Rész

 1  0|        A vallomás már ajkamon vala,~Szakadt a köd, megláttam
 2  0|       De bánatomban is vigasz vala:~"Boldog vagyok így is,
 3  0|         Óh, ha üdvünk álom is vala,~Mért nem, mért nem hagytad
 4  0|        A kárhozat sorsában az vala. ~Ládd, a világ naptára
 5  0| mellett,~És e bájvirág Bertám vala., ~Szép volt ő, mint a tavasznak
 6  0|   Nézd, amily szép, oly hivem vala,~És megértheted szivem keserve,~
 7  0|       küzde ott,~Két fergeteg vala,~Amely találkozott. ~Mindkettő
 8  0|   Mint minket az ellenség néz vala,~Hogy összecsődült szinte
 9  1|  tartott, míg lángjok élvezet vala;~Hálával tették le a poharat,~
10  1|     balsors felett szűnk nyer vala. ~Inger a kéj, epedés a
11  1|       fényes vár, szűk gunyhó vala,~Vad átok ült rajtunk és
12  1|       visszagondol, hogy minő vala,~Szemébe könny gyül, feltör
13  1|    mind, mi néktek itt kedves vala? ~De egy emlék van, egy,
14  1|       jobb az ember sohsem is vala. ~13 ~Halovány erényök,
15  3|       Sírköveid mondják: nagy vala lételed is.~Óh haza! képed
16  3|       Sírköveid mondják: nagy vala lételed is.~Óh haza! képed
17  4|   Fordítád bundád, zápor után vala már.~ ~
18  4|  országgyűlésén az marad, aki vala.~Majd utasítását játszandja
19  4|       Karthágó", zárszava egy vala csak.~Fordított Kátó, te
20  4|      érdemjelt mellére szokás vala tűzni, -~Mert szép érdemekért,