Rész

 1  0|          Minden óra új gyönyört ad -~A hervadtat porba vetjük,~
 2  0|     világot,~Örvénye nyel s nem ad ki boldogságot. ~Mint számüzött
 3  0|         fénykörével,~Mint színt ad a virágnak,~Mely szépségben
 4  0|     szerelme szintén ily füzért ad. ~Óh lány, ha költőd ismét
 5  0|         pásztortűz semminek nem ad -, ~Míg te jöttél, mint
 6  0|      azt hivénk,~Szívünk verése ad nekik szavat. ~És párbeszédnek
 7  0|      szent varázsa,~Mondod, írt ad szűm bajára.~Oh, ha ily
 8  0|         babért,~Nekem nyugalmat ad. ~De sírok, mert elvesztenek~
 9  0|   Hogyha győzesz, úgy szerelmem ad bért,~Hogyha elhullsz, Vilmád
10  0|     Rabszolgák sorában fegyvert ad. ~*~Téli éjjel, hófelhőt
11  0|        Könyörűlet enyhülést nem ad,~Menjetek szét, Istenem
12  0|      Mely egyiknek véggyőzelmet ad. ~"Bertám lelkem, Istenem
13  0|         csapás a ménnek új erőt ad,~Nem teszik báránnyá az
14  0|     Értik egymást. A vén áldást~Ad, a lány csókot, nem bír
15  0|  Mindenekre tiszta fénypalástot ad.~Egyiránt borít el bércet,
16  0|         bor, mely másnak kedvet ad. ~Azt hitted, százig se
17  1| kenyeret,~A házi asszony áldást ad reája. ~Mesét hallgatnak
18  1|         illatja~Nekem hát élvet ad. ~És hála Istenemnek~Nem
19  1|         minden csak visszhangot ad;~Szobám poros, ágyam hideg,
20  1|     minden légynek osztálynevet ad. ~Tudományt adj, mely lelkét
21  1|   Méltóbb dijul csillagkoszorút ad. ~Boldog mindaz, ki földön
22  1|     Minden mi vonz, ami meleget ad~Az ember keblében egy gyengeség. ~
23  1|          amit egy fölemelt társ ad. ~12. A csibukcsihoz ~Nem
24  2|     tudjuk, sírod néked mennyet ad~Te is elnézed, hogy szemünkben
25  3|         Itt van égi temploma,~Ő ad éltet, ő lehel bájt~A tavasz