Rész

 1  0|           Nem mert pénzt kinálni néki senki,~Jól tudá, hogy néki
 2  0|       néki senki,~Jól tudá, hogy néki fájna az,~A dal szivének
 3  0|          puszták közé,~Feltűntek néki mind hős tettei,~Eszébe
 4  0|      friss viráglevelkét,~Súgnak néki szép tündérdanát,~Majd virágnak
 5  0|     Megrendűl, mint hogyha fájna néki,~Koszorút fon legszebb sugárából~
 6  0|        király hatalma,~Mert volt néki próbált harci népe,~És kegyelmet
 7  0|         régi cimborám,~Mondjátok néki, emlékezzék rám.~Im visszakűldlek
 8  0| emlékezzék rám.~Im visszakűldlek néki s azt hiszem,~Többé nem
 9  0| tudományban atyja,~Ez bort kínál néki, míg amaz tüzet szít,~Kívánván
10  0|          mondott, száz hízelgést néki,~S lázasan mint kedvest
11  1| simogatja majd~S kicsiny kezében néki sós kenyért hoz. ~Mig a
12  1|          Az egyik azt hivé, hogy~Néki tiszteleg,~Én meg, hogy
13  1|       Orditott a szirt~És mintha néki fájna,~A zápor lesírt. ~
14  1|      integet utána,~Mintha fájna néki, hogy magára hagytam~S mintha
15  1|        könnyel s mosolygva nézi,~Néki mindörökre elveszének,~S
16  1|      Készűl messze útra. ~Könnyü néki válni~A fagyos mezőtől,~
17  1|  törekvéseit elcsitítod~Dalolván néki a halál dalát. ~Édesnek,
18  1|          világba lép.~Védül adta néki a természetet,~Játékául
19  1| nemzetéhez menydörögve szólt,~Ki néki messze fényt sugárzó karddal~
20  1|     őrnek lépteit.~Kis leánykám! néki mit izenjek?~Mind hiába,
21  3|        nyár koránya,~Szép virága néki nincs. ~Gyászba hajh, te