Rész

 1  0|                                  Fehér rózsa~Halvány és szende
 2  0|      szerelmem is,~Ez egykor oly fehér ruhát magadra,~Bár azt feledve
 3  0|  tükröződik ott? ~Ismerém lelked fehér zománcát,~S hajnal arcod
 4  0|     játszi csipkedéssel~Símulnak fehér kebledre,~Míg ismét tova
 5  0|     érzemény. ~De közte vannak a fehér sorok,~Rokonlélekhez szólanak
 6  0|       alakot,~Száz kisértet reng fehér palástján,~Melyet a sötét
 7  0|          térdepel?~Bájos nőalak, fehér ruhában;~A halál nemtője
 8  0|      alakot idéz fel. ~Reszket a fehér nyír, - a sötét bokor zúg,~
 9  0|      szikra pattanik fel,~S mint fehér kisértet felhő száll utána. ~
10  0|         világa. ~Hasztalan védik fehér karocskák,~Hogyha csillagot
11  0|     csúcsán,~Áll már mint szobor fehér merően. ~Leng a fátyol a
12  0|        várfokára egy sötét alak,~Fehér szakálát a szél lengeti~
13  0|        még most is meredt,~Arcok fehér, mint síron holdsugár,~A
14  0|        mögött leng tünde nőalak,~Fehér ruhában, homlokán füzér,~
15  1|        Poshadt mocsár lent, fent fehér mezében,~Mint kósza lélek,
16  1|        itt terülsz előttem,~Szép fehér világ a távol vándorától~
17  1|       távol vándorától~Nagyszerű fehér könyv, melybe gondolatját~
18  1|       egy bokrocska jegyzi,~Szép fehér ruhában, mellékében állva. ~
19  1|       jól ismert, üdvözlet,~Majd fehér füstoszlop a magas kéményből~
20  1|     zajára,~A zárt ajtónál meg a fehér eb szunnyadt,~S fel-felmordult
21  1| árnyképek~(A török világból) ~I ~Fehér galamb száll végig az égen,~
22  1|          Hej, de e kedves jel, e fehér zászló is~Végre elmerült
23  3|        szobra~Oly magasztos, oly fehér,~Ah, s imám e kőszobortól~
24  4|          hivatásod után! -~Ott a fehér asztal mellett fogsz majd