Rész

 1  0|           Ha ősszel a lomb sárgán hull a földre,~Hulljon - helyette
 2  0|         ha részvét harmatárja~Nem hull rája, e kebel elég,~S e
 3  0|           De nézd, mi sok csillag hull~Le, és egy sem hibázik;~
 4  0|          S ha már könyörgve porba hull~A föld ura - leány elébe,~
 5  0|          eltörik,~És harmatkönnye hull. ~A kor rohan, virúl~Ismét
 6  0|          a harcmező porára~Együtt hull alá hős és füzér,~A nemtő
 7  0|     szörnyen recsegni,~Eltördelve hull alá az ág,~Ordít a vad,
 8  0| erkélyéről~A dalnok lábához rózsa hull. ~Hólepel borítja a vidéket,~
 9  0|           kéz hirtelen,~S erőtlen hull le mindnyájok kara. ~Mi
10  0|       távolról mosolyog rá ismét,~Hull, hull a falomb is és szalad
11  0|          mosolyog rá ismét,~Hull, hull a falomb is és szalad utánok. ~
12  0|         bajadért idéz ki. ~Térdre hull ez és így szól csengő szavával:~"
13  1|        förgeteg jő s széjjeltépve hull~Foszlányokká a képzelet
14  1|           felhőnek könyűje,~Sűrűn hull a zápor, ég föld összeolvad,~
15  1|        vérzik mellén~S haldokolva hull a harcpiacra. ~Szellő játszik
16  1|   korszakának.~S hogyha lánykönny hull az arcra,~Szebben fejlenek
17  1|         nem kell harmat~És tovább hull a tengerbe.~Ottan nyugszik
18  1|         eldanolja,~S a könny mely hull énekére~Harmat szívének
19  1|           szomszédos éggel,~Akkor hull szerteszét. ~S ha lelkem
20  1|          hon;~Áldása, átka együtt hull reánk,~Együtt sujt és emel,
21  1|        hős oroszlán hitvány tőrbe hull,~A szív, mely Brútussá lehetne,~
22  1|      egyszer hittem, hogy miattam~Hull szép szemekből részvét harmata,~
23  1|          lesz, s az is, ha földre hull,~A nyomorúság szenvedésitől~
24  2|        fedi,~És mely előtt hittel hull a nép térdre.~Elcsábitott
25  3|          lámpa fénye csak halálra hull,~Amíg kiégve végső szikrajával,~