Rész

 1  0|          int kezed, a reszketeg -~Távol harang szól - halvány hold
 2  0|          a bűvös lelkedet.~Hogyha távol vagy, vonzasz magadhoz,~
 3  0|       hogy a világ végében is még~Távol volnék, s visszavonzanál,~
 4  0|         nyája ott legel,~De vágya távol. ~S míg vídám kis kolomp~
 5  0|           támadjon,~S a tengertől távol puszták között~Építhet majd
 6  0|          a lángokba borúl. ~A hős távol pusztákon bujdosik,~Hol
 7  0|     meghunyászkodva kerülték ki. ~Távol szegletből nézte ezt Magócs,~
 8  0|        eredő könyét. ~Nézve néz a távol messzeségbe,~Nem jő, mindhiába,
 9  0|        odván huhogva vár. ~Mostan távol falvak éjharangja~E vadonba
10  0|          senki, honnan van, ki ő.~Távol utából hozta őt Tabán,~De
11  0|  völgyfenékről farkashad vonít,~S távol kakasszó éjfelet jelel,~
12  0| könyörögne, zengni kezd a fecske.~Távol a felhő zúg. "Menjünk, menjünk"!
13  0|           dícs- s haszonlesésből,~Távol volt szivétől a föld hiusága,~
14  1|       előttem,~Szép fehér világ a távol vándorától~Nagyszerű fehér
15  1|           óh lányka nézd, bár oly távol egymástól,~Egymásnak alakját
16  1|         nőtől jött búcsúgondolat,~Távol bús várnak ül le tetején;~
17  1|      minden összenéz,~Mint hogyha távol dörgés hirdeti,~Hogy közelg
18  1|           olyan ernyedetlenűl. ~A távol intő cél után, melyért~Ő
19  1|    Szózatos szemedből, elszakadva távol,~Únalmas napokban egy mosolygó
20  1|        örökségét ő óvja meg,~És a távol jövőbe jós sugárt vét.~Óh,