Rész

  1  0|           megérti azokat,~Úgy engem is megért~S hervadni látom
  2  0|             És én megnyugszom abban is,~Ha örvendezteti.~
  3  0|             fűszálnak nyílnia~A nap is megengedte. ~És bár egy-egy
  4  0|           tekintve égnek,~Könnyében is szivárvány~Gyanánt reményi
  5  0|      bucsúra. ~Ah, e megnyugvást én is ismerem -~Szebb volt világom
  6  0|        szivem,~Midőn mosolyga nékem~Is még a létnek arca,~Mely
  7  0|               S ha egykor sír borúl is majd föléd~Elnyelve minden
  8  0|      Emlékszel-é? ~Akkor szívünkben is tavasz volt,~Szerelmem a
  9  0|              Felhő borít most engem is, de~A dalra óh~Emlékszel-é? ~
 10  0|              dalával e szegény szív~Is halni mén,~Ha feledél. ~
 11  0|            Ha feledél. ~S ha mondok is dalt, őszi szél az,~Mely
 12  0|           Ah, de balga én, ha tőled is~Rejtem, üdvöm mért fecsegni
 13  0|            Házammal meglellek téged is, lány,~S majd öled lesz
 14  0|              Óh, hogyha volna nékem is~Könnyem! de férfikönny kiszárad.~
 15  0|           túl sincsen reményem,~Ott is, ki itt feledt, a hűtlen~
 16  0|     kérdezem~Óh, mert már csillagod~Is alig ismerem. ~S ha egy-egy
 17  0|            virágban. ~Hogyha már te is sírhoz közelgesz,~Érettnek
 18  0|        nyáréji álom, hogy szívemben is kélt~Lujzáról, azért is
 19  0|             is kélt~Lujzáról, azért is hála, hála néked!~ ~
 20  0|             varázst fest~Ez a búcsú is, lányka, életemre. ~Ládd,
 21  0|        látod, hogy mosolygok mostan is még,~Az ragyogó dér, az
 22  0|                 Óh lány! szerelmünk is ha ily ezüstszál,~Ilyen
 23  0|             S hogyha néha-néha~Volt is egy szavunk,~Suttogánk,
 24  0|          meg?~Én már tudom, mert én is érezém,~Értem, mi kín az
 25  0|            ő többé nem él. -~Ah, én is tudnék egy rokon kebelt,~
 26  0|     Világoddal mért nem roskadsz te is le,~Mért élsz, hogy romjain
 27  0|            Elváltozott azóta szívem is,~Sok édes hangú húrja megrepedt,~
 28  0|        szeret. ~Mi jól esik e gyász is, hogy közös,~S fonnyadt
 29  0|              Csak szállj virág, mit is keressz te itt,~Rejtőzzél
 30  0|           édes álmokat,~Míg álmában is szebb valóra kelt. ~S midőn
 31  0|        képekkel szobám,~S szivemben is egy fagyvirág terem,~A fagyvirág
 32  0|          szelíd vigaszt,~S felettem is szép Lujza drága képe,~Mint
 33  0|             De még könyű lesz akkor is szemedben,~Mely nélkülem
 34  0|          örülni elfeledt. ~És nékem is könny fog szememben égni~
 35  0|   hajdanában,~Hiszen nyugodt a holt is sírlakában,~Csak a haldokló
 36  0|         termenek felette,~Keblemben is halott van bár temetve,~
 37  0|        egyedűl,~És vélem együtt búm is sírba száll le,~Nem gondol
 38  0|          egykor a leány,~A sírvidék is, ahová temettem. ~S ha majd
 39  0|           el. ~Egy reggel kezdett ő is fejleni,~Míg az egekbe nyúlt
 40  0|          zománca.~Tán az Isten üdve is csupán abban van,~Hogy mit
 41  0|       gondolja. ~Megnyugszom hát én is, lányka, végzetedben,~Hisz
 42  0|             S elégedett ha léssz te is helyeddel,~Ez árva szív
 43  0|   felsohajtva mondtad:~Meghalnék én is szívesen, ha rám~Költő szerelme
 44  0|           fényes színei. ~Inkább ne is szeress tehát, leányka,~
 45  0|          édesen. ~S ha majd felőlem is beszél~Neked, leány, én
 46  0|                           Ha láttok is~Ha láttok is vad élvek tengerébe~
 47  0|              Ha láttok is~Ha láttok is vad élvek tengerébe~Merülten
 48  0|           Óh, mert ha ott ragyognak is felszínén~A nagyvilágnak
 49  0|        jobbnak érzem önmagam keblét is,~Melyet, leányka, egykor
 50  0|      kárhoztass, ne kárhoztass!~Nem is szeret, ki féltni nem tud.~
 51  0|            tán a kőfalak~Részvéttel is tekintenek le.~ ~
 52  0|        úgyse jár~S porladjon fürtöm is az édes dal felett,~Melynek
 53  0|             Adtál, lány, akkoron te is virágfüzért~S mondád, minden
 54  0|             szent ajándokot,~Ah, én is ismertem egykor, ma kacagok,~
 55  0|           bút,~S egy cseppből végre is - ily bánatnak mi jut? -~ ~
 56  0|             újra felvevéd szerelmem is,~Ez egykor oly fehér ruhát
 57  0|            amidőn hivék,~Hogy akkor is csalatkozám tebenned. - ~
 58  0|          Ugy puszta szív lesz átkod is, leányka,~Te nem tanultál,
 59  0|             mindenség,~S benne mink is egy kicsinyke szem. - ~És
 60  0|          tavasz. ~Meglep a szobormű is, - csodáljuk,~Hogyha általlengi
 61  0|         mint kis szived,~Akit Isten is már ízről-ízre~Szerelemmel
 62  0|      istenek - - ~VII ~Óh talán bűn is, ahogy imádlak,~Keblem oltár,
 63  0|      Éretted tanultam még az Istent~Is hálásabban imádani. - ~S
 64  0|          könnyedet,~Ámde még Istent is káromoljuk~És szívünk mégis
 65  0|         vezet.~Megbocsájtál, nő, te is, te hajlál~Első hozzám csókkal
 66  0|              Sokszor bántál, nő, te is hiába,~A sors bűnét is reám
 67  0|           te is hiába,~A sors bűnét is reám vetéd, -~Aki hallott
 68  0|         hiendé,~Rosszabb férj nincs is már, mint tiéd,~Ámde a legkedvesebb
 69  0|           Ámde a legkedvesebb fiúra~Is rivalgunk: hordjon a manó,~
 70  0|        felett~Mert ha nem tündérhon is, melyet lakunk,~Benne ketten,
 71  0|           Hévvel hullámoz még akkor is,~S hogyha nem szólsz, szólanak
 72  0|            Jó, hogy a világ végében is még~Távol volnék, s visszavonzanál,~
 73  0|        Hajoltak hozzám nálad jobbak is,~Nem bírhatlak s nem vágyom
 74  0|       káprázat reng gyöngéid felett is? -~Megígézél bizonnyal,
 75  0|                Majd a zenére a tánc is megindult,~Karomra fűzöm
 76  0|        mosolyogsz és múlatsz,~Rólam is, ha úgy jő, élceket szikráztatsz.~
 77  0|     kéjleánynál?~Csábít, mint te, ő is, s mint te, jó vevőt vár -~
 78  0|           halni hív a végzet,~Akkor is csábító alakot, helyt néztek.~
 79  0|           hazud, hát büszkébb díjat is kér.~Ah, de mit beszélek? -
 80  0|           rohannak.~Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár~S
 81  0|         hogy~Tiéd vagyok most magam is.~ ~
 82  0|             hűségi esküvésem -~Hogy is mondjam ki? - kétes.~De
 83  0|          egy sem hibázik;~Szívemben is az érzés~Egész teljben virágzik. -~
 84  0|            s mit keblem érzett,~Nem is volt szerelem? ~Hol van
 85  0|       vártam többet, mint ami;~S te is tudád, hogy az örömnek,~
 86  0|     derűlend új örömnap,~Tán a mult is eszedbe jő;~De ha boldogságod
 87  0|         nagy lesz,~Hogy benne engem is felejtesz,~Elnézem azt is,
 88  0|           is felejtesz,~Elnézem azt is, drága nő. - ~És most ölelj
 89  0|           reám pazartál,~Egy táncot is már elmulasztál!~Siess hölgy! -
 90  0|          hogy honnan, merre. ~Óh ne is tudd, óh ne is tudd!~Mindenik
 91  0|        merre. ~Óh ne is tudd, óh ne is tudd!~Mindenik egy-egy őrült
 92  0|           hagyd tovább repülni~S ne is tudd, hogy merre, honnan!~ ~
 93  0|             eltakarva~A sejtelemnek is tért hogyha nyit. ~S hűtlen
 94  0|            vagy magad. ~S ha bírlak is, leányka, mindenestől,~Minden
 95  0|         Méltó, hogy keble édenét~Ez is legott megossza véle. ~Kinek
 96  0|            de nem - a legszebb álom is~Nem vonzhat így, így által
 97  0|       vagyok,~Ha meg nem érted - én is hallgatok.~ ~
 98  0|            megcáfolod,~S a világgal is kibékülök,~Szépségedre hogyha
 99  0|            megcáfolod,~S a világgal is kibékülök~Erényedre hogyha
100  0|       kárhozat. ~Mert megtörni szűd is, nő, elég nemes,~Ah ha értenél,
101  0|           mind, amit szenvedek. ~Én is voltam, mint te, egykor
102  0|            részvétet nyujt, az erőt is ád,~S jobbá lesz a szív
103  0|             ád,~S jobbá lesz a szív is a jónak szívén. ~Ne tagadd
104  0|        hegyekbe ment a társaság,~Én is menék a kedves nő karán,~
105  0|          hatalma nagy,~Aztán akármi is kövesse bár,~Egy átélt üdvösséges
106  0|             hazafelé,~De bánatomban is vigasz vala:~"Boldog vagyok
107  0|            vala:~"Boldog vagyok így is, mert szeretem,~S ha megtudná,
108  0|          nélkülem Istennek édenében~Is észrevennél egy üres helyet!~ ~
109  0|            Elfelejtett tán az Isten is,~S a haláltusában megmeredt
110  0|    szabadság- s napnak gyermeki,~Én is az vagyok, s együtt fogunk
111  0|             küldni tette ő. ~Hoztok is ti enyhet, szép virágim,~
112  0|       börtönömbe,~S mosolyán e szív is boldogabb. ~Nézz be, nézz
113  0|  megosztozunk, virágim,~S a sugáron is megosztozunk,~Minden ez,
114  0|        Minden ez, de a legkedvesebb is,~Amit még az élettől birunk. ~
115  0|       Nyugalmadért elhagy még téged is.~ ~
116  0|     Remegnék, tán előbb telik le~Az is nálad, bár végtelen. ~Néhány
117  0|         csak,~Akárminőt, s nélkűlem is megélsz,~Hold vagy, s ha
118  0|             bajára.~Oh, ha ily szem is hazudhat,~Angyal-arc poklot
119  0|   legszentebb oltár,~És én még most is szeretlek,~Bár kerüllek,
120  0|    megraboltál. ~Óh, ha üdvünk álom is vala,~Mért nem, mért nem
121  0|            állok.~Míg szeretlek, én is szenvedek,~S inkább, hogysem
122  0|            ajtaja?~Bukott angyalnak is, hogy nem feledt.~A kárhozat
123  0|            világtól majd tanulsz te is,~Jó annak, aki tud felejteni,~
124  0|     mennyivel kevesbek könnyei. ~Én is tanullak majd felejteni,~
125  0|          szivedben,~Akármelyik győz is, leroskadasz,~A néma ajk
126  0|        nézhetek,~Megőrülök, ha azok is hazudnak. ~Ki hitte volna,
127  0|        Ilyen szörnyű az Isten áldva is,~Vagy mért nem ád erőt azt
128  0|       megérdemlem, hogy elfeledd te is~Érettem azt a nyomorú világot,~
129  0|         elszakítna a sors,~Lelkedet is elvinném magammal~S te halott
130  0|            soká sírt:~Lelkeink közt is lehullt a korlát,~S boldogok,
131  0|     jelenből, melyet élvezénk,~Mért is néznénk a kétes jövőbe,~
132  0|             hagyjanak? ~Szerelemnek is romlás valója,~S téged is,
133  0|           is romlás valója,~S téged is, nő, bizton eltemet.~Most
134  0|        daljait.~Ah, megnyugodtam én is kebleden, hölgy.~Elhallgatott
135  0|           Elhallgatott dalom. - Mit is zenegjen?~Amit csak sejte,
136  0|         rántja.~Most szorítja a leg is vigabbat,~Mert végét már
137  0|      Büszkébb még a felkendőzött ló is,~A szekéren hogy szép menyasszony
138  0|           Mint naptól a virág. ~Nem is fél attól a lány,~Azért
139  0|        ünnepély alatt~Ott van az ég is jelen,~Lány keblében ág
140  0|             égre, jó anyám,~Arcádat is mosolygva láthatom. ~Most
141  0|      kebeléből kiszakadna,~A költőt is síri éj fogná el. ~Igy él
142  0|     nyomasztó bilincse,~Hej, de ezt is győztesen lerázza~A költőnek
143  0|             Hogyha elhullsz, Vilmád is követ." ~Mond a lányka,
144  0|          Nem tudom, hallá-e a zenét is~Vagy csak a vészt, mely
145  0|             Hogyha elhullsz Vilmád, is veled mén" .~S nem kivánt
146  0|           Irigyelt maga a boldogság is~S most mind ennek sírja
147  0|             csodálnók, mérges dudva is ha~Mint virág imádja a napot? -~
148  0| meghallgatott. ~Pártdüh vérzé akkor is hazánkat,~Aba ellenében
149  0|            ott? ~Köztük állott Ernő is hadával,~Mert Bogdány Abához
150  0|         megvédi a Magyar,~S másként is, hol már az Isten itélt,~
151  0|        remetéje,~Míg megszánta őtet is az ég,~S a két ellen és
152  0|         hogy szent ügyével~Bajnokát is a hon elfeledte. ~Néz sokáig
153  0|        megpendűl a vérszokott barát is,~Mintha fájdalmában felkiáltna. ~"
154  0|        kiűze kebeléből~S megtagadta is kegyét fiától,~Nem tilthatta
155  0|           széthullának. ~S a nehány is ott hagyná-e törzsét~Elszakadva
156  0|             falát,~S a védő bástyák is lehullanak,~Kivánják fegyverét,
157  0|           párolog,~Odadja fegyverét is szívesen,~Vélvén urában
158  0|         keresed tán, s elhagyott az is,~Vagy hogyha egykor hívna
159  0|           titkon törülheti~Könnyűit is a megalázott hon. ~És tűrt
160  0|          ver,~De homlokára bélyeget is vés. ~Ki áll nekem jót,
161  0|        Csavarni gyermek s aggastyán is jó. ~Harcos lett minden
162  0|         úgymond Tirza - mindenem~Én is", s lángolva négy fiára
163  0|       Elesnek ezren s nincsen senki is,~Rómának irgalmáért kolduló. ~
164  0|            néha egy-egy kunyhót meg is gyujt~Zákány, vagy itt-ott
165  0|             nép kegyet. ~Hisz Isten is küld néha menykövet,~S az
166  0|       vidékre tartanak. ~Szatmárban is foly már a haddelhadd,~Zákány
167  0|              Istenem! kit e vad nép is fél,~Hogy meg ne győzné
168  0|              eltűnt a kuruc,~Zákány is menne és mégis csak vár.~
169  0|          Vágyát megérté szép Magócs is jól. ~És elpirulva nyújtá
170  0|           oly büszke egy hőstettben is,~Minthogy mostan lemondani
171  0|             tovább, szelíd karodban is~Megborzad e képektől a kebel." ~"
172  0|        vélem örömet,~Annak balsorsa is velem feles,~Hadd lássa,
173  0|             méltatott~Szivére, volt is arra érdemes." ~"Óh hagyj
174  0|          látja, hogy~Forró kebléhez is hullát ölel,~És felkiált,
175  0|             Vajh látszik-é még most is kebleden~A megfojtott oroszlán
176  0|            halottlepel? ~Óh vajh mi is, mi is e délibáb,~Vágyó
177  0|     halottlepel? ~Óh vajh mi is, mi is e délibáb,~Vágyó lelkednek
178  0|             éjjel illik-e?~Vagy itt is megkerested hősödet,~Merészségét
179  0|           majd a hazára,~Kél-e arra is, ki érte tűrt?" ~A leányka
180  0|       csatája~Kétségbeesve, Tihamér is ott,~Fűzéréért harcol-e,
181  0|       megvetés sebével űzve~A nemtő is hervadozni kezd,~Minden
182  0|           alá hős és füzér,~A nemtő is halvány őszre vála,~Az elhalt
183  0|           az ágyon, melyet ő vetett is,~Ilka csak hőséről álmodik.~ ~
184  0|      El-eljönnek szunnyadó Andorhoz~Is, tipegve lépdesvén körűl,~
185  0|          mégis olyan vonzó, -~Jerta is még erkélyén mereng;~S ím
186  0|           vérző keblére dűl.~Csókod is hiába tán, ah angyal!~Fekszik
187  0|              a rettegett rém,~A bút is ma boldoggá tegyem. ~S íme,
188  0|            a boldog pár, gondol reá is,~Ő tőlük már messze, messze
189  0|       tüsszög a ló - borzad a lovas is,~Ámde sarkantyúba kapja
190  0|            Csendesülni kezd a hű ló is alatta. ~Ugatás köszönti,
191  0|             hát vesszek, vagy miért is élek;~Hej, de bosszut állok
192  0|            világon,~Melyben a leány is ilyen törpe lélek."~
193  0|           el az egész tért,~S Isten is mulatni járt körébe~Sokszor,
194  0|       születnem?~Jó ha elhagysz, én is elfeledlek,~E köszöntést
195  0|            e nyugalma nékem.~Üss te is, tűröm habár hiába,~Mert
196  0|          tűröm habár hiába,~Mert ez is csak annak a munkája,~Aki
197  0|           annak a munkája,~Aki most is tart talán lekötve,~Hogy
198  0|          hogy bajod ne essék,~Addig is virasszon női hűség!~Ah,
199  0|      természet újraéled,~Vele hívem is mosolygva ébred".~S jő tavasz,
200  0|     megzendűl az ének. ~Ázor angyal is ott hagyta a mennyt~S ifjú
201  0|          minden moccanása,~A szellő is mézet lopni jő el~S csillan
202  0|           elég nagy,~Még a mennynek is lehull varázsa,~Teljesűletlen
203  0|        leányka~Lány könyűje angyalt is megingat. ~"Hát legyen",
204  0|           múltak - néha-néha~Mostan is jő még angyal le hozzánk.~
205  0|        rajta, rajta, sujtsd le őket is,~Látod, mond a zsarnok,
206  0|            térdemen,~Hogyha rosszak is, hagyd őket meg nekem,~Vagy
207  0|          véle él.~Hasztalan! védője is elhagyta már,~Nincs mitől
208  0|           visszhang, s hogyha volna is tán,~Nincs aki felköltse
209  0|             királya,~Vad, kietlen ő is, mint minő országa, ~Tűzokádó
210  0|       Megsajnálta bármi súlyos volt is bűne,~Felkölté és aztán
211  0|        szirtté tette;~Ámde a szellő is változott viharrá~És vad
212  0|         Hábor visszhanggá vált, így is bírva őtet,~Majd ismét Zolnából
213  0|             szemében,~Reszket Zolna is, de nem féltében reszket,~
214  0|             szövetkezése,~S a leány is kit magáénak vall,~Tündéreknek
215  0|           mind ennél százszor szebb is~Volt a vén várúrnak barna
216  0|        derűle,~Kezdett már a harmat is peregni~S míg egy csillag
217  0|     elhalványult a világ előtte,~Őt is már csak az éj titka vonta,~
218  0|       mígnem csalogány lett,~S most is legkedvesebb virágánál~Holdas
219  0|              Érezé ezt szép Piroska is jól,~Látni vágyta a rettentő
220  0|          ébredő leányhoz,~És a kard is mint fényes játékszer,~Úgy
221  0|          büszke vár,~Közöttük a hab is jobban szalad,~Mint aki
222  0|            csak boldognak,~De akkor is sokszor rögtön feláll. ~
223  0|          szerelmi élvezet.~De rajta is bánatnak fátyola~Hullámzék,
224  0|             Tabán és Dalma még most is meredt,~Arcok fehér, mint
225  0|           büszke vár,~Elállt a vész is és a várfokon~Az ősz basa
226  0|           népek s királyok,~Nevöket is régen elfeledték,~Palotáik,
227  0|      szárnya hűsítő szelét a~Beduín is, vándor sátorában~S tisztább
228  0|         angyal,~Látja, Istent itten is dicsérik,~S romló művén
229  0|    Elpusztúl e város, elvesz a hely is, hol~A próféta hangját gúnyolák
230  0|          Egy percig könyű ég Lótnak is szemében,~Nem szól és kis
231  0|        dalos kis állat,~Elvesz-é az is? Hejh, Isten őt mért sujtja?"~"
232  0|          körével,~Hadd feledjék azt is, mint a fecskefészket,~Csak
233  0|    vándoréletet,~Ő elhagyott, őt én is elhagyom,~Kitagadom a hűtlen
234  0|     szivében,~Megy szép Ibolyához ő is kérőképen.~Nem méltatja
235  0|             Ah, de esdeklése mostan is hiába,~Mosolyogva néz le
236  0|          hirére,~S a nap tündérének is megesik szíve,~A kicsiny
237  0|            hol küzdeni már az ember is kifárad,~S a szűktápú Jávor
238  0|         Úrrá kivánt lenni, ott fenn is az égen. ~S jéghegyet halmoz
239  0|          ismét,~Hull, hull a falomb is és szalad utánok. ~A visszhang
240  0|          Hervadt, hervadt, mígnem ő is sírba szállott,~És virágai
241  0|            És a csarnokról a fecske is megszólalt:~"Lányom, szent
242  0|     üdvözítő~S kínja öl, ládd engem is siromba ez tett. ~Óh fiam!
243  0|          tett. ~Óh fiam! bejárom én is a világot,~S látod mégis
244  0|            lány, csak mereng tovább is~Új tündérvilágért epedez,
245  0|             ciprus árnyában,~Mostan is mereng, mint egykor, ah
246  0|             minden más. ~S a fecske is elszáll, száll másodmagával,~
247  0|              Jehováé mellett trónod is már álla. ~A nagy Elohimok
248  0|          hiányzott,~És ki Jehovával is dacolva hódolt,~Rózsaszál
249  0|           Gondolatját menten a tett is követte. ~"Szellemek, hű
250  0|              S mint mindég, úgy itt is a vesztő lett vétkes~S a
251  0|        nyujték, örűlök.~És szeretni is jó, - de ez a te dolgod." ~
252  0|          Hát futó csillaggá lesz az is; s a spáhi~Fél a hosszú
253  0|          Vigadhattok ott benn addig is az égben,~Vigadok majd én
254  0|           az égben,~Vigadok majd én is, hogyha harcotoknak~És dicsőségteknek
255  0|       furcsább történetet. ~Ül most is körűle kiváncsi ujonc had,~
256  0|              Mert látják a tűzzel ő is elszunnyadott.~ ~
257  0|            a német végre,~Hát miért is kötekedtek vélünk?~Nézz
258  0|             külsőm és rongyos ruhám is,~Ép azért nincs rajtok mit
259  0|           arcán,~És midőn szól, apa is, vezér is,~Tréfásan szól,
260  0|           midőn szól, apa is, vezér is,~Tréfásan szól, és mégis
261  0|        éheztek~Rút idő van, szállás is elkelne,~Ott a város, ott
262  0|         minden, hogy kegyelmet,~Nem is oszt az, aki nem kér. ~Nincs
263  0|           világot kell, hogy zúzzak is szét!' ~És rohant a harcba,
264  0|            szólt Rózsa hangja.~Máma is nem-é ő dönté el győzelmünk?~
265  0|             Rejte egy hajfürtöt, az is osztja sírját,~S ím társim!
266  1|           fed síri mez.~De ah, mért is teszek~Az őszhöz sírt, halált,~
267  1|        aljába dől.~Lement már a nap is,~Harangszó jött elém,~S
268  1|        hársa állt.~Velem volt a pap is,~Az áldott jó öreg,~Testével
269  1|            tanult,~Mint mondá eddig is~Még élni meg nem unt.~Örült,
270  1|            im a vén hárs előtt~Most is megállított,~Köszvényes
271  1|         régen elszakadt~Két testvér is, dűl egymásnak karjába. ~
272  1|          angyal szent imája~Jár itt is velem. ~Az ily imát hallgatják~
273  1|           lássalak még életemben~Én is, ki egykor mindenem valál. ~
274  1|          szépen rendezék. ~"Ön most is oly szép, szóltam végre
275  1|   üdvözlésibe;~Óh jaj, még csak nem is félti a hölgyet,~Kiért e
276  1|         adott,~A hervadt rózsa most is szívemen volt,~S a képért
277  1|          kép,~Ha néha báját még itt is kitárja,~S tündéri éltet
278  1|     törekszik,~Fárad és küzd még az is, hogy éljen. ~Zsibvásárra
279  1|           Hát a bölcsnek észlámpája is csak~Úgy aludt ki, mint
280  1|          tárgya~Veszne bár emlékünk is magunkkal~S mit szerettünk,
281  1|          sugára. ~S íme a végső jel is le is tűne lassan,~Mely
282  1|             S íme a végső jel is le is tűne lassan,~Mely a föld
283  1|         űzik őt el.~Foszlik a mezőn is már az a hűs fátyol~Mely
284  1|           vártam, zugolódtam.~Végre is magam hogy jól meguntam,~
285  1|           Mintha kőből volna még az is faragva. ~Tán még az árnyék
286  1|         faragva. ~Tán még az árnyék is elhagyá itt tárgyát,~Kiesebb
287  1|             szavokra a szamárkenyér is,~S hajlong, mintha régi
288  1|             a szellembeszédre az ég is figyelmez,~Gyors vitorlázással
289  1|            nő, hogyha sorsunk eltép is egymástól,~A tó és a felhő
290  1|       Pitvarban és ásit bujában,~Én is szintúgy megkívánom,~Oly
291  1|           most szomszéd, barát,~Nem is tudom van-é még ember,~De
292  1|      komámat. ~Besompolyog a vizsla is~Gazdájáért fontos személy
293  1|           mégis magában,~A gondolat is jobban foly,~Ha tudjuk,
294  1|          találni?~Változál-e úgy te is, mint gyermeked?~Óh, mert
295  1|        lehetne.~Ott függ némán most is még a csengető,~Mért is
296  1|             is még a csengető,~Mért is szólna? - messze van a temető. ~
297  1|     kegyeletek. ~Itten áll még most is az üres szék,~És megváltónk
298  1|           melyet te igazgatál,~Most is még serényen egykedvűen
299  1|               Elhagyá honn kedvesét is, és ez~Szökevényét táborban
300  1|             sütköztek hős vezéreink is,~Nem tűrtek előbbvalót a
301  1|             azt tartom eggyel akkor is több~Lesz ha tested, bátya,
302  1|               hadd játszom vélek én is~Oly szépen néznek le rám." ~"
303  1|          Anyjának karára dűl:~"Mért is oly szép a csillag, ha~Ég
304  1|             Gyermekek cikáznak most is itt,~S mint ha látnék régi
305  1|        kiszállt. ~Hát ez ablak? ezt is jól ismérem~A leánykát ott
306  1|         hűtlen barátként~Emlékemben is már alig él. ~Ím a házból
307  1|            a házból jő az agg szülő is,~Téli arcán hó a ritka haj;~
308  1|            üldözött,~Eltemettem azt is, aki egykor~Tán sírt volna
309  1|             mennyi volt.~Hej de itt is régiek helyébe~Minden sír
310  1|              Majd ha egykor unokánk is meghal,~S minket is örök
311  1|         unokánk is meghal,~S minket is örök feledség fed,~Él még
312  1|      rokonság érzetében~A hárfa húr is felzokog. ~De hogy ha Istennek
313  1|          Hogyha lány sír, bánatából~Is menyország mosolyog ki. -~
314  1|             ím lehull a végső csepp is~Bujdosó hazafi fejére;~Száraz
315  1|          sírba dűl~S haldokló ajkán is még sohaj űl;~Ott kezdete
316  1|   csendesíte meg.~Majd a pór sírján is virág fakad,~A várgyermek
317  1|         mégsem gondolá,~Hogy nézése is megárt;~Hej, de most tapasztalá~
318  1|            Jó neked ott lent, ottan is érzed~Ami reád még jó jöhetett:~
319  1|           édesen álmodozol,~Meg sem is érzed, hogyha megtapod~A
320  1|          nyugodjam. gyermekemnél én is,~S ők reszkessenek!" - - -~ ~
321  1|      elhullottunk~A csatában.~Nékik is jobb, nincs költségük~Fátyolokra,~
322  1|        költségük~Fátyolokra,~Nekünk is jobb, mert miénk még~Ez
323  1|      dicsőség~Majd ágyat vet,~Ottan is virágszál álljon~Ágya mellett.~ ~
324  1|        kettes kíséret~Nyomor között is vígaszt adható. ~De vígaszos
325  1|            vetél,~Adtál-e életemhez is jogot?~Vagy ellöktél, mint
326  1|         édene?~Mért vágytam élni én is, mint a dús,~Hogy vétkezzem
327  1|              Hej, a szegényre a hit is ha néz,~Néz aszott arccal
328  1|            közt jár. ~A dúsra a hit is mint kéjleány~Mosolygóbb
329  1|             arccal néz, s ha mondja is,~Ne kérdd másét, még ez
330  1|             együtt vele~A rab hibái is lehulltanak. ~Hogy nem fog
331  1|          mert nem éhezik~S a gazdag is, ha majd hozzá leszáll,~
332  1|         Valának véle több rabtársak is,~Egyenként jöttek értök
333  1|           van kalpagomnál,~Van lány is, ki azt kötötte,~És előbb
334  1|            lehervad,~Meg van már ez is ölelve. ~Mert a lányka hevenyében~
335  1|         ölemben,~Addig édes bús dal is van,~S bút elölni, kéjt
336  1|       nevetgél,~Mással biztosan nem is sír,~Embert gyűlöl, mert
337  1|      csillag lesz a sírban,~S addig is mint tündér ének~Elkísér
338  1|             beéri jó parázzsal. ~Ki is gondol, függvén a hókebel~
339  1|           volt~Már a legelső némber is,~Tudjuk, hogy rossz bordának
340  1|           ha hallja, hogy csinos~Ma is, tudjátok, mit teszen,~Azért
341  1|         tudjátok, mit teszen,~Azért is és azért is, ah,~Legcsintalanabbá
342  1|           teszen,~Azért is és azért is, ah,~Legcsintalanabbá leszen. ~
343  1|          rabja vagy,~Kegyetlenül ki is nevet. ~S kezdődik nagy
344  1|        számítson a fukar~Száz évvel is előre,~És a jelenből kínosan~
345  1|   leheletében. ~És végre a tudósnak is~Könyvéből vajh mi haszna?~
346  1|            vajh mi haszna?~Ha tudja is mért van tavasz,~De azt
347  1|           csalfasággal jól tudom~Ez is, de két betűben;~Lányé legyen
348  1|           Egész vevő világnak. ~Nem is számítva azokat,~Kik kölcsön
349  1|             óv a jó barát,~Tán óvna is, de meg nem ismer,~Nem ösmeri
350  1|    legkedvesebb~Tünde mámor.~Ime én is felköszöntlek,~Aki értesz,~
351  1|            nemzet vérezett. - - ~Nő is ott ül, kis fiú ölében,~
352  1|         szavakkal,~S öntudatlan már is frígyben állánk. ~Érzé,
353  1|       nélkűlem árva lenne,~Érzém én is, hogy védője lettem,~S a
354  1|              S mégsem tudtam semmit is a vágyról,~A lánykát hogy
355  1|            arca,~És a boldog tán én is lehetnék,~Kit majd boldogítand
356  1|           lett ő, halvány lettem én is,~S most sugám először, hogy
357  1|            mégis milyen édes!~Kínja is ha már ily boldogító,~Mily
358  1|          Jók vagytok akkor s szépek is mind,~De lessenek meg láttalan~
359  1|             lesz, ~Ugy az ifjú sziv is csak~Eped, vágyik s nem
360  1|             bánatával~Rádásúl gúnyt is nyer. ~Én már nem érzem
361  1|              És hála Istenemnek~Nem is vagyok szerény,~Amért más
362  1|           vagyok szerény,~Amért más is pályázhat,~Mért ne legyen
363  1|          magáét~Hadd vigye~A legény is, de csak úgy, ha~Bír vele,~
364  1|         Eleje,~Sírva indúl a magyar is~El vele.~Ám de aztán viggá
365  1|              Hogy kedvvel néz Isten is le~Rá maga.~Három a tánc!
366  1|       Idegen,~Megdöbbent már máskor is, fel~Sem veszem.~Peng a
367  1|           magyar,~S mássá lenni nem is tud, nem~Is akar.~ ~
368  1|         mássá lenni nem is tud, nem~Is akar.~ ~
369  1|             foglal helyet:~Akkor mi is, s vélünk min a szív~Hőbb
370  1|            a halálé,~S amint közénk is tolja már bé~Jég szellemét -
371  1|           az ének ágyúszónál;~Rólam is mond tán az ének:~Fia volt
372  1|      dicsőségnek.~S hogyha elhordja is a szél~Síromnál lány sír,
373  1|            kél. ~Hej, ha még ma meg is halunk,~Vigadtunk már és
374  1|   Szabadságnak, dicsőségnek,~S most is, hogy a honnak adtak,~Nékik
375  1|             Kincsét mind, míg magát~Is puszta csolnakával~Hullámsír
376  1|          élet forrása végigjár:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~
377  1|             hol minden él vele.~Nem is tudom az életnek zsongását~
378  1|   üdvözletet danol a kis madár:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~
379  1|             minden szeret vele.~Nem is tudom, a kis madárnak dalját~
380  1|     leplével mint kisértet jár:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~
381  1|       mindkettőnek hullámoznia.~Nem is tudom, a csillag ragyogását~
382  1|         ködlepett rónák felett:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~
383  1|             minden meghal vele.~Nem is tudom, hervadt virágszál-e
384  1|         szikla, az erdő recseg:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~
385  1|            e haragvó szív vele.~Nem is tudom, a felhő villámlott-e,~
386  1|          Úgy a lélek édenrőli álmát~Is el hozza e földre magával. ~
387  1|            e földre magával. ~Nékem is volt édenrőli álmam,~Élt,
388  1|          Hivén kincsét.~Kivánnám én is~Jó kedvemben~Még a pokol
389  1|            Jó kedvemben~Még a pokol is~Hej, részt vegyen.~Felőle
390  1|           remény,~Mely még a sírnak is vak éjjelén~Keblünkbe éltet
391  1|            éltet olt, hogy a halált~Is élő holtakként szenvedjük
392  1|        minden pusztaság!~Szakadj te is meg legvégső kötél,~Hadd
393  1|             szüle.~Azért megvetve ő is ellenét,~Meglátogatja régi
394  1|         halál. ~Óh, ne küzdj tovább is ellenébe,~Makacsan még,
395  1|     hamvamat széthordja a szél,~Búm is elhagy, mindegy hát nekem. ~
396  1|         lelkem:~Zengtem mint te, én is szép dalt a tavasznak,~Mit
397  1|         utánok. ~Most úgy függök én is~Már csak a világon,~Mint
398  1|          messze, szebb hazába~Engem is sejtés von. ~Óh, de mély
399  1|             von. ~Óh, de mély a sír is,~S ami int, ha part-e~A
400  1|         kedves halottat~Rejte tőlem is a sír,~Esdettem, hogy más
401  1|             harangszó~Nyugtot nékem is szerez.~ ~
402  1|          felsőbbség érzete.~Kínjára is még büszke kebelem,~Azért
403  1|      vesztek a csatán,~Ne tudja azt is senki, hogy bukám.~ ~
404  1|      élveztek~Isteneik, s parancsuk is ez volt,~E végett alkottak
405  1|         rajta, s vérzeni~Kell annak is, aki istent szeret.~Mit
406  1|           És idegen lett szellemünk is itt. ~Mért nem szeretünk
407  1|       veszteség. ~S hogyha nem nyíl is már több fűzér~Halántékimon,
408  1|           az,~Hisz virága a fagynak is van,~Hervadhatlanabb mint
409  1|            bár,~Elhamvadott lapjain is még~Minden szó olvashatón
410  1|        gáttörő szavam,~Még köszönni is alig merészel. ~Rútúl bánik
411  1|       istenség édenét~S kárhozatját is csak ő alkotja. ~Messze
412  1|            messzebb pálya int. ~Ott is lesz virágszál, mely enyhít,
413  1|             gyöngyből, hogyha nincs is tenger,~Gyöngyök minden
414  1|         adta a sors~És lehetünk itt is boldogak!~ ~
415  1|          Lelkem elszorul, hogy mért is küzd hiába?~Mért imád erényt,
416  1|        erényt, mit csak kacag az ég is,~Míg a bűnt hű társa, a
417  1|         utába! ~A hatalmasoknak itt is nagy előnyük:~Hova ők belépnek,
418  1|          képe. ~Köztetek hat e föld is csak egy fényes pont,~S
419  1|          kisded szögletében. ~S itt is ezerekből csak néhány marad
420  1|             véletlen? ~Úgy hát mért is vérzünk, minden talpalatnyi~
421  1|            Avagy él a lélek még túl is a síron,~És miként a dőre
422  1|    nyugodott,~Szárnycsattogása most is hallik ott,~S ti alkudoztok
423  1|              Ha nyári égen fergeteg is áll,~Mit féltek! Igy virul
424  1|            vidék,~S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség. ~Ti
425  1|        félénk madárként~Költészetem is messze menekűl~Az utcának
426  1|          bölcsője leszen. ~III ~Mit is szülhetne nagyszerűt, költőit~
427  1|        csillagkoszorút,~Úgy embermű is a romlásnak csókja~Által
428  1|    nemesülten a história. ~És Isten is gyönyörködni kezd bennök,~
429  1|         bánt? ~Elszállt-e a nagyság is a tömjénnel,~S az eldült
430  1|            közt,~Elzúg-e a dicsőség is vele? ~Nem, nem, halál a
431  1|       tudják-é ezek, hogy egykor ők is~Le fognak tünni, s a hitvány
432  1|              lelkem reszket, és reá is~A sírnak nagy bús gondolatja
433  1|           felett. ~Úgy érzém, nékem is van abban részem,~A honnak
434  1|           részem,~A honnak lévén én is gyermeke,~S nem irigylém
435  1|      megmaradtam én. ~Talán hogy én is óvjam a sírlámpát,~Mit kegyelet
436  1|          Hogy oly korban, hol sírni is erő kell,~Könnyel szenteljem
437  1|          Mig az enyészet számotokra is majd~Méltóbb dijul csillagkoszorút
438  1|             és hit élni fognak~Él ő is, és ha műve elporlott,~Kövei
439  1|           ily reményvilág,~Az égnek is talán félüdve az,~Hogy sejtelem.
440  1|       álmodva vár, mig az beáll,~Te is folytathadd kedves álmodat,~
441  1|            intő cél után, melyért~Ő is hevült, de látván balgatag,~
442  1|            felett. ~Mért fáradál te is hát, jó öcsém,~Miért művelted
443  1|           mulandó hírt. ~De a költő is halvány árnyképét~Lelkének
444  1|      életben megkezdett útjait? ~Ez is szörnyű, kétségbejtő ez
445  1|             szörnyű, kétségbejtő ez is,~Enyészni jobb mint ilyen
446  1|           lenne örök üdvében? ~S te is, ki itt már felküzdél öcsém!~
447  1|          állt meg csillaga,~A sírba is követted őt hiven. ~Óh nektek
448  1|          egyesért van csak teremtve is,~Ki önhittel görbedt nyakára
449  1|          csak itt. ~De hogyha a nép is megnemesűl,~Ha emberré lesz,
450  1|            talán.~Hogy lennétek? én is játszom véletek~Elvész tán
451  1|             és erény~Késő unokákban is bizton talál.~E nélkül miljók
452  1|       bizton talál.~E nélkül miljók is csak magányosok~Másnak búja,
453  1|         gyermekim,~Im megifiúlok én is bennetek,~Oly édes dal az,
454  1|          kapocs,~Állat s ember közt is ily kapocs leszen.~Óh, néztétek-é
455  1|           már jól az állatot,~Benne is érzés van, gondolat honol,~
456  1|      veszett honuk felélt új földön is,~A megmentett honi oltár
457  1|             könyárral~Mosódjék most is a vért szokta holt. ~Nem
458  1|             lélek,~Hittem lesz erőm is elszenvedni épen.~Óh, hogyan
459  1|          kedves jel, e fehér zászló is~Végre elmerült a kéklő messzeségbe.~
460  1|             a habok dühétől,~Lelkem is házadba menekűle, mely még~
461  1|            letépett.~Eltűnt a fedél is, még csak a hegyeknek~Csúcsain
462  1|            világom,~S elmosódván ők is, megszakadt szivemnek~Végső
463  1|        elérhet~Mért nyilt itt virág is, hisz lehervad addig,~Míg
464  1|           itt se hágy lerogyni,~Itt is őrszemekkel csillag ég felettem,~
465  1|             barátom,~Aki fényle ott is, ahol én szerettem.~Hozzá
466  1|          képzelem magamnak,~Hogy te is, lányka, hozzá feltekintesz,~
467  1|        hozzád.~Áradat borítja nékem is világom,~S csak te küldheted
468  1|             oly súlyos útat tán nem is érdemel, -~Hogy nehány virágom
469  1|      érdemel, -~Hogy nehány virágom is meddőn lehulljon~S méze
470  1|          boldogítasz tudtodon kívül is,~Mert a boldogság, mint
471  1|        Szerető keblének akaratlanúl is~Részegítő kéjét messze szétárasztja.~
472  1|            árért cserébe.~Hisz most is, ha a mult képe látogat
473  1|          tehát, hogy mindég szemmel is tartsalak,~Hogy rólad beszéljek,
474  1|             vár.~Hányszor voltam én is féltő - mennyi szépet,~Mennyi
475  1|           Mert költő valóban más mi is lehetne,~Aki gyűlöl önkényt,
476  1|            szűm kap,~Még a barna ég is jobb kedves szemedben,~Vélem
477  1|             gyümölcsöt hozva már el is veszett,~Mint tánczene,
478  1|           azt se tudja,~Hogy rosszá is lehet, ha úgy akar,~Ő tudja
479  1|            véd, takar.~Elárul téged is később bizonnyal,~Talán
480  1|          velök~Lelkemnek istenségét is kilöktem~S kihalt világom,
481  1|          kevés öröm~Tán igen drágán is volt fizetve.~Óh, de nem
482  1|          lefestve,~Vedd el tőle azt is, összeroskadoz;~Vagy tovább
483  1|            Vagy tovább miért, miért is élne -~Óh, ha tudnád azt,
484  1|       boldog te légy,~Hogyha halnom is kell szépen érted,~Mint
485  1|        Tudtam volna boldog lenni én is,~Nékem is mosolygott a világ,~
486  1|           boldog lenni én is,~Nékem is mosolygott a világ,~Tettem
487  1|       napokból~Benned, óh nő, nékem is jutott,~Hála hogy reményünk
488  1|             ne légyen~Egy kis sugár is a multban merengő.~Csak
489  1|         napom volt,~Most egy sugárt is hasztalan kivánok.~Tar a
490  1|            a nő,~Hogy majd egykor ő is tenni tudjon,~Úgy miként
491  1|    szíveikben,~Úgy mint eddig, most is van helyem,~Mondd: ne szánjanak,
492  1|            a kinek még~Balszerencse is kincseket hoz?~Szent halott
493  1|            S ennyi közt nincs egyik is talán,~Aki értené, hogy
494  1|            tél zúga rád.~Óh, ha ott is mindezt így találnám,~Hol
495  1|      fényesebb, nemesb~És a göröngy is át van szellemülve.~A harmaton,
496  1|             lány, barátom, érzem én is~Éjnek mosolygó csillagárja,~
497  1|          nevet.~Tréfának nézi Isten is e földet,~Tréfának ember
498  1|           annak, ki sajnál,~Vigasza is lehet. ~Egy szál köt életemhez~
499  1|           jársz.~Ha gyűlölsz, abban is~Kis méhedet kövesd,~Gyűlöljed
500  1|           Feltétlen tiszteli,~Anyád is tőled ezt~Méltán követeli. ~