Rész

 1  0|       tudom, mert én is érezém,~Értem, mi kín az egyedűl kesergni,~
 2  0|      másnak nyílnak, de a gyász~Értem áll ott, engem illet egyedűl.~ ~
 3  0|      Isten hogyha szűt ada." ~,,Értem - úgymond a nemtő merengve -~
 4  0| szelleme,~Nem egy szívben gyúlt értem szenvedély,~S hiúságom miatt
 5  0|          csak nyugton feküdjél,~Értem nyert sebed majd csak behegged." ~
 6  0|          mond a nő,~Vándor fiam értem imádkozál."~ ~
 7  0|       Mit veszitjük a szót, aki értem halt meg~És értem halt meg,
 8  0|     szót, aki értem halt meg~És értem halt meg, aki a jogért vérzett,~
 9  0|      Most folytatja az Úr: "Jól értem, mi búsít.~A jancsár égben
10  1|          Sima deszkás palánkhoz értem,~Szerény akácok állták azt
11  1|        hogy éljen. ~Zsibvásárra értem; szerte-széjjel~Korhadt
12  1|          Ím most látom temetőbe értem,~Fejfa annyi csak, mint
13  1|      ragyogva saját önmagában, ~Értem nagyságát, ah értem, hogy
14  1| önmagában, ~Értem nagyságát, ah értem, hogy nagyobb még,~Mert
15  1|   vagyon a csillagnak az éjre. ~Értem, hogyha százszor trónra
16  1|            Hozzá, mint nőhöz~I ~Értem életemben sok sötét napot,~
17  1|        Volt nekem, szűd már nem értem én,~S minden gondolatnak,
18  1|         szűk fogságban él.~Most értem már, oly fájó gyönyörrel~
19  1|       melyen csillagírat áll.~S értem, mit bír itt lent a hatalmas,~
20  1|        bír itt lent a hatalmas,~Értem odafent az istenit,~S fentcsapongok
21  1|        saját körében,~Aki fárad értem, és danolni látom,~Legszebb
22  1|       hogyha a kis házküszöbhöz értem,~Mosolyod fogad-e, vagy
23  1|         kínt.~Hogy kötöm meg és értem meg ismét~Ezt a már-már
24  2|         verseimmel~Sokat, sokat értem már életemben,~Tömérdek