény a szerelmed.~Hogyha
 48  0|        álmodozva!~Ezt az álmot rám csak tündérének hozta,~És e tündérének,
 49  0|           szívednek szerelme lámpa csak,~Mely új olajjal ujolag
 50  0|          leányka,~Te nem tanultál, csak tetszelkedést,~Közted s
 51  0|     nagyszerű tél,~De mi bájol, az csak a tavasz. ~Meglep a szobormű
 52  0|         lelkem megnyugvást talál. ~Csak világot! bár mutasson az
 53  0|            nem teremt többé az ég,~Csak ha a természetben tavasz
 54  0|     különben ember e világon~Üdvöt csak hosszú harccal keres. ~Nem
 55  0|           avagy éjsötét,~Azt tudom csak, a kedves egészre~Fényt
 56  0|     lelkünk ismerős volt,~Istennél csak egyet alkotott,~És hogy
 57  0|           lelkem,~Hisz férfitől ez csak kötelesség.~Szerencse csábja
 58  0|       Isten gondolatját,~Nem kell, csak kezedbe a liljomnak szála~
 59  0|         Egyitek sem adhat mennyet, csak selyemből,~Rózsátok csinált,
 60  0|       üdvet,~Oly természetes vagy, csak jól zárd be szűdet!~Mit
 61  0|            nejévé hogy azért levél csak,~Mert esetleg éppen nem
 62  0|    elcsépelt szalma, dőre fecsegés csak.~Őrült vagy költő, ki azzal
 63  0|        szabadság - s arca hiányzik csak.~ ~
 64  0|            Kísértetes szellő zokog csak,~Ködárban varjúhad kereng,~
 65  0|          új bájvirág kél. ~Ne jőne csak az a tavasz -~Ki a hegyekbe
 66  0|           madár lesz mindenikbül. ~Csak én ha áttekintek, ah,~Kis
 67  0|             rózsa lesz ott -~Nekem csak halvány fagyvirág -~Arcád
 68  0|          boldogság mindenkor rövid csak,~Legszebb perceink, mik
 69  0|          érzést, sorsot káromolni;~Csak egy csókért, - s Isten veled! ~
 70  0|         most ölelj meg! Óh ne félj csak,~Hogy elgyűröm csipkéidet.~
 71  0|     Megnyugodott ablakodban,~Hagyd csak, hagyd tovább repülni~S
 72  0|                Epedő szerelem~Mind csak mese, mind csak mese, ~Amit
 73  0|      szerelem~Mind csak mese, mind csak mese, ~Amit költőink énekelnek,~
 74  0|       Eszményi tisztán imádhatja. ~Csak most szeretlek még nagyon,~
 75  0|            más a fényes napsugárt,~Csak hagyja nékem a zord téli
 76  0|       érdeket~Az összepántolt szív csak tönkre jut,~Te nem keressz
 77  0|            a szó érzeményünk burka csak,~Mért írjam én? hogy elámítsalak? ~
 78  0|            vadzajú napot:~Közömbös csak ne légy irántam! ~S ha látom,
 79  0|         még talán szeret.~Közömbös csak ne légy irántam!~ ~
 80  0|             S bár félig értjük meg csak hangjait,~Ragad, ragad,
 81  0|          mit ítél rólam bárki más,~Csak magad te értsd meg árva
 82  0|            Felrettent szívem, hogy csak salakra lelt. ~Boldogabb
 83  0|          lélek tán érzi mind,~Amit csak érzek, amit vágyok én. ~
 84  0|            már, minden hallgatott,~Csak a tücsök tölté az estet
 85  0|          vallomás,~Nem bírtam, ah, csak felsohajtani. ~Busan vezettem
 86  0|          lépted ott hervasztna le,~Csak véle élni és meghalni érted~
 87  0|            szirt, és körül vadon! ~Csak egyetlen tudat lengjen felettem,~
 88  0|     Kívánjad, és kerüllek tégedet,~Csak azt ne mondd, hogy ne szeresselek!~ ~
 89  0|           vagy, Isten sincsen ott,~Csak virágimról ne csókoljad
 90  0|        Isten trónja mellett,~Mégis csak e porföldre szállanék,~Itt
 91  0|      lettem, titkod a világ,~Enyém csak súlya, élvezete nem,~De
 92  0|         csillagok,~Minden... némán csak én legyek,~Mert hogyha szólni
 93  0|          Néhány futó perc birtokom csak,~Amily futók, oly boldogok -~
 94  0|          egymást végtelen,~S mégis csak búsohaj,~Mi játszi dal s
 95  0|        fényt, fényt keressz csupán csak,~Akárminőt, s nélkűlem is
 96  0|   tengerárnak~Gyászt vagy mosolyt, csak játékot cserélsz. ~Csillag
 97  0|         csillag, lány nem hibásak,~Csak az hibás, ki bennök többre
 98  0|         veled, lány! a költő őrült csak,~Ki párt magának e földön
 99  0|         valami még kéjt szerez,~Az csak a mult szent emléke lesz,~
100  0|            boldogtalan vagy. ~Hisz csak addig vagy boldogtalan,~
101  0|            szó,~S egy ember bukta, csak míg újiság,~Legfeljebb szűtlen
102  0|       nélkűlem.~S elválásunk kínja csak nekem jutott,~Hittem, hogy
103  0|        újra játék, mit velem űzesz csak,~Mert hogyha szép szemedbe
104  0|             óh, te egyedül maradsz csak? ~Ki mondja még, hogy visszadobjalak~
105  0|             kigyúladt,~Kebled reng csak, amint reng a tenger.~Hogyha
106  0|          reménnyel~Szívemben dobog csak. - -~Keblemen túl nincs
107  0| szellemével~Boldog, mert most lett csak még egésszé,~Nem tépik szét
108  0|          erős istenség,~Alkotá azt csak a szerelem. ~Nem néztük,
109  0|      legyenek előtte~Semmi, semmi, csak a szerelem. ~S verve sorstól
110  0|         virágit hullámzó dalokban.~Csak vágy a dal, sejtés, mely
111  0|              Mit is zenegjen?~Amit csak sejte, mindaz most valót
112  0|      Keblednek melegén. ~De a lány csak mosolyg,~Hévvel utána nyúl,~
113  0|            szemhéjain. ~"Hej rózsa csak virulj;~Én meg nem fosztalak,~
114  0|              Mint fájhatott sebed,~Csak mostan érezem -~S mint néked,
115  0|       átkarolva~A lányt, most érzi csak,~Hogy nem álmodta.~ ~
116  0|        utána boldog mátkájára,~Hej csak azt az édes ölelést most,~
117  0|        könyveid penésze~Zavart hoz csak fejünkbe,~Ez élni megtanít. ~
118  0|         boszús csupán:~Mit kér, ki csak vehet!~Vagy hogyha nem pirúl
119  0|    Mellette az anya ül csendesen. ~Csak lopva gördülnek le könnyei,~
120  0|           már játékban sem lelek. ~Csak szép ruhát készítsetek nekem,~
121  0|             S ő sem kér kegyelmet, csak halált kér,~Hej, de a győztes
122  0|            míg Csatár kövülten~Néz csak, néz csak a vár erkélyére. ~
123  0|      Csatár kövülten~Néz csak, néz csak a vár erkélyére. ~Ott áll
124  0|            hallá-e a zenét is~Vagy csak a vészt, mely lelkében tombolt. ~
125  0|         érdemesnek~A halálra, újra csak letette. ~Vagy eszébe jött
126  0|       önfészke orvúl dűl alá. ~Még csak a torony van megvivatlan,~"
127  0|         sír most, melyet~A szellem csak látogatni jár,~Nincsen vágya,
128  0|        túlélt, hont és dicsőséget,~Csak reményét el nem feledhette. ~
129  0|   vidítja-é győzelmi hírrel? ~Vagy csak ismét, mint halál követje,~
130  0|            kezedben vas van,~Szólj csak, szólj mi bánt, hadd védjelek
131  0|           megváltásnak napja,~Vagy csak újra, s ismét újra szenved. ~
132  0|            tenni nem bír, legalább csak~Keseregni látnám a magyart
133  0|          kóranyádhoz,~Addig volt-e csak kedves, míg tápot,~Tündérálmot
134  0|            s most ismét nyúgalom. ~Csak midőn körülnéz, s látja
135  0|        Ifjú arc és ifjú lángkebel,~Csak midőn körülnéz s lány szemében~
136  0|     dalnoktól hallott,~Mostan érti csak meg igazán,~És mely akkor
137  0|            s most ismét nyúgalom. ~Csak midőn felnéz és lát győzelmet,~
138  0|       Fegyver nélkül a férfi felhő csak,~Mely hasztalan zúg, ha
139  0|        ünnepekkel a szent sírokon,~Csak lopva, csak titkon törülheti~
140  0|         szent sírokon,~Csak lopva, csak titkon törülheti~Könnyűit
141  0|      megvetés,~Mely szolgájára nem csak láncot ver,~De homlokára
142  0|             S a dölyfös ellen, hol csak védtelen~Csordát várt, harcos
143  0|     Megdöbbenten minden most kérdi csak. ~S ím Tirzájával ott jő
144  0|        felett,~Melyen nem menekül, csak egyike. ~Folyt, folyt a
145  0|         Ott már az élet s győzelem csak egy,~Dicsőségért többé egy
146  0|       gyermek, nő, ifjú, vagy vén,~Csak győzni vagy meghalni kész
147  0|       nyitja vér,~S a győztes benn csak hullákat talál. ~Hat nap
148  0|         éjen és napon,~A város már csak füstös düledék,~De a fellegvár
149  0|           a vész. ~Látványúl várja csak, mi jőni fog,~S jót-jót
150  0|           S az éji vendégnek világ csak kell,~A lány előbb-utóbb
151  0|         haddelhadd,~Zákány áll még csak kívűl egyedűl,~A városvégén
152  0|           Zákány is menne és mégis csak vár.~Ő a rettentő, a kuruc
153  0|        vissza nem veszem.~Én benne csak a nagylelkű vitézt,~A szerető
154  0|         vándor felhő tőle elmarad,~Csak a labanc had van mindég
155  0|           borzadál úgy át?"~"Előre csak, előre kedvesem,~Nem szoktam
156  0|            mit búsulsz azon,~Előre csak, előre kedvesem." ~"Ölelj
157  0|           egymás oldalán." ~"Előre csak, szerelmet, nem halált~Szomjúzom
158  0|            keblén a lány,~Ugy függ csak rajta már, mint őszi lomb~
159  0|            felkiált, de jajszavára csak~Magócs jég keblén vérző
160  0|           a nép, hogy kőszíve van,~Csak hogyha az erőssel küzködik,~
161  0|        minden sátora. ~Jó Szádinak csak hírét hordja szél,~S nincs
162  0|       mosta le?" ~Rettennek a nők, csak Zulejka nem,~S magasztosan
163  0|       nincs birtokomban,~Engem áld csak s nem fél senki sem,~Frígyemben
164  0|          fél senki sem,~Frígyemben csak egy szent bűverő van,~S
165  0|        őszre vála,~Az elhalt dalja csak zokogva él. ~*~Ősi várnak
166  0|           melyet ő vetett is,~Ilka csak hőséről álmodik.~ ~
167  0|            most néked ég s mosolyg csak,~Mely rám egykor tetterőt
168  0|      rózsaszál!~S tudod-e nő, hogy csak szíved vérén~Melegedhetik
169  0|     rémeket!"~"Ott nyugszom meg én csak - mond szelíden~A nő - hova
170  0|          ott megöltenek. ~Nézzetek csak vissza-vissza,~Hogy kigyult
171  0|           sötétebb a lovas alakja,~Csak kettő ragyog rajt: a fegyver
172  0|           egy kis mécs világra néz csak;~S úgy megértik egymást,
173  0|             hogy megáll meredten. ~Csak néz, néz sokáig, míg izmos
174  0|         szemébe,~Lelkének viharját csak lova gyanítja,~Mert hogy
175  0|            habár hiába,~Mert ez is csak annak a munkája,~Aki most
176  0|          Ámde Ábel ott némán hever csak,~Kain lelkében rémeszmék
177  0|        végetlenet vég,~Minden élet csak neki szülessék!~Óh de nem,
178  0|            mondja:~"Óh, e rút időt csak átaludja!~Majd ha a természet
179  0|          lepke száll Ábel sírjához csak~És Zenő mosolyg, könnyes
180  0|        Szebb a lány mindennél, ami csak van,~Szebb bizonnyal, mint
181  0|           fényben egyszer lássalak csak,~Amint állasz Isten trónja
182  0|      átokverte útazásban~Nem marad csak hangja, többi elvesz.~Ez
183  0|        Látod, mond a zsarnok, szűm csak benned hisz;~Majd ha országom
184  0|     valóság. ~S míg itt minden élv csak unalmat s undort szül,~Új
185  0|          mért nem lel? ~Ott szeret csak járni a folyónak partján,~
186  0|            hazája. ~Itt-ott tűnnek csak fel óriási képek,~S kétes
187  0|         csókkal égő ajkkal;~Csókja csak vihardús zúgó felhőt ére~
188  0|        bujdokol el,~Hol maga marad csak kínos szerelmével. ~Hol
189  0|           de nem féltében reszket,~Csak mert tudja, bűnös, és mégsem
190  0|         Ingó lépteit mankó gyanánt csak~A kedves lány, szép Dalár
191  0|            világ előtte,~Őt is már csak az éj titka vonta,~S a rideg
192  0|             a nép porban hódoljon,~Csak szeress, szeress, kedves
193  0|        értsem szerelemnek hangját,~Csak emelj, hold, egy percre
194  0|        Vágytársára a hold mosolyog csak. ~És a sírból röpke kis
195  0|   fellengzőek, csodásak, ~Milyenek csak ős mesékben élnek.~Agg Berendnek
196  0|       fényes játékszer,~Úgy simult csak karcsú derekához; ~Hogy
197  0|           vétni ellenének?~Istenem csak baj ne érje ottan; -~Ily
198  0|              Ily szemek nem ölnek, csak szeretnek!" ~Eközben tornyos
199  0|         kinzó kétség, minő előörs,~Csak nem ifjam, gondolá Piroska,~
200  0|           vak éjben útat az jelölt csak,~Kapitányunk kardja tisztított
201  0|         felől tudom jól~Legfeljebb csak bús lányok beszélnek. ~"
202  0|         sír, és boszút nem érez,~Ő csak földre roskad egy sohajjal.~ ~
203  0|     Vonóhídját magas gaz nőtte be,~Csak éjjel zördül fegyver vagy
204  0|             Nem látszik ott ember, csak néha jő~A várfokára egy
205  0|       örömet keres,~Ottan lakik mi csak gyönyör vagyon. ~S miért
206  0|    távolban, de nem tudhatni min. ~Csak hogyha zaj, vigasság környezi,~
207  0|            zaj, vigasság környezi,~Csak hogyha bujdosik habzó pohár,~
208  0|          pohár,~A mámorban látszik csak boldognak,~De akkor is sokszor
209  0|          függ,~Egymás karán lelnek csak életet,~S csókjoknál mégis
210  0|          mögűl~A holdvilág kinéz. ~Csak most ismeri meg~A megdermedt
211  0|      fogadtam szent. ~Zászlóm véd, csak vigyázz~Hogy védjen szüntelen,~
212  0|          minden csendes, néma lesz~Csak füstölő rom már a büszke
213  0| ernyedetlenül halad,~Villám deríti csak fel az utat,~Mely majd bozót
214  0|            melengeti hő szerelem. ~Csak egynek nem jelent meg szelleme,~
215  0|           szelleme,~Feledt-e, vagy csak ő szerete tán,~Azt nem tudom,
216  0|            ölel, a csontvázt látja csak,~Ha csókot nyer, sír bűzét
217  0|      föltódúl mind háládó imával. ~Csak az ember dacol Istenével~
218  0|          kötözget.~"Drága bajtárs, csak nyugton feküdjél,~Értem
219  0|             Értem nyert sebed majd csak behegged." ~Hálásan néz
220  0|          nap néz ott le,~Küzdve él csak minden, nincs virága~A mezőnek,
221  0|            jár. ~Gábor angyal néz, csak néz, sokáig,~Míg eszébe
222  0|      szálljon,~S nem kincset visz, csak nehány virágszált,~Jehovának
223  0|        magasból suttogott tanácsot~Csak gúnnyal fogadja és hitetlenűl
224  0|          is, mint a fecskefészket,~Csak te élj és szenvedj, mint
225  0|        levente, ~Míg ő a szerelmet csak névről ismerte.~S így szólott
226  0|         leány lábához.~Mostan nézi csak meg rejtélyes lovagját,~
227  0|     bánatára.~Most a lány kesergve csak keres, csak keres,~Tündére
228  0|          lány kesergve csak keres, csak keres,~Tündére szívére hogy
229  0|  tündérföldnek nem kell semmi éke,~Csak te vagy magad, kit esdve
230  0|         megy, rohan a lánynak,~Még csak recsegést sem hall, amint
231  0|         utánok. ~A visszhang marad csak helyt a délibábbal,~Ámde
232  0|            mégis halni?~Nékem kell csak élni végtelen örökké.~Hej
233  0|        érte." ~"Jó van jó, gúnyolj csak, bájos röpke tündér,~A sorsnak
234  0|          én győzöm meg,~Életem már csak bú, hogyha azt kisírom,~
235  0|    fedélnek," ~De az ifjú és lány, csak mereng tovább is~Új tündérvilágért
236  0|           házat,~Minden odahagyja, csak a kis fecske nem. ~Megkeresi
237  0|        Szólott Lucifer. - "Nem, az csak engem illet!~Viszonzá Jehova;
238  0|         közt első volt szép Hajna,~Csak néhány törhetlen volt még
239  0|           az, kinek nem volt üdve, csak e kéz -~Békedíjul mostan
240  0|         Jehova, megrázni,~És ismét csak Hajna lesz kegyelmem bére." ~
241  0|           sorsát,~Üdvét elfeledte, csak szép Hajnáját nem. ~És midőn
242  0|            ez,~Vagy való? azt érzé csak rengő kebellel,~Hogy bár
243  0|     maradások égben vagy pokolban,~Csak földünkön, köztök mely közömbös
244  0|        mért hordom a szörnyű igát,~Csak hogy életemet nyomorogjam
245  0|      váltva általad,~És igába tart csak zsarnok akarat?~Úgy még
246  0|        téli szél -~A család helyén csak kis hódombot ér.~ ~
247  0| ereje-hagyottan. ~Véres arccal néz csak még egy üstökös le,~Mint
248  0|            odúban,~Senyvedő testét csak daróccal takarva. ~S ím,
249  0|       szándékkal~Bűnt nem művelék, csak áldásid élveztem,~S egyben
250  0|           az nem nekem volt káros,~Csak magad voltál úgy a földön
251  0|       zászlókkal égiháborúkat~Ámde csak csínján, hogy fel ne forgassátok~
252  0|      találkozunk,~S náloknál mégis csak jobbak vagyunk.~Aztán bort
253  0|         mormogott,~Nem tudjuk mit, csak hogy haragudott.~Ezt mondta
254  0|    huszárra száz német lovas!~Most csak pardón - de a huszár nevet~
255  0|          mi lelte. ~S ím egyszerre csak kezd pengni a sarkantyúm,~
256  0|          Vagy félsz?' ,Nem biz én, csak a hideg borzongat,~Mondtam
257  0|           jól van, hát majd azután csak.~Húnyd be a szemedet, és
258  0|     parérozni sem tudok.' ,Te vágd csak,~A parérozását bízd az ellenségre. ~
259  0|            bátor,~Aki elhull, mind csak félelmében hal meg,~Ritkán
260  0|           hal meg,~Ritkán téved el csak a golyó, hogy öljön,~Mint
261  0|          az ellenséget se segítsd, csak nézz le,~És amit fogsz látni,
262  0|       tolongás, jajszó elkábított,~Csak midőn érzettem, hogy vállamra
263  0|              Ember vagy, de minket csak ne kaszabolj le!'~Felnéztem
264  0|       cigány hálóján,~Úgy dudolhat csak keresztűl a szél. ~Nézz
265  0|            azt meg,~És parasztosan csak az agyával." ~Úgy tett -
266  0|     mesélve zajjal jőnek, mennek. ~Csak az asztal végén ül két ifju
267  0|             oly vad, s keserűségét csak~Növelé még a bor, mely másnak
268  0| dicsőségének~E rossz csárda hallja csak végső visszhangját." ~
269  1|       ronda vár, azért hagyott meg~Csak a szabadság áldó Istene,~
270  1|         Oly édes a jelen,~Mert hol csak vágy epedt,~Hol csak virág
271  1|           hol csak vágy epedt,~Hol csak virág nyilott,~Mint játszi
272  1|           Most szintén nyugszanak.~Csak néha kurjogat~Itt-ott egy
273  1|         meg.~S ki túl fél századon~Csak szenvedést tanult,~Mint
274  1|         megpihenteti,~De hát bíz ő csak a~Szemét legelteti.~Legény
275  1|        nézheti,~Egyszer tekintetét~Csak elfelejtheti,~S egy arra
276  1|        pengése elhangzott felette;~Csak a patakcsa suttog halk zenét,~
277  1|          fűszálat. ~S e szívverést csak egy hang zengi át,~Az életzajból
278  1|          még Isten, ember, állat -~Csak lépj be - akit ilyen rév
279  1|        fogad,~Ah, annak lelke nem, csak teste fárad. ~A kis menyecske
280  1|       Nagyravágy lakott;~Azt nézte csak s követte~Mint lángoszlopot. ~
281  1|           és~Aztán meg elhagyott. ~Csak én megyek nyugodtan -~Mert
282  1|                      Egy látogatás~Csak egy pillantást még a boldogságba,~
283  1|           Megifiúlva örömet talál,~Csak egyszer lássalak még életemben~
284  1|            leégeté,~Férjem letörli csak, de ah, helyette~A béke
285  1|           üdvözlésibe;~Óh jaj, még csak nem is félti a hölgyet,~
286  1|          könnye fájó kéjt adott,~Ő csak becsűli - s hol poklot kerestem~
287  1|        mint földalatti hang~Hallik csak a bölömbika nyögése,~Bíbic-sirás -
288  1|            porladók nyugodalmának,~Csak árvalány-haj, ami benne
289  1|           reményt, sem földi hírt,~Csak kérlelhetlen számokban mutatva:~
290  1|           a bölcsnek észlámpája is csak~Úgy aludt ki, mint kicsinyke
291  1|        végzet szent egyformasága. ~Csak az alkonyat von még bibor
292  1|              Barna varju károg még csak a ködárban~És követ - talán
293  1|           a télnek határa:~Az utat csak olykor egy bokrocska jegyzi,~
294  1|        sürgölődve,~Most pillantják csak meg a bejött vendéget,~S
295  1|          lelkeikben nem szól. ~Óh, csak egy nem kérdez, nem zajong
296  1|         tőlem mindnyájan nyugodni,~Csak lelkem nyugalmat még itt
297  1|        vadonba~Űz a sors, hogy itt csak vendégként melegszem. ~S
298  1|          vértes hősöket,~Játszanak csak, ámde játékoktúl~Elpuhult
299  1|         szállt e kornak nemzedéke,~Csak te élted azt túl, ősi ház!~
300  1|         mint álmunk hajnalkor,~Már csak az erdőben űl az éj homálya,~
301  1|          vidéken,~Jármos marha húz csak búsan az ekében;~Elrettenve
302  1|         madárka,~A bérc nem felel, csak emberek jajára.~Elhervad,
303  1|       kantárát?"~"A cövekhez kösse csak a szárát."~"Aztán lesz-e
304  1|       száraz galylugosnak.~Jó időt csak vártam, zugolódtam.~Végre
305  1|         lény. ~Gólya állt féllábon csak a házfedélen~S kerepelt
306  1|      szivünkkel,~Távolról fénylett csak a toronynak orma,~Messziről
307  1|      vakító fényben izzadt lovaink csak~Lassan haladának, elnyujtott
308  1|         Egymásnak alakját tükrözik csak vissza. ~A vészes felhő
309  1|       Víztelve már alig fityegnek,~Csak úgy hajol, görbűl az ág~
310  1|           lesz kedélyes hallgatás,~Csak néha perceg a parázs~És
311  1|        vagy visszainte.~Mostan már csak vászon lett, meredt, hideg,~
312  1|          az elhunyt világot látta,~Csak ez óra járja még mindég
313  1| visszahívja, búcsúcsókját~Hozta el csak, melyet az felejte. ~Látta
314  1|            a harcban~Ámde a tűznél csak bajtársakká,~Egyenlőekké
315  1|     gulibába;~Nyugszik minden, még csak a serdűlő~Gyermek méláz
316  1|            melle ép, hogy álmodott csak,~Felkél és egyhangú nyúgalomban~
317  1|           arany van, meg se lássa,~Csak ki érte küzd s munkál erősen. ~
318  1|          mennybe visszatért;~Az úr csak úr, a rab csak rab maradt~
319  1|   visszatért;~Az úr csak úr, a rab csak rab maradt~S a régiért új
320  1|        küldik menten őt,~Közöttünk csak a véres kereszt maradt~Ijeszteni
321  1|          néz körűl.~Édes anyja már csak a föld,~Felzokog s ölébe
322  1|   kicsinyke fák!~Bokrétát adhattak csak bucsúmkor,~Most koporsót
323  1|       minden, minden,~Egy nem volt csak, mert más voltam én. ~Hah
324  1|           új arc bámul mindenünnen csak rám~Mindenütt új nemzedék
325  1|        temetőbe értem,~Fejfa annyi csak, mint mennyi volt.~Hej de
326  1|      bennünk éle;~Névben változott csak, lényben egy. ~ ~
327  1|          legottan jégviharrá,~Mely csak akkor oszlik el, ha~A mezőket
328  1|           Egynek tartván életével.~Csak ha fergeteg a tengert~S
329  1|           a vén koldús felkacag,~Ő csak villámot lát,~Az éjnek érzi
330  1|        villámot lát,~Az éjnek érzi csak szelét~És érzi nyomorát.~ ~
331  1|          Útközben, hogy elakadt~És csak Isten őrizé~Sírva ott hogy
332  1|          okosan, mi gúny, mi gúny!~Csak az szerethet, aki tiszta
333  1|    vidítják őt madárdalok.~Egy van csak, ami lelkesíti még:~A népszabadság.
334  1|       velem,~Vagy te dobbantál meg csak, szivem?~Nincs körűlem áruló
335  1|           a lánynak~Szenvedni kell csak magának,~Lopva törli a könnyét
336  1|          ne sejtse;~Gúnyának lenne csak tárgya~S más boldogabb hiúsága.~
337  1|       élünk benne,~Két fának tilos csak csábító gyümölcse. .~Egyik
338  1|             Körülnézék, éltem volt csak enyém,~Mint a vadé, ki dús
339  1|        napja jő,~Halvány erényetek csak kényelem~És gyávaságnak
340  1|           bilincs csörög már rajta csak,~Ki gondol arra, hogy együtt
341  1|          bölcs működése ez,~Az fut csak, ki áldását nem érti,~Vándor
342  1|           lehetsz. ~Az adót szedik csak szolganépek,~Ottan a dob
343  1|          pereg,~És az ifjú láncban csak azért van,~Mert ujoncoz
344  1|      káromkodjunk~Vagy mosolygjunk csak felette? ~El veled, te ronda
345  1|      kedves barátim,~Minket tán ez csak el nem tántorít?~Míg van
346  1|        végkép meg soha,~Mert keble csak addig meleg,~Amíg csábíthat
347  1|                  Könyv nélkül élek~Csak hadd számítson a fukar~Száz
348  1|           betű~Oly fényes és enyém csak,~Nem nyújt gyönyört más
349  1|           Még büszkébbé levék én. ~Csak egy a baj, más könyvet el~
350  1|         volna szép világod, Isten,~Csak egy hibája rontja meg,~Sokan
351  1|          meg nem ismer,~Nem ösmeri csak önmagát. ~Ha a hitelező,
352  1|             Kik szivünknek mámorát csak~Megkacagják,~S a költészetet
353  1|         szerető sem sír,~S szerető csak kell nékünk.~Hogy becsüljük
354  1|           míg hozzánk beront. ~Óh, csak egy van ami még érhetne,~
355  1|         itt mind valódi,~És könyűt csak költészet fakaszt ki~Mult
356  1|            virágit,~Villám látogat csak, míg körűlem~Mindenen hő
357  1|            vivék ki épen. ~Én ülék csak mellé néma ajkkal,~Sirdogáltunk
358  1|       lépteink találkozának,~Arról csak madár s virág tehetnek. ~
359  1|            beszéltünk,~S hallgatók csak szíveink verését,~S hallgatván
360  1|           ismerők azt még nevéről,~Csak mint Istent százezer müvében. ~
361  1|        hajt;~S csendesen gondoltam csak magamban:~Lányka, boldog,
362  1|              Akkor látják meg majd csak a vészt,~Mely egykor a férjnek
363  1|                      Most élveznék csak~Mint annak aki szomjún~Nyúl
364  1|         öröme~Lángtól égő szivének~Csak szomját tölti be. ~Mint
365  1|           Mint kincsásó bírvággyal~Csak aranyat kutat~S gondatlan
366  1|         lesz, ~Ugy az ifjú sziv is csak~Eped, vágyik s nem mer,~
367  1|           Most már tudnék élvezni,~Csak most már igazán,~Midőn,
368  1|            Jó bora,~S abban másnak csak ne ázzék~A foga.~Húzd cigány,
369  1|         Hadd vigye~A legény is, de csak úgy, ha~Bír vele,~S úgy
370  1|             ha~Bír vele,~S úgy bír csak, ha a lány szívből~Vele
371  1|       hivénk mindég hiába~S megint csak hittünk, bár a hit~Mindannyiszor
372  1|          kell mi nékünk!~Élvezzünk csak, s mi fő, szeressünk,~Majd
373  1|        tudom, mert~Szavamra minden csak visszhangot ad;~Szobám poros,
374  1|          ágyam hideg, bús,~Örömmel csak vén házi eb fogad. ~Kertem
375  1|           a világba űz,~De fáraszt csak zaja, nem nyugtat~És vissza-visszaint
376  1|         hogy a honnak adtak,~Nékik csak könnyek maradtak. ~
377  1|                   Ifjan haljak meg~Csak azt adná az Isten,~Hogy
378  1|   megnyugvás sorsunkba; óh nem az!~Csak addig Isten képe a kebel,~
379  1|          nap fényének hol kezdete,~Csak azt tudom, hogy olyan édes
380  1|          hol van a hajnal kezdete,~Csak azt tudom, hogy oly édes
381  1|        kezdődik a csendes éjszaka;~Csak azt tudom, hogy kétség s
382  1|       kezdődik a halvány ősz köde,~Csak azt tudom, hogy olyan édes
383  1|         kezdődik a vészek fellege,~Csak azt tudom, hogy dúlni és
384  1|             hogy itt cserek dűlnek csak,~És ez, és ez, hajh, nem
385  1|          enyészet,~Új életnek volt csak virradása~És fölötte csillag
386  1|         bűz váltá fel a szerelmet;~Csak halált lelék a rózsa ajkon~
387  1|          rózsa ajkon~S a virágszál csak halált lehellett. ~Elhamvadt
388  1|           zománca - - -~Egy dacolt csak a közös romlásnak:~A mély
389  1|         nem érzi~A bú mint mar.~Az csak gúnyolja~Szűnk érzetét,~
390  1|         nagy, oly szent,~Kicsinyli csak mint~Szentségtelent.~De
391  1|          repül azon. -~Kacagja hát csak a por gyermeke,~Ha szállni
392  1|           élhet,~Ah, de költő-kéjt csak ez talál,~Üdvözölve légy
393  1|         melyben úgyis~A létért már csak harcolni kell. ~Teljes éltemben
394  1|           meglátogatni.~Emberkönny csak fájna nékem,~Bár valódi,
395  1|        válni~A fagyos mezőtől,~Hol csak pusztulás szól s gyászos
396  1|          Most úgy függök én is~Már csak a világon,~Mint a száradó
397  1|           Egykor e harang szavából~Csak gyönyört értettem én,~Mert
398  1|                                Jaj csak panaszt ne~Jaj csak panaszt
399  1|            Jaj csak panaszt ne~Jaj csak panaszt ne s gyáva könnyeket,~
400  1|          esemény,~A köztér puszta, csak bitó van rajt,~Hiúz szem
401  1|      embernek~Nem súlya többé már, csak száma jő. ~Mért nem halunk
402  1|         menekültenek. ~Ez volt már csak korlátolt honuk,~Vad fiúkként
403  1| mindeniknek vesztével~Ő lett volna csak szegényebbé! ~Mostan számoltam
404  1|          forradásait. ~Míg örömünk csak zengő madár~Mely életfáinkon
405  1|          Lelked ép forrás volt még csak akkor;~Áldást termő friss
406  1|            édenét~S kárhozatját is csak ő alkotja. ~Messze zajlik
407  1|           nem éri,~Mert minden kín csak édes szenvedés lesz,~Mely
408  1|           kebellel,~Mit a képzelet csak alkota?" ~"Adj hát egyet,
409  1|    küzdések vihara,~Ott a szerelem csak úgy mosolyg fel,~Mint vadonban
410  1|        sujtoló kort,~A lánc helyét csak szent vér mossa le:~Hogy
411  1|            vigaszt?~Mindkettőnknek csak a hegy istene~Bár érdemetlenül,
412  1|       hiába?~Mért imád erényt, mit csak kacag az ég is,~Míg a bűnt
413  1|       esemény már létök,~Milyet mi csak szívünk vérével teremtünk. ~
414  1|             Köztetek hat e föld is csak egy fényes pont,~S oly kicsinynek
415  1|           halványan, egykedvűen ég csak,~Nem jő hír, dicsőség porlakunkra
416  1|        lehulló hősök híre itten él csak~A kis szikra egyik kisded
417  1|   szögletében. ~S itt is ezerekből csak néhány marad fel,~A tömeg
418  1|     érdemes-e élni, ha minden perc~Csak a feledésnek szánt sírgödrünkön
419  1|        melyeket~A megváltozott kor csak mosolygni fogna,~Míg fehérlő
420  1|    betölti-e hát földön hivatását,~Csak egyetlenegy, a kérkedő ember,
421  1|         súgár, mely öntudat nélkűl~Csak az örökös sors nagy céljait
422  1|          vagyon hazája~S földünkön csak mint a vándormadár lép fel. ~
423  1|       salakját,~Csillagos dicsében csak mosolygni fogja~Itt e földön
424  1|                                    Csak béke béke~Új még a sir,
425  1|         tud maga csupán.~Örüljetek csak békéteknek hát~Mint féreg,
426  1|           más a pusztaságba téved,~Csak ő lelé meg az igaz utat. - ~
427  1|           hiú emberműt eltemet. ~S csak ott, hol ő van, ott van
428  1|           van, ott van Isten háza,~Csak benne látjuk istenünk képét,~
429  1|            mit alkota. ~Fénytermei csak büszke kőrakások,~Miket
430  1|     önérdekü küzdtérek~Hol lelkünk csak botránkozásra lel. ~Sáfárkodik
431  1|         madár,~A fórum, melyen már csak bojtovány leng,~S a szél
432  1|      osztja szét a csillagkoszorút~Csak a sírnak vak éjjelén keresztül ~
433  1|           szűli a tavaszt,~Hatását csak kicsiny énjéhez méri,~S
434  1|            szidja azt. ~De tűrelem csak, míg jő az enyészet,~Az
435  1|     termeken fű nő,~E tér fog élni csak, s zarándokolva~Hozzá távolról
436  1|       álmok nagyszerű napok,~Talán csak hogy ne essenek kétségbe~
437  1|      istenasszony~Gyanánt viraszt, csak mint szelíd anya. ~Mindegy,
438  1|          felett;~S mely mint bimbó csak egy sugárra várt,~Hogy feltárhassa,
439  1|        nincs számoló világ,~Előtte csak csók, csak dal és virág. ~
440  1|           világ,~Előtte csak csók, csak dal és virág. ~De mint a
441  1|            riasztatál.~Aludjál hát csak, boldog vagy hiszem,~Hogy
442  1|         bölcsőnk és a sír~Egy pont csak, mely körül futunk, futunk,~
443  1|     lihegve összeroskadánk,~Mindig csak a kis pont körül vagyunk. ~
444  1|           lelkeink,~S az ember itt csak vendégként mulat,~Ott túl
445  1|          lettél, voltad elveszett,~Csak a költőből él az, amit írt,~
446  1|           árnyképét~Lelkének bírja csak kizengeni;~S ezzel halálból
447  1|          leend~S enyészetért fogsz csak könyörgeni.~ ~
448  1|         Ott láttátok, hogy álomkép csak az,~Miért szenvedtetek oly
449  1|         szolgaság,~Az egyesért van csak teremtve is,~Ki önhittel
450  1|           él csupán, utána milliók~Csak az egyes értékét növelik,~
451  1|         lehet embernek lenni, hogy~Csak egy-kettő van milliók helyett.~
452  1|         Sorsát szenvedni hagytátok csak itt. ~De hogyha a nép is
453  1|          talál.~E nélkül miljók is csak magányosok~Másnak búja,
454  1|        emberiség,~Melynek keblében csak egy szellem lehel.~Fény,
455  1|         szeretet,~A mély örvénynek csak fényes tükre van~És mosolygó
456  1|   természeten,~S illat, fény, zene csak egyes hangjai,~Mely a nyári
457  1|        természet keblén függve él.~Csak a büszke ember, aki elszakadt~
458  1|        merít,~Bár mind, mit merít, csak víz s nem a folyam,~Élő
459  1|         tükre. Mindegy, játsszatok~Csak szép gyermekim, az elfeledt
460  1|          tűr, vérezik,~Hogy megint csak visszaeshessék legott.~Óh,
461  1|       minden és ragad ki amit bír,~Csak ami köz védőkart nem lel
462  1|           ha e hont elhagyod. ~Ülj csak mint Jób dűlt házad ajtaján,~
463  1|            s ha mégis veszni kell,~Csak egy pajzs fedjen el hordván
464  1|    művelődés szent kelyhű virágát,~Csak népem nem őrzendi vad csapásit,~
465  1|            a más,~Vagy vérző sebét csak jobban eltakarja,~S kétszeresen
466  1|         csalódtam, azt te értheted csak,~Aki szintúgy szenvedsz
467  1|             Eltűnt a fedél is, még csak a hegyeknek~Csúcsain merengett
468  1|        borítja nékem is világom,~S csak te küldheted meg a reménynek
469  1|         hogy csalóka tünde délibáb csak.~Amidőn legédesb tépi széjjel
470  1|           tüske ver fel,~S az öröm csak itt-ott elszórt kis virágrajt,~
471  1|           lehulljon~S méze bűbáján csak meg se részegüljek,~Annyi
472  1|        újat, újat~Mindég azt írnám csak, lányka, hogy szeretlek!~
473  1|            Isten,~E kegyében ismét csak szűm lenne boldog.~Vagy
474  1|          lenne boldog.~Vagy mindég csak e szív búját tárjam-é fel?~
475  1|     látogat meg,~Bár a dús nyárnak csak halvány fagyvirága,~Kedvesebb
476  1|        kezedre,~Arról szíved tudna csak nekem beszélni.~Ah, de vallomását
477  1|           az a költészet,~S kedves csak nékem, mert olyan lankadatlan~
478  1|         néztem,~S mindent feledék, csak azt nem, hogy szeretlek.~
479  1|            hogy szeretlek.~Óh, bár csak nézhetnél szintén a szemembe,~
480  1|           örül míg az a kék ragyog csak.~Óh, mi kincset adjak hát,
481  1|       szellemet.~Vagy iskolában él csak barátság~S az életnek zajától
482  1|         vad ár fölzajlik és kitör?~Csak addig jó a nő, míg azt se
483  1|          És egy-egy édes perc volt csak közötte;~Ennyi gyászon ily
484  1|            csillag életünkben~Mely csak akkor éghet fénnyel igazán,~
485  1|         boldogságra nem lel.~S még csak azt ohajtom, hogy boldog
486  1|           előre néztem~Új földért, csak hátra hasztalan.~Óh, dehát
487  1|      Emlékemben szinte egyre megy.~Csak halkan lépj fel, kíméljed
488  1|       reggel csókom újra megtalál.~Csak ne gúnyolj, mert hogy nem
489  1|        sugár is a multban merengő.~Csak egy vonását a sajnálkozásnak,~
490  1|          vonását a sajnálkozásnak,~Csak egy nyomát a titkos szenvedésnek~
491  1|       környez, öntudatlan éltet,~S csak már, midőn hullámi megfogyának~
492  1|         hímes mező, virága elholt,~Csak arcod az, min még rózsát
493  1|         kelyhe~S fájó tövis maradt csak a kehelyben;~Ah, látom a
494  1|       virág úgy van teremtve,~Hogy csak kacérkodjék a tarka kertben.~
495  1|            és keresve mindenektől.~Csak amidőn találkozánk, szememnek~
496  1|          eltörülve,~S mostan lenne csak, hogy elmenék.~Ablakhoz
497  1|            meg! -~Most tanulja még csak mondogatni,~Mik szivünknek
498  1|         utódok,~Szenvedést hagyott csak ránk keze,~Szégyenelném,
499  1|       hiúnak; küszöbén nem lép át,~Csak jó pajtás és hoz ünnepet
500  1|            háznak,~Szivességet néz csak s lel kedvet magának.~Látom