Rész

 1  0|        Ó, szent könnyelműség - lelkünk bűvirága,~Illatot lehelsz,
 2  0|     lángjánál sütköződve --~Ha lelkünk egy világa süllyed el,~Közömbösen
 3  0|  meglepetve állt. ~És valóban, lelkünk ismerős volt,~Istennél csak
 4  0|      felett. ~Te tanítál, hogy lelkünk fog élni,~Mert a láng, melyet
 5  0|        zenét,~S hullámzó árján lelkünk a hajó,~Majd játszi kedvben
 6  0|      hangjait,~Ragad, ragad, s lelkünk örülve fél. ~De azt nem
 7  0| szabályt írsz,~Szénát kaszálsz lelkünk virágiból.~De kárpótolni
 8  0|       nő hívő szavára~Szállott lelkünk örökös honába. ~* Genezis
 9  1|      halálnak. ~Összenéztünk s lelkünk a kéjtől megújult,~Életet
10  1|    végtelenjét~Melyen büszkébb lelkünk szárnyalása,~Melyben önbecsérzetünk
11  1|      reszketett,~Érzené-e hogy lelkünk rokon még,~És hogy a frigy
12  1|     megujulhatunk.~Közöttük él lelkünk s oly végtelen,~Mint a tavasz,
13  1|        határát, ~Melyet ébredő lelkünk elé fest,~S jött a búcsú,
14  1|    ezredektől ránk nehezkedik;~Lelkünk a földről messze vándorol,~
15  1| Piarcai önérdekü küzdtérek~Hol lelkünk csak botránkozásra lel. ~
16  1|   kapcsok, miket kivíva itt,~S lelkünk folytatja, dicsőülve bár~
17  1|     lenni, hogy~Ne szállja meg lelkünk népgyűlölet. ~Ti gyűlölet
18  1|      nem más, mint a barátság,~Lelkünk magával égből hozza le,~
19  1|       költ, nem ő sugárzza,~De lelkünk az, mi fényárt rája vet.~
20  1|     amin nincs hatalma,~Melyet lelkünk mint kincset takar.~Lám!
21  1|       mentő naszádja,~Hová még lelkünk szabadulni bír,~Ha a mocskos
22  1|    mind ilyen eszmék,~De mégis lelkünk égből hozta le,~És közelébb