Rész

 1  0|         vadonban,~Ez lányszűt, az sírt virasztva. ~S a tavasznak
 2  0|       Mosolyogva, mint ha a sötét sírt~Jó barát virágokkal födé
 3  0|         forró kebel helyett~Hideg sírt? -~Nem szívtam el - csókolva -
 4  0|   illatárja. ~VIII ~Néked a korán sírt érzés ásta, lányka,~Kétszeresen
 5  0|               Miért nem hagytad e sírt meg nekem!~Kacér mosollyal
 6  0|       sorompók,~Mik közt oly soká sírt:~Lelkeink közt is lehullt
 7  0|   Részvétlen nyargal el,~A puszta sírt virággal, ah,~Ki ékesíti
 8  0|         ott,~Hinnéd angyallá leve~Sírt virasztni a halott... ~És
 9  0|           csókkal fedi,~Kardjával sírt váj, rá keresztet vág,~Aztán
10  0|         nem leli. ~Ki ás számodra sírt, tán a Számum,~Ha majd fölödbe
11  0|           S olyan édesen, zokogva sírt,~Hogy részvéttel vette tőle
12  0|       lesz feletted."~Zolna ment, sírt bűnén, tudta, hogy hibázott,~
13  0|       porlik el. ~Holt mátkájának sírt ás Latabár,~Melléje fából
14  1|          mért is teszek~Az őszhöz sírt, halált,~Hervadt virága
15  1|    gyermekfájdalmit kacagja,~Hogy sírt akkor játszere ha eltört,~
16  1| Eltemettem azt is, aki egykor~Tán sírt volna még sírom fölött. ~
17  1|        helyettük a tavasz, mely~A sírt rózsákkal takarja. ~S nyilnak
18  1|     legnagyobb fényében~Hangtalan sírt önmagának ás. ~S bár mindent
19  2|      serleggel nevettem~És más ha sírt, szememből könny fakadt. ~
20  2|         ha nem lesz már, ki vélem sírt s örűle,~Ha nem lesz már
21  3|       kélt, ~Lukrécia, óh hagyd e sírt el, óh,~Lengd édesen körűl