Rész

 1  0|        Szerelmem a pacsirtaszó.~Felhő borít most engem is, de~
 2  0|       Lelkem többé már nem árva felhő,~Melyet a szél mennydörögve
 3  0|        vallja Istent,~Sorsunkat felhő borítsa bár;~S hogyha éj
 4  0|      táplál. ~És lelkéből barna felhő válik,~Mely dörögve száll
 5  0|   sóvárgva a kék messzeségbe,~A felhő, mely szép honán vonult
 6  0|          Fegyver nélkül a férfi felhő csak,~Mely hasztalan zúg,
 7  0|      por szikrát hány,~A vándor felhő tőle elmarad,~Csak a labanc
 8  0|       elől,~Mint a villám sötét felhő előtt,~Arcád az élet, öklöd
 9  0|        tehát, teremtő!"~Mond, s felhő van homlokán. ~"Ládd, ládd
10  0|      fel,~S mint fehér kisértet felhő száll utána. ~Éjsötét a
11  0|         fátyola~Hullámzék, mint felhő a nap felett. ~Nem tudja
12  0|   kérdik a nő s út felől,~Sötét felhő a válasz homlokán. ~E pár
13  0|  viharnak szárnyán jő már, jő a felhő,~És halál villáma a felhő
14  0|       felhő,~És halál villáma a felhő kezének. ~Nem halljátok-é,
15  0|   zengni kezd a fecske.~Távol a felhő zúg. "Menjünk, menjünk"!
16  1|    Látszik az eső ott, melyre a felhő dől,~S lassú méltósággal,
17  1|       látkör széléről. ~Végre a felhő a tó fölébe ére,~S rég vált
18  1| tükrözik csak vissza. ~A vészes felhő most még egyszer megdördűl,~
19  1|    zápor, ég föld összeolvad,~A felhő a tónak dűl vágyó karába~
20  1|         is egymástól,~A tó és a felhő legyenek eszedben,~Hogyha
21  1|     mytussa a magyar nemzetnek!~Felhő vagy te, néped a villámlás,~
22  1|          Míg a messze felvonúló felhő~Viharon jő, harci paripáján~
23  1|        sohaj~Istenhez száll egy felhő szárnyival,~Mert a világról
24  1|      szív vele.~Nem is tudom, a felhő villámlott-e,~Avagy lelkemben