Rész

  1  0|            majd~Hó keblén a füzért. ~Ha meg nem ért, füzérem úgy~
  2  0|             én megnyugszom abban is,~Ha örvendezteti.~
  3  0|           tiszta szerelem. ~Oh lány! ha rózsa vagy,~Tanulnod tőle
  4  0|              e legszebbik ékét. - ~S ha egykor sír borúl is majd
  5  0|             virágot hint el,~Míg rám ha sír borúland,~Borul kopár
  6  0|              csak neked danoltam én?~Ha nem, - dalával e szegény
  7  0|           szegény szív~Is halni mén,~Ha feledél. ~Nem zeng fel újra,
  8  0|              leányka,~Már veszve az,~Ha feledél. ~S ha mondok is
  9  0|            veszve az,~Ha feledél. ~S ha mondok is dalt, őszi szél
 10  0|             nem néznél szívedbe. ~És ha tükröd s szűd dacára még~
 11  0|            tovább,~És ne tudd - elég ha sejted,~Mint a gyöngyház,
 12  0|         önkénytelen~Kedvem gyöngyeit ha termed! ~Ah, de balga én,
 13  0|            termed! ~Ah, de balga én, ha tőled is~Rejtem, üdvöm mért
 14  0|         csatát próbálni menjen.~Hisz ha karja lankad, vérzik melle,~
 15  0|          minden szülőre,~Gondolám, s ha fénnyel visszatérek,~Mily
 16  0|             Elhervadnál, mint virág, ha jő tél,~Nélkülem ki élni
 17  0|           lenni;~Nem vigasztal, hogy ha koszorúval~Megjövök, fog
 18  0|      lehervadt. ~Nem vigasztal, hogy ha a világban~Lankad e kar
 19  0|             a hajósnak vágya, enyhe,~Ha a hajó fenékre szállt. ~
 20  0|        csillagod~Is alig ismerem. ~S ha egy-egy csillagot~Látok,
 21  0|         kímélettel,~Mosolyogva, mint ha a sötét sírt~Jó barát virágokkal
 22  0|        szelíd özönnel,~Mint a szülő, ha haldokolva áld~És mint körűle
 23  0|            éltemhez más nem kötöz.~S ha meghalhatnék véled - óh,
 24  0|              égre, írigy az s megöl,~Ha látja, hogy szemedben szebb
 25  0|       feledve még egy kis virág áll,~Ha látod, hogy mosolygok mostan
 26  0|               Óh lány! szerelmünk is ha ily ezüstszál,~Ilyen szivárvány
 27  0|        óhajtásim~Halni hívtanak. ~De ha fel-feltűnik,~E szemben
 28  0|            vajh hányszor mondjuk el,~Ha a lélekharang konogva szól, -~
 29  0|            Mig lent halott van?~Mért ha egy szív megreped,~Nem gyászol
 30  0|    isteneknek gondjuk nincs reája,~S ha egy ember vesz, egy virág
 31  0|               mikor tér vissza majd,~Ha elfeledt levélt, szivet,
 32  0|              levélt, szivet, füzért,~Ha lelke már nem vágyik és
 33  0|             az; nyugodjék csendesen!~Ha ősszel a lomb sárgán hull
 34  0|           bimbót létre nem derít. ~S ha zeng dalom, mint sírőrző
 35  0|      sírvidék is, ahová temettem. ~S ha majd lenéz a csillagok közűl,~
 36  0|          mely együtt foly ki ott, ~S ha nő virág, mi majd megismerendjük,~
 37  0|              az, melyet tőle kap. ~S ha szűm halottjai közt angyalul
 38  0|             tudom, neked~S elégedett ha léssz te is helyeddel,~Ez
 39  0|            Meghalnék én is szívesen, ha rám~Költő szerelme szintén
 40  0|             ily füzért ad. ~Óh lány, ha költőd ismét én vagyok,~
 41  0|         álmaimnak tárgyát képezendi,~Ha majd a sírnak hantja rámszakad.~ ~
 42  0|           fáj, de fáj oly édesen. ~S ha majd felőlem is beszél~Neked,
 43  0|                                      Ha láttok is~Ha láttok is vad
 44  0|                         Ha láttok is~Ha láttok is vad élvek tengerébe~
 45  0|             ízlelt kehely. ~Óh, mert ha ott ragyognak is felszínén~
 46  0|            képzelet,~S mégis, mégis, ha lenne ígyen,~Őrült kín,
 47  0|           tán kárba mégyen. ~Ah fáj, ha nem hódol neked~Minden,
 48  0|            nem hódol neked~Minden, s ha hódol, szinte úgy fáj,~Engem
 49  0|              kínok, szenvedélyek. - ~Ha házunk ég, mosolygunk édesen~
 50  0|              lángjánál sütköződve --~Ha lelkünk egy világa süllyed
 51  0|              szűnkbe ne vezessen. ~S ha gladiátorként majd elbukunk,~
 52  0|        szívből lőn adva - ~Míg most, ha látom, ismét úgy pirulsz,~
 53  0|         szentségtörően e kebelbe? - ~Ha szívednek szerelme lámpa
 54  0|              közt hízelgő had álla: ~Ha majd lehullnak bájid, s
 55  0|            és mámor, semmi más,~Mint ha bánatunkat hogy feledjük,~
 56  0|            felélteti. ~Nap szemed, s ha részvét harmatárja~Nem hull
 57  0|           leányka, nem szégyenled-é, ha~Durva bérc kegyesb, mint
 58  0|            mért pazarla rád? -~Ládd, ha nemmel válaszolsz szavamra,~
 59  0|           jósszó hirdeti? ~IV ~Lány, ha oly hidegséget mutatnék,~
 60  0|            elrejtenünk, de~A nagyot, ha elrejted, megöl;~Ily sebem
 61  0|            hidd, szenvedésitől. ~Óh, ha volna rajtad oly hatalmam,~
 62  0|         Megtanítanálak, hogy mi kín, ha~Választottunk oly érzéstelen. ~
 63  0|             teremt többé az ég,~Csak ha a természetben tavasz van,~
 64  0|        hozzád varázsol?~Más tetszik, ha ez s az rajta szép,~Rajtad
 65  0|         Róluk őszi nap kis tűz körül ha~A megbékélt boldogság cseveg.~ ~
 66  0|           nap kis házunk felett~Mert ha nem tündérhon is, melyet
 67  0|        kétkedém, elég erős-e lelkem,~Ha a sorsnak súlyosb próbája
 68  0|           gyönyörű szemed.~Megsebez, ha rám néz, s hogyha nem néz,~
 69  0|              pajzán szellemet,~Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe~
 70  0|            önt a sebembe~És mosolyg, ha kell, napom helyett. ~Szőke
 71  0|             szós picinyke szád,~Fáj, ha nem hallom csevegni, és
 72  0|              vagy, vonzasz magadhoz,~Ha közel vagy, űzesz engemet.~
 73  0|           hévvel tehozzád,~Mért fáj, ha másért ver szived talán,~
 74  0|           enyész, őt ölelem csupán. ~Ha az igézet végre elenyészik,~
 75  0|     mosolyogsz és múlatsz,~Rólam is, ha úgy jő, élceket szikráztatsz.~
 76  0|              mégis jobb a nőnél~Mert ha már hazud, hát büszkébb
 77  0|      Felserken a visszhang s figyel,~Ha ajkaidnak dalja zendül,~
 78  0|           lesz mindenikbül. ~Csak én ha áttekintek, ah,~Kis ablakodba,
 79  0|          gonddal ápolt kert virágait ha~Dallal árjadó szűm bokrétába
 80  0|        Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár~S őt megénekelni
 81  0|          Hogy hittem egykor annak. -~Ha érzed, hogy valódi~Csillag
 82  0|               Úgy-é bár, nem hiszed, ha~Más majd hívebb leszen,~
 83  0|          Kedves leány, Isten veled! ~Ha rád derűlend új örömnap,~
 84  0|             a mult is eszedbe jő;~De ha boldogságod oly nagy lesz,~
 85  0|           legszebb te vagy magad. ~S ha bírlak is, leányka, mindenestől,~
 86  0|           világa benne van,~S mégis, ha csókolsz, átkarolsz ezerszer,~
 87  0|             ég a legszebb láng soká,~Ha táplálékot nem találhat,~
 88  0|            elfáradva összeroskad. ~S ha már könyörgve porba hull~
 89  0|             lélekzeted,~Még élvezem, ha álmod gondtalan~Leleplez
 90  0|       Folytatva a felséges képeket; ~Ha istenek egébe szállanék,~
 91  0|                    Kérelem egy nőhöz~Ha a szó érzeményünk burka
 92  0|         írjam én? hogy elámítsalak? ~Ha hű tolmács a szó, úgy rettegek,~
 93  0|      megrettentelek. ~Ne olvasd hát, ha hozzád írok én,~Ki tudja,
 94  0|         megérted, úgy boldog vagyok,~Ha meg nem érted - én is hallgatok.~ ~
 95  0|             csak ne légy irántam! ~S ha látom, hogy szivedben szűm
 96  0|             Válaszul~Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen~Végigtekintünk
 97  0|              remeg. ~Jól mondtad óh, ha csendes éjfelen~Végignézünk
 98  0|             szerez. ~Jól mondtad óh, ha hallgatunk zenét,~S hullámzó
 99  0|         elmondom én,~Hogy, drága nő, ha hozzám vagy közel,~Nem játszi
100  0|           korlátim közé;~Óh ne félj, ha mindent zúz a fergeteg,~
101  0|          szűd is, nő, elég nemes,~Ah ha értenél, de - balga képzetek -~
102  0|             így is, mert szeretem,~S ha megtudná, szenvedne általa."~ ~
103  0|                                Hozzá~Ha néha ilyes szót kockáztatok:~
104  0|           mit érezek. ~Azt kémleled, ha néha mosolyogsz,~És az eredmény
105  0|           szó hozzá~Bocsásd meg, nő, ha egy percig hivém,~Hogy boldoggá
106  0|              Bocsásd meg, egy percig ha feledém~A szigorú társas
107  0|            egyszer nem tűröm, rajtad ha rág. ~Inkább, mintsem, hogy
108  0|        könnyelműnek, rossznak higgy, ha kell,~Hogy ily hamar feledni
109  0|                         Önmegtagadás~Ha csillag volnék Isten trónja
110  0|         számomra mást nem ád az ég. ~Ha éden kertének lennék virága,~
111  0|         Minden bűbájt, varázslatot, ~Ha karjaidnak ölelése~Mennyország
112  0|             Egy hűs szelet miatt. - ~Ha majd e dús kor elveszett,~
113  0|     fénypalástot ölt a tengerárra,~S ha elborúl, vele minden kiholt. ~
114  0|            megpihenni,~Mint a hajós, ha régvárt partra jő,~S mint
115  0|             is megélsz,~Hold vagy, s ha küldesz a vad tengerárnak~
116  0|              írt ad szűm bajára.~Oh, ha ily szem is hazudhat,~Angyal-arc
117  0|         szemed sugára,~Poklát, üdvét ha kitárja.~ ~
118  0|              amért megraboltál. ~Óh, ha üdvünk álom is vala,~Mért
119  0|               ládd, a szerelem,~Hogy ha boldog nem lehetsz velem,~
120  0|                           Felejtsünk~Ha a végzet rendelte, hogy
121  0|               óh fordulj el, édesem,~Ha újra játék, mit velem űzesz
122  0|        szemedbe nézhetek,~Megőrülök, ha azok is hazudnak. ~Ki hitte
123  0|      hazudnak. ~Ki hitte volna, hogy ha majd e szó,~Amelyet egykor
124  0|     mosolygást sem bírsz. ~Nem, nem, ha mindjárt a világ helyett~
125  0|            az, zokogva mely siet le,~Ha itt-ott egy virágot elragad
126  0|             itt díszlek én,~Eldobsz, ha hervadok~Keblednek melegén. ~
127  0|            aki nyer~Másoknak kárán; ~Ha látod, jó fiú,~Óh add ki
128  0|              igen nagy,~S két percre ha nyomot hagy,~Még az nem
129  0|       hantjain~Az egyház szent imát,~Ha érdemeltem, úgy az ég~Majd
130  0|           anyám tudott. ~Igéri, hogy ha kis testvéreim~Szabadba
131  0|           jőnek, vélek játszhatom,~S ha hittel nézesz égre, jó anyám,~
132  0|            őt tartja ismét fel,~Mert ha kebeléből kiszakadna,~A
133  0|        kétszerte özvegy,~Mit tesz ő, ha könnyeit letörli?~Majd néz
134  0|              aki akkor~Lesz győztes, ha gyásza ki fog telni.~ ~
135  0|           csodálnók, mérges dudva is ha~Mint virág imádja a napot? -~
136  0|             urában ember szűt talál,~Ha látja árván, látja védtelen. ~
137  0|            csak,~Mely hasztalan zúg, ha villáma nincs;~Még ez lehet
138  0|          sohaj,~Csend lett mint van, ha közeleg a vész. ~A csend
139  0|            tarka hímes szárnyain. ~S ha néha egy-egy kunyhót meg
140  0|             meg úgyis vét,~S még jó, ha megválasztja, hogy kivel. ~
141  0|            kebellel búcsút mondanak,~Ha a szivárvány szomjú kurucok~
142  0|         éjenként a puszták pásztora,~Ha a magányos sírnál meglesi,~
143  0|         számodra sírt, tán a Számum,~Ha majd fölödbe porhegyet emel?~
144  0|           életet, hoz meleget." -~Óh ha tudnád, hogy magas váradban~
145  0|              Száz halál mohó szemmel ha les. ~És öl és kacag, hő
146  0|              És öl és kacag, hő szív ha vérzik,~Ah s megölni egyet
147  0|          jőjjön már a pandúr előmbe,~Ha veszek, hát vesszek, vagy
148  0|          hogy üldözd?~Vétettem talán ha elmélkedtem,~Mért hagyál
149  0|           hát lélekkel születnem?~Jó ha elhagysz, én is elfeledlek,~
150  0|            Ah, hisz úgyis jól tudom, ha álmod~Édes, akkor nődnek
151  0|         oldalánál,~Várva várja: vajh ha ébred-é már.~A nap elhúny,
152  0|             időt csak átaludja!~Majd ha a természet újraéled,~Vele
153  0|         csillagok zenéjét~Lány ajkán ha megzendűl az ének. ~Ázor
154  0|            világa,~Sejtelemként mely ha vele játszik,~Rózsaszinű
155  0|       angyalt percenetre,~Mint éjjel ha csillagok szaladnak. ~És
156  0|        varázsa,~Teljesűletlen vágyat ha nem hagy. ~"Teljes fényben
157  0|             hát vesszenek mind, mind ha pártosok,~Vérrel írom rájok,
158  0|          szűm csak benned hisz;~Majd ha országom mint nyílt koporsó
159  0|         zúgva sír a szél,~Pusztákról ha hangos ház-sorokhoz ér,~
160  0|             szerényen,~Mint csillag, ha a nap tűnik fel az égen, ~
161  0|              nap tűnik fel az égen, ~Ha arany hajával megjelenik
162  0|               Tűzokádó hegynek ormán ha vihar van,~Tán ahhoz hasonlít
163  0|        Tabánnak ölelő kara remeg. ~S ha a büvös világban elmerűl,~
164  0|             nőnek sötét szemében ég,~Ha függ a szűn, melynek hullámai~
165  0|         Megvéd a szerelem." ~"Óh nő, ha megbánnád~Még egykor léptedet."~,,
166  0|          Latabárt bús képzet üldözi,~Ha lányt ölel, a csontvázt
167  0|              a csontvázt látja csak,~Ha csókot nyer, sír bűzét érezi. ~
168  0|         Próbáljátok meg önerőtöket. ~Ha védelem kell, mert baj fenyeget,~
169  0|             kell, mert baj fenyeget,~Ha kell kenyér, midőn éhes
170  0|              tündéreknek,~S lábamhoz ha tetted, akkor majd megnézlek!"~
171  0|             le a nap bánatára.~"Majd ha meghalok, majd akkor látod
172  0|          Mond a lány a naphoz, - már ha itt nem kellek."~"Küldök,
173  0|          Mond az Úr sötéten, "S most ha képmásom vagy,~Menj, menj,
174  0|          tartott bizonyosan szegény,~Ha ottan tart a tábor közepén,~
175  0|           huszárt nem fogja a golyó, ha bátor,~Aki elhull, mind
176  0|             öljön,~Mint Isten nyila, ha istenházat gyujt meg. ~Most
177  1|             élni meg nem unt.~Örült, ha másokat~Vigadni láthatott~
178  1|          patakcsa suttog halk zenét,~Ha tükörébe kis virág hajlik
179  1|             Miért sietne, kis falvát ha látja. ~Eléje jő már enyhe
180  1|           leányhoz~Vágyódtam csupán,~Ha meglát mint örül majd,~Úgy
181  1|           tündéri kert,~És kis madár ha zenge,~Szívünknek felelt. ~
182  1|               hogy sovárog szivem,~S ha önmagában többé nem találja,~
183  1|           nem találja,~Még jól esik, ha azt másban lelem! ~Mint
184  1|         délibáb, ez édes csalfa kép,~Ha néha báját még itt is kitárja,~
185  1|        sírtanyára,~Mint dús szivünk, ha a világba lép; ~Egy förgeteg
186  1|          megbékítni engem,~Gondolom, ha látom, mint törekszik,~Fárad
187  1|                   Más világ lép fel, ha mi leléptünk,~Ami nekünk
188  1|      szerényen,~Hinnéd, hogy szobor, ha keble nem ,dobogna,~S élet
189  1|         áhitatos bú~Fogja el lelkem, ha olvasom - - - ~Látom udvarodban
190  1|             túlföldi csók ég. -~Majd ha általlépi ember szent határod,~
191  1|         elbizakodva,~Sebhelyeket vág ha alkotni akarna,~A kegyes
192  1|           villáma,~Mint emlékünkben, ha már a révnél állunk,~Még
193  1|             gondolat is jobban foly,~Ha tudjuk, hogy velünk gondol~
194  1|             Hogy sírt akkor játszere ha eltört,~Mintha most vesztett
195  1|            hívta szent csatára. ~Óh, ha láttad, láttad volna, gyermek,~
196  1|       rohanni véres győzelemre. ~Óh, ha láttad, láttad volna, gyermek~
197  1|            halált terjesztett. ~Vagy ha láttad volna füstfellegben~
198  1|            eggyel akkor is több~Lesz ha tested, bátya, sírba mégyen.~
199  1|              bátya, sírba mégyen.~És ha Isten úgy akarja, mint én,~
200  1|   Mosolyogjon tündér délibábbal. ~És ha hegy a férfi, róna a nő,~
201  1|       bitorlott nagyság reszketett? ~Ha ember volt, ah úgy megistenűlt,~
202  1|            volt, ah úgy megistenűlt,~Ha Isten volt, le kellett jőnie~
203  1|              új szenvedést cserélt. ~Ha éhesen kivánja szent jogát,~
204  1|          Mért is oly szép a csillag, ha~Ég elérhetetlenűl." ~Föltekint
205  1|         cikáznak most is itt,~S mint ha látnék régi cimborákat,~
206  1|         hervadt virágszál,~Megujult, ha jő az új korány. ~Koldús
207  1|              halni kész volt ő. ~Hát ha látna, mostan ily alakban~
208  1|              gyászos síri jel. ~Majd ha egykor unokánk is meghal,~
209  1|             Szélhárfa a költő keble, ha~Némán, magába zárva áll,~
210  1|              a virág bimbója vár. ~S ha illatos szél lenge csókja~
211  1|              zeng édes lágy éneket. ~Ha jő az ősz fagyos szelével~
212  1|            húr is felzokog. ~De hogy ha Istennek haragja~Viharzik
213  1|           Mely csak akkor oszlik el, ha~A mezőket verte tarrá.~Férfikönnyé,
214  1|        Egynek tartván életével.~Csak ha fergeteg a tengert~S vész
215  1|           nem fakadt. ~Hej kis lány, ha megszeppensz~Már a szemtől
216  1|           szertelen,~Mit téssz majd, ha véletlen~Szűdben ellenség
217  1|             bús gyümölcse.~S ajtaján ha kérnek enyhet,~Gúnymosolygó
218  1|       Éjjelén a sírfenéknek -~S majd ha visznek a legények,~Mondják: "
219  1|            Hej, a szegényre a hit is ha néz,~Néz aszott arccal vérben,
220  1|             Mosolygóbb arccal néz, s ha mondja is,~Ne kérdd másét,
221  1|           közöttetek, ki keblet tár,~Ha a próbának vészes napja
222  1|            nem éhezik~S a gazdag is, ha majd hozzá leszáll,~Egyenlő
223  1|           marad és búsan felsohajt:~"Ha elmegyek, nem lesz bajtárs,
224  1|       édesebb a csók, érte~A csókolt ha kissé zsémbes. ~S míg hamis
225  1|              elölni, kéjt nevelni~Jó ha bor van a pohárban. ~Még
226  1|         útján. ~S észre sem vesszük, ha aggság~Lép elénk, nyugton
227  1|          Életbölcseség~Az ifjú lélek ha világba lép,~Mint nap, fényárban
228  1|           reng gazdag ékben.~Boldog, ha megbékélve a világgal,~Tovább
229  1|            mocsárral. ~Az ifjú lélek ha világba lép,~Azt tartja,
230  1|            keres már. ~Az ifjú lélek ha világba lép,~Csillagnak
231  1|      Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt~Hideg kebellel végig
232  1|       Örüljetek, szeressetek velem! ~Ha mondják, nincs költészet
233  1|              minden kehelyt,~Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább
234  1|              más nemzedék helyünkre,~Ha már végkép élvezni nem tudunk.~
235  1|           Kiváló főtulajdona. ~Azért ha hallja, hogy csinos~Ma is,
236  1|           Már saját fajunk~A lánynál ha gonoszabb,~Előzzük meg,
237  1|            kételkedik, addig szeret;~Ha látja, hogy már rabja vagy,~
238  1|            Könyvéből vajh mi haszna?~Ha tudja is mért van tavasz,~
239  1|           írá~Szemébe egy leány át. ~Ha mosolyog, van tavaszom,~
240  1|              mosolyog, van tavaszom,~Ha bús, hát várva várok;~De
241  1|           nem számítok s meg se lep,~Ha ott bármit találok. ~Telt
242  1|       plágium~Orzásától se félek! ~S ha büszke az ujonc író~Arcára,
243  1|            Nem ösmeri csak önmagát. ~Ha a hitelező, megunt lány,~
244  1|              szűnk imádott kedvese; ~Ha jó barát, védenc, ha kedves~
245  1|       kedvese; ~Ha jó barát, védenc, ha kedves~Emlékben oly hűn
246  1|              tudna élni nélkülem. ~S ha körülfon, mint egy bájgyürűvel,~
247  1|        feledve lesz az ősz szele. ~S ha kocogtat olykor ablakinkra~
248  1|                S szentségsértő nyelv ha tán kimondja~E nevet; megdöbbenünk
249  1|              mint virágot őszi szél, ha rontja,~Elporlik szivünk
250  1|          mégis milyen édes!~Kínja is ha már ily boldogító,~Mily
251  1|         üdvre lenne képes - - ~*~Óh, ha most sokat probált szivemmel,~
252  1|           körül, gond s munka közben~Ha únatkoztok - pongyolán; ~
253  1|          Kereke,~Aki mit nyert, hogy ha bírja,~Hadd vigye.~Azt a
254  1|              legény is, de csak úgy, ha~Bír vele,~S úgy bír csak,
255  1|            Bír vele,~S úgy bír csak, ha a lány szívből~Vele jár,~
256  1|           vagyon~Még talán.~Vadkéjén ha megdöbben az~Idegen,~Megdöbbent
257  1|        csinos nő,~S eszméimet tovább ha követem,~Minő legyen, hogy
258  1|              világba kínos gondolat,~Ha megjövök, csókkal fogad
259  1|           lány sír, virág kél. ~Hej, ha még ma meg is halunk,~Vigadtunk
260  1|            Akkor hull szerteszét. ~S ha lelkem mint a csillag~A
261  1|         hamvadozva~Eloltja a halál. ~Ha csúszva föld porában~Egy
262  1|       számolásnak~Mocskával terhesen~Ha látná önmagát a~Hajdan ifjú
263  1|             nem viszi tekintetét. ~S ha foglya ekkor magasabbra
264  1|             bajvivónak veszni kell. ~Ha a sárból gyúrt börtönőr
265  1|       nagyszerű, a győzelmes halál. ~Ha a test győz, szellem szárnya
266  1|                            Dalforrás~Ha a zöld gyep hullámira terűlök~
267  1|            életöröm, ittas érzelem? ~Ha dombtetőről nézek ifju hajnalt,~
268  1|             te vagy ifjúi szerelem? ~Ha elhangzott a munkás nap
269  1|           által vagy bús szellemem? ~Ha jő az ősz, virágink elbucsúznak,~
270  1|          messze sejtésű képzeletem? ~Ha megriad a vészek trombitája~
271  1|          tudás~Mint szép álom emléke ha ébredsz~Édesen reng képzeteden
272  1|          néze rám miljó szemével,~És ha dördült, az ég szent haragja,~
273  1|        dördült, az ég szent haragja,~Ha derült, mosolygása fogott
274  1|            útam őrszemmel kiséri,~És ha összeroskadok, nincs angyal,~
275  1|                        Búm és örömem~Ha bú rágódik~E kebelen,~Hallgatva
276  1|        fellegről más~Fellegre hág;~S ha elrejtem bár~Kalitkába,~
277  1|           nálad kegyetlenebb mi van?~Ha széttépsz minden pántot
278  1|             hát csak a por gyermeke,~Ha szállni kezd korlátlan szelleme~
279  1|            egy hangja volna a világ,~Ha volna úgy, minőnek alkoták;~
280  1|               ki szívesen születnék,~Ha nyugodni sír ölébe dűl. ~
281  1|         dalom zengik tán.~S fergeteg ha jő robogva,~Gondolom, hogy
282  1|            mély a sír is,~S ami int, ha part-e~A vesztett virággal?
283  1|          áldásod nem kell már nekem.~Ha vészt, vihart egykedvűn
284  1|            hát, kő keblet Istenem!~S ha a vihart egykedvűn nézhetem,~
285  1|              szánjon soha senki sem.~Ha elbirom, mit a sors rám
286  1|          hogy más sajnáljon engemet;~Ha nem birom, ha vesztek a
287  1|     sajnáljon engemet;~Ha nem birom, ha vesztek a csatán,~Ne tudja
288  1|         Hálával tették le a poharat,~Ha forró szomjuk elmult általa.~
289  1|              minden bajt.~Ma az ifjú ha érzi önbecsét,~Kétségbeesve
290  1|           másban szenvedett. ~S hogy ha kész világa, a tömeg~Bámulattal
291  1|          rokon volt e kebellel,~Most ha hallja gáttörő szavam,~Még
292  1|        fuldokolsz nem édes,~S imelgő ha nem őrzi fullánk. ~A lányszív
293  1|             Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy.~Nem féltelek
294  1|         volna, mint cser a viharban,~Ha a végzet nem nézett volna
295  1|       Istennek kegyét~És szíveinkben ha erős a hit:~Talán megszán
296  1|           közénk s a közoltár felett~Ha szűnk őszinte volt, azt
297  1|               Óh hát érdemes-e élni, ha minden perc~Csak a feledésnek
298  1|            bír önnön erejével,~Győz, ha sors könyvében úgy vagyon
299  1|            az élet, nyugvás a halál;~Ha nyári égen fergeteg is áll,~
300  1|             Igy virul fel a vidék,~S ha itt-ott fujt is, nem nagy
301  1|           békéteknek hát~Mint féreg, ha oroszlánt vérben lát.~Tenyésszetek.
302  1|            előle a mozgalmas élet,~S ha a korcsfaj hiú zaja eláll,~
303  1|        Bozótos ormára a kis madár,~S ha elpusztult, az elfeledt
304  1|         Díszmenetében eltapodja őt. ~Ha a valódi nagynak káromlás
305  1|         önmagát mentné ki véle~Örül, ha egy-két foltját felfedi. ~
306  1|              kicsiny énjéhez méri,~S ha szenvedett alatta, szidja
307  1|             és magasztos lepliben,~S ha a bámuló késő ivadékok~Előtt
308  1|          sincs, ki értené, hogy majd ha egykor~E város végálomra
309  1|             és küzd, fárad és örűl; ~Ha ércjármát az ős Duna lerázta,~
310  1|              élni fognak~Él ő is, és ha műve elporlott,~Kövei még
311  1|          boldogok, mert alkotmánytok~Ha dült, erősbnek szent alapja
312  1|          mint szelíd anya. ~Mindegy, ha sirdalúl egy édes dalt mond~
313  1|              szivébe emberismeret,~S ha visszagondol, hogy minő
314  1|         nyugalom halál leend neked. ~Ha látod a lányt, kit szerettél
315  1|          köznapiság mocskában alél; ~Ha látod vészben, kiket szeretél,~
316  1|             vezetned őket nem lehet,~Ha köztünk napról-napra mindinkább~
317  1|             elesni hóhér bárd alatt,~Ha vértanuság koszorúja vár,~
318  1| Osztályrészűl ez átkos sors maradt. ~Ha Isten van, mint hisszük
319  1|          hogyha a nép is megnemesűl,~Ha emberré lesz, gondolkodni
320  1|         légen végig árjadoz,~S zeng, ha megerednek vad viharjai,~
321  1|               Ne hagyjuk el egymást, ha minden elhagyott. ~Trójának
322  1|         szózatot:~Elhagytad istenid, ha e hont elhagyod. ~Ülj csak
323  1|            Jób dűlt házad ajtaján,~S ha gúnymosollyal mond az idegen:~
324  1|        összegyüjtéd, őrze fegyverem.~Ha kérd aztán hiú emlékeket,~
325  1|            kérd aztán hiú emlékeket,~Ha kérdi: mért halványak arcaid?~
326  1|           vérze már mindkét kebel,~S ha ülsz vele folyóid partjain,~
327  1|         könnyeit~S danolj reményt, s ha mégis veszni kell,~Csak
328  1|    vezércsillagja hős neve leend. ~S ha még itt-ott magyart szül
329  1|           nevelje,~Mint hajós előtt, ha köd gyanánt oszol szét,~
330  1|      hálátlan teremtés,~Mit tesz az, ha néhány rózsácskám lehulla,~
331  1|           egykor annak tarkaságát~De ha mind elküldöm, ami téged
332  1|            gondolatját.~S vég nélkül ha írok mindég újat, újat~Mindég
333  1|            Ezt pedig tudod már, vagy ha mégse tudnád~Meg sem írom
334  1|             rád áldást kívánok,~Mert ha homlokodra áldást küldne
335  1|            vethet árnyat~Add nekem s ha van még, ami engem érne,~
336  1|         árért cserébe.~Hisz most is, ha a mult képe látogat meg,~
337  1|             annak, akié szerelmem,~S ha viszont szeretne, éltem
338  1|           nagyok haragja,~Reszketek, ha látom kis, gyermekded arcod.~
339  1|            Mint tánczene, pár percre ha mulattat,~De nem foglalja
340  1|         tudja,~Hogy rosszá is lehet, ha úgy akar,~Ő tudja már, mert
341  1|            puszta szíve birodalma,~S ha reng felette fényes bűvölet,~
342  1|           miért, miért is élne -~Óh, ha tudnád azt, mi édes érzeni,~
343  1|           más, űzve élvet~S ellökve, ha hervadt a virág.~Balga voltam;
344  1|      Játékául a sötét sírőrnek;~S jó ha még ily játékunk lehet,~
345  1|            mégis oly kedves vezér az~Ha elhagyott, mi fényesebben
346  1|           lemonda úgyis a reményről,~Ha már másnak nyílsz, úgy még
347  1|            nyílsz, úgy még jól esik, ha~Nyílsz fényben és keresve
348  1|              zokogó szelet?~Érzed-é, ha homlokon csókollak~És utánad
349  1|             az atyát;~Kérdené ki az, ha visszatérnék,~Félne tán,
350  1|              Félne tán, mint idegent ha lát.~Óh tanítsd, tanítsd
351  1|     Vigalomban igyanak helyettem,~És ha az idő jön, tegyenek. ~II ~
352  1|               e bűvös körben magamat ha látom,~Olyan idegennek,
353  1|          azóta egy tél zúga rád.~Óh, ha ott is mindezt így találnám,~
354  1|              lelkünk szabadulni bír,~Ha a mocskos hab majdnem elragadja.~
355  1|            villámnyargaló vész. -~Te ha szeretsz költői hévvel,~
356  1|           Örömeid kínban teremnek~Te ha szeretsz költői hévvel,~
357  1|             sorsunk üdve, átka. -~Te ha szeretsz költői hévvel,~
358  1|         Előtte terméketlen föld van.~Ha birod őt, kit úgy imádasz,~
359  1|           akkor jő mint égi szellem,~Ha lelked Istennel telik meg,~
360  1|          fekélyt úgy lökte volna el.~Ha híres férfit látsz, amint
361  1|           sem különb, mint tenmagad.~Ha szent ügy zászlaját látod
362  1|         többieknek célja, elve száz.~Ha látsz ifjút, ki lángérzést
363  1|             csak csábszavára hajt. -~Ha látsz nőt, aki keble édenével~
364  1|       Melyért eladta szivét, bájait.~Ha látsz anyának gyermeket
365  1|          tett, vagy játékszerre vár.~Ha látsz haldoklót térni Istenéhez,~
366  1|            köt életemhez~S hozzád, - ha megszakad,~Mint a hajóst
367  1|             együtt fogad. ~2. Lujza ~Ha nem szerettem volna még
368  1|           szűmhöz tart méltó jogot. ~Ha nem szeretnélek még tégedet,~
369  1|            adsz emléklapot,~Melyről, ha feledél, olvashatod nevem,~
370  1|         nevem,~Melyen te vésve vagy, ha a lap elszakad,~Szükségem
371  1|        közügy~Vezessen, merre jársz.~Ha gyűlölsz, abban is~Kis méhedet
372  1|       Elválás percében ez kincs. ~De ha a sárga dacára~A zöld mégis
373  1|             és bilincs, ~6 ~Kacagok, ha hallom mondani,~Emberben
374  1|           sem, ront tehát mindent.~S ha a végetlent érzi a tömeg~
375  1|               mint van,~Új békót rá, ha tűri, tűrje azt.~S ha rég
376  1|            rá, ha tűri, tűrje azt.~S ha rég megszenvedt bűn megtestesűl~
377  1|              hogy mindent jóvá tett,~Ha öndicsőségére szobrot rak~
378  1|              mert ember nem segit,~S ha mégis adja gyér filléreit~
379  1|             hogy az embert~Szeretem, ha könyörülni lát,~Enmagamnak
380  1|         mulattat.~És szidjuk a hőst, ha megszabadúl,~Hogy elrontá
381  1|       mindezeknek volt lakóhelye. ~S ha a tapasztalás kiábrándít
382  1|          Szégyelje a lány s a világ, ha oly korcs,~Hogy bé nem tölti
383  1|              is, s gyakran gondolám,~Ha harminc évvel kedvesem előtt~
384  1|          felér,~Esővé lesz, s az is, ha földre hull,~A nyomorúság
385  2|            hétköznapi bánt,~S mégis, ha a virágnak gyökere~Nem lenne
386  2|             földben, hervadna korán,~Ha a prózába sohse szállna
387  2|             tudnók, voltál-e igazán?~Ha a rom, mit hagyál, nem mondaná.~ ~
388  2|               És hold a költő, mely, ha az éj eljő,~Még egy sugárt
389  2|          volna szűmbe néma fájdalom,~Ha lelkemből kihalna drága
390  2|       lelkemből kihalna drága képed,~Ha sorsodat nem érzeném, óh
391  2|             óh hon!~S mégis, e bú is ha kiszakadna~Szűmből, elhagyna
392  2|             másoknak kedveért éltél,~Ha megkivántad már a pihenést~
393  2|            szolgálni, mondod. Kérlek~Ha ez való, ne tarts velünk,
394  2|                 31. Helyes sulyarány~Ha kar kell, szívesen látom
395  2|            szívesen látom a tömeget,~Ha ész kell, szívesen fogadjon
396  2|             32. Dicsőség és gyalázat~Ha milliókat meghódoltatál,~
397  2|              37. Rögtönző~Nagy vagy, ha önmagát legyőzni naggyá
398  2|            serleggel nevettem~És más ha sírt, szememből könny fakadt. ~
399  2|      Dicsőség, börtön ismerős velem,~Ha napsugár avagy villám futá
400  2|            madárka,~Kit nem kérdünk, ha dall, mit éreze,~Nem kérdik,
401  2|         drága gyöngy, mely élni fog, ha kész. ~Óh, bár gyöngy lenne
402  2|     Körülöttük zokogni szellemem. ~S ha nem lesz már, ki vélem sírt
403  2|               ki vélem sírt s örűle,~Ha nem lesz már többé kit érdekel:~
404  2|             a költő kebel; ~Akkor is ha egy-egy jobb kebelnek~Szót
405  2|           akkor jut nekem. ~Mert nem ha újat mond, ér szívhez a
406  2|              a kedvnek, búnak könnyt ha hoz. ~E dőre könyvből is
407  2|             ciprust füzérnek,~Vegyen ha szíve dallal van teli. ~
408  3|               Töredék, Bürger után) ~Ha szentegyházi ének hangzatában,~
409  3|     Visszadöbben tőle érzetem. ~Ám s ha ekkor köznapi körében~Látom
410  3|              az ellent~Téged imádva, ha a lánciban égre talál~ ~
411  3|             imádnám~A természetet,~Ő ha hintne szép szemével~Arra
412  3|           Arra életet.~Tóth Lőrincz ~Ha mord borúba fúl a nap~Lehúnyva
413  3|               Gyászolva bús bele. ~S ha elborult szüm éjjelén~Kiholt
414  3|          éjjelén~Kiholt az éltsugár,~Ha szűmben érztem egy sötét~
415  3|             el~Dicső azúr szemét! ~S ha jő szerelmeért~Esengve a
416  3|           vitézt~Hadistenné tevé. ~S ha egyesültenek,~A hont kimenteni,~
417  3|                 Zajongva kis hajónk,~Ha már vesz a remény:~Leárbocoltatik~
418  3|           tiszta kék! ~S ez üdv örök ha lesz,~Mely az egekbe van:~
419  3|       Vigasztalást nem érez e kebel,~Ha enyhemért egekbe nézdelek:~
420  3|        gyönyör mely én reám mosolyg:~Ha elhagyatva messze tengeren~
421  3|      fergeteg~Zajong iszonytatón. ~S ha átka súlya sújt,~Hasítva
422  3|        mezején~Dicsőn ragyog az ég! ~Ha seb van oldalán:~Kedvesse
423  3|                          Az ő szemei~Ha jősz: lángok emésztenek,~
424  3|             jősz: lángok emésztenek,~Ha mégy: kinok öldöklenek,~
425  3|              dicső nap~Ég sugára, és ha kél:~A tavasz virágzatába~
426  3|             Szép a kőszobor leányka,~Ha feléje száll imánk,~És dicső
427  3|          Kőkebellel néz reánk. ~Ám s ha Istenünkbe szállnak~Érzetünk
428  3|            ma elveszett.~Add meg őt, ha föltalálod,~Ég fizesse tettedet!" ~"
429  3|             bolyong sirok fölött. ~S ha ég, ha Isten elhagyák utában,~
430  3|              sirok fölött. ~S ha ég, ha Isten elhagyák utában,~Még
431  3|             magasra száll a rény! ~S ha elvevé a végzet, és haragja:~
432  3|          rózsa báj ölébe öntheté. ~S ha földerűlt a nap, kiszivta
433  3|        soknemű gyönyör e föld körén!~Ha nem talál szűm éltető tavaszt,~
434  3|           Schiller ~I ~(Templomban) ~Ha szentegyházban látom őt~
435  3|               Melyt annyi szív imád,~Ha szent sugára annyinak~Halált,
436  3|            Mint csattogánynak éneke:~Ha zúg a fergeteg. ~II ~És
437  3|        Kisfaludy S. ~(Táncteremben) ~Ha táncsorok tolonganak~A népes
438  3|        angyala~Lejt végig kebleken. ~Ha látom őt a táncsoron,~Mint
439  3|  paradicsomát. ~III ~    (Mindég) ~S ha rám derűl az égi szem~Szivemnek
440  3|            érzéketlenek!~Szemere P. ~Ha nincsen oly kebel,~Mely
441  3|          virág. ~Imám is égbe száll; ha az mosolyg~Bus életemnek
442  3|       szivemnek érzete,~Szemének, az ha üdvöm elvevé.~ ~
443  3|               Töredék, Bürger után) ~Ha szentegyházi ének hangzatában,~
444  3|     Visszadöbben tőle érzetem. ~Ám s ha ekkor köznapi körében~Látom
445  3|              az ellent~Téged imádva, ha a lánciban égre talál~ ~
446  3|             imádnám~A természetet,~Ő ha hintne szép szemével~Arra
447  3|           Arra életet.~Tóth Lőrincz ~Ha mord borúba fúl a nap~Lehúnyva
448  3|               Gyászolva bús bele. ~S ha elborult szüm éjjelén~Kiholt
449  3|          éjjelén~Kiholt az éltsugár,~Ha szűmben érztem egy sötét~
450  3|             el~Dicső azúr szemét! ~S ha jő szerelmeért~Esengve a
451  3|           vitézt~Hadistenné tevé. ~S ha egyesültenek,~A hont kimenteni,~
452  3|                 Zajongva kis hajónk,~Ha már vesz a remény:~Leárbocoltatik~
453  3|           tiszta kék! ~S ez üdv örök ha lesz,~Mely az egekbe van:~
454  3|       Vigasztalást nem érez e kebel,~Ha enyhemért egekbe nézdelek:~
455  3|        gyönyör mely én reám mosolyg:~Ha elhagyatva messze tengeren~
456  3|      fergeteg~Zajong iszonytatón. ~S ha átka súlya sújt,~Hasítva
457  3|        mezején~Dicsőn ragyog az ég! ~Ha seb van oldalán:~Kedvesse
458  3|                          Az ő szemei~Ha jősz: lángok emésztenek,~
459  3|             jősz: lángok emésztenek,~Ha mégy: kinok öldöklenek,~
460  3|              dicső nap~Ég sugára, és ha kél:~A tavasz virágzatába~
461  3|             Szép a kőszobor leányka,~Ha feléje száll imánk,~És dicső
462  3|          Kőkebellel néz reánk. ~Ám s ha Istenünkbe szállnak~Érzetünk
463  3|            ma elveszett.~Add meg őt, ha föltalálod,~Ég fizesse tettedet!" ~"
464  3|             bolyong sirok fölött. ~S ha ég, ha Isten elhagyák utában,~
465  3|              sirok fölött. ~S ha ég, ha Isten elhagyák utában,~Még
466  3|             magasra száll a rény! ~S ha elvevé a végzet, és haragja:~
467  3|          rózsa báj ölébe öntheté. ~S ha földerűlt a nap, kiszivta
468  3|        soknemű gyönyör e föld körén!~Ha nem talál szűm éltető tavaszt,~
469  3|           Schiller ~I ~(Templomban) ~Ha szentegyházban látom őt~
470  3|               Melyt annyi szív imád,~Ha szent sugára annyinak~Halált,
471  3|            Mint csattogánynak éneke:~Ha zúg a fergeteg. ~II ~És
472  3|        Kisfaludy S. ~(Táncteremben) ~Ha táncsorok tolonganak~A népes
473  3|        angyala~Lejt végig kebleken. ~Ha látom őt a táncsoron,~Mint
474  3|  paradicsomát. ~III ~    (Mindég) ~S ha rám derűl az égi szem~Szivemnek
475  3|            érzéketlenek!~Szemere P. ~Ha nincsen oly kebel,~Mely
476  3|          virág. ~Imám is égbe száll; ha az mosolyg~Bus életemnek
477  3|       szivemnek érzete,~Szemének, az ha üdvöm elvevé.~
478  3|              ég késérjen ah leányka!~Ha kék szemedben mink elvesztjük
479  3|         érzelem utánad,~Lesír az ég! ha napja elborúl~Ah, ám nekünk
480  3|       mosolyban föl sem is virúl! ~S ha játszi kedvben lejtesz ott
481  3|      legdicsőebb áldzatot hozod. ~És ha menyegződ reggelén virágot~
482  3|           sírlepelbe kínja elvonúl! ~Ha sír fokára néz a hold sápadtan,~
483  3|              lenézve fellegek közűl,~Ha csarnokit késértes éjeken~
484  3|              hozva hattyu éneket. ~S ha fellegek üvöltnek éjeken,~
485  3|           ott a csonka tornyokon. ~S ha sirlepelbe néz a holdvilág,~
486  3|           borong~A néma éjszakán. ~S ha hangom elrezeg~E puszta
487  3|            Szemem te jó utas,~Dicső! ha férfit sírba vitt~Hazájáért
488  3|       Mosolyogva kél a véres ősi had~Ha nagy apákra jő nagyobb fiú,~
489  3|          nagy apákra jő nagyobb fiú,~Ha egyet esd mindenki érzete,~
490  3|         serdülőt~Hevülni szemléltem,~Ha mondám: "tiszteljed~Hazádat
491  3|              imádnám~A természetet~Ő ha hintne szép szemével~Arra
492  3|          Gyászba hajh, te szép világ ha~Minden ott a sír ölén,~S
493  4|        aljegyző~Kár neved írnod alá, ha mit írsz; - olvassa akárki~
494  4|              is bírja legyőzni;~Mert ha beszélsz, egymást vágja
495  4|              Mert a szobor báb lesz, ha tökélyén bármi hiányzik~
496  4|           nem egy.~Rettege Karthágó, ha amaz dörgötte beszédit~Apponyi
497  4|         FERENC~Tán te nem is bánnád, ha szavunk hallgatna felőled? -~
498  4|            Párisi kéjhölgyek csókja, ha rajtad a méz.~S mondatik:
499  4|                A sok jóakaró, - hogy ha fizetsz - kisegít.~ ~