Rész

 1  0|           megrendül ajkad,~Mintha némán hívnál védelemre, ~Kéjjel
 2  0|        mégis túlvilági kéz.~Ajkad némán mozog - szemed lezárod,~
 3  0|     érzénk~S jártunk szerte-szét,~Némán - mert helyettünk~A bús
 4  0|            a csillagok,~Minden... némán csak én legyek,~Mert hogyha
 5  0|        sértett asszonyok módjára,~Némán tűr. - Hála Istennek érte,~
 6  0|          hős mégis érti őt,~Midőn némán a rozsdás kardra néz. ~Eközben
 7  0|          kisded völgyfenék -~Ölén némán, merőn egész csapat;~Hafiz
 8  0|             És ásni kezd. - Hafiz némán mereng,~Mig az utolsó hanttal
 9  0|         ki érte tűrt?" ~A leányka némán szemlesütve~Másik kérőjének
10  0|   fagyasztja~Andor csontjában, ki némán néz. ~A középen mostan domborult
11  0|           kebelre!"~Ámde Ábel ott némán hever csak,~Kain lelkében
12  0|           hirével." ~Szép Piroska némán hallja mindezt,~Borzalomtól
13  0|      gúnya van.~Igy ülnek sokáig, némán, reszketeg,~Míg a férjnek
14  0|          szép tréfát tettél te!' ~Némán hallgatják még jó soká Barangót,~
15  0|         szól mégis oly mogorván. ~Némán jár a zászló mellett~Halvány
16  0|          s zászlójánál~Fel-le jár némán, nyugodtan.~ ~
17  1| elkókkadva~Olyan mozdulatlan, oly némán merően,~Mintha kőből volna
18  1|      bármi alig lehetne.~Ott függ némán most is még a csengető,~
19  1|       Szélhárfa a költő keble, ha~Némán, magába zárva áll,~Sok szép
20  1|  vártömlöcbe hat. ~Ott ül magában némán a fogoly,~Sötét bár, mégis
21  1|      rágódik~E kebelen,~Hallgatva némán~Elviselem.~Mért mondanám