Rész

 1  0|         Villámokat,~Most már midőn int~A békepart,~Lankadni készted~
 2  0|            Ah, de véled élni-halni int a végzet,~S játszom és enyelgek,
 3  0|            szemed lezárod,~Az égbe int kezed, a reszketeg -~Távol
 4  0|            aztat?~Nem, nem, remény int, látod, a magasból,~Sejtéstől
 5  0|           S életünkkel gazdálkodni int.~Nem maradt szivünkbe rejtve
 6  0|       szomj- s tikkadásnak,~Tovább int a lét vándorának;~Kedves
 7  0|         még fájó áldozatúl. ~Az úr int és odadja kincseit,~Int
 8  0|            int és odadja kincseit,~Int és hajóhadát felégeti,~S
 9  0|        szemlesütve~Másik kérőjének int legott,~Mintha mondaná: "
10  0|         aztán, - tán utolszor,~Igy int rejtélyes bús sejtelem. ~
11  0| mosolygással néz~Dalnokára s nemet int fejével,~S a hold hideg
12  0|         szélű felhőkön,~Mosolyogva int aztán Dalárnak,~S ennek
13  0|         viszályok. ~*~Gábor angyal int, a trónnál szőr ruhában~
14  0|      dolgod." ~S Gábor angyal újra int, padisah lép fel,~Vállán
15  1|       füstoszlop a magas kéményből~Int, hogy arra tartsak s a vándor
16  1|           seregére,~Végső erejével int utánok~Búcsuzásul és kiált: "
17  1|            foglya ekkor magasabbra int,~S a csillagok felé büszkén
18  1|            de mély a sír is,~S ami int, ha part-e~A vesztett virággal?
19  1|           a kétes homályból~Csókot int a drága kéz. ~Később, hogy
20  1|            számodra messzebb pálya int. ~Ott is lesz virágszál,
21  1|           Már feléd mosolygó pálya int.~Hadd, ne tudjam, hogy mely
22  1|            el? -~Hajósnak édenként int a part,~Kiköt s tapodja
23  3|            éjen át~Reménysugár nem int. ~Eltördezett a lant~Bretizla