Rész

 1  0| maradnak. ~Összeszedjük akkor őket~Édes bú emlékeképen -~Egy-egy
 2  0|       rajta, rajta, sujtsd le őket is,~Látod, mond a zsarnok,
 3  0|      Hogyha rosszak is, hagyd őket meg nekem,~Vagy trónomnak
 4  0|       egymásnak kínjára~Vonja őket titkos érzemény egymáshoz,~
 5  0|    házi fecskét,~Ez költé fel őket reggeli dalával~S vidáman
 6  0|    enyhe szelletével~Felüdíté őket a ciprusnak árnya. ~Ifjú
 7  0|    mondaná, hogy féltve félti őket,~S fájva kérné, hogy ne
 8  0|   keresni,~Hogyha visszahozza őket a tűzhelyhez,~Felvirúl még
 9  0|     gyermeke.~S hogy ne verje őket zord valóság fel,~Lassan
10  0| valóság fel,~Lassan eltakarja őket hólepel. -~A várból öröm
11  1|    Első súgarával megcsókolja őket;~S amint a szorgos méh jő
12  1|   hideg tél és erényes ember.~Őket átkozd, az erényeseket~Kik
13  1| eléjök.~Isten, Isten verd meg őket! - -~Néked jó itt lent gyermekem -~
14  1|   mellyel még mulat,~Elszórja őket, és mint kincs után~Utánuk
15  1|  tömeg,~Mely sírni fél s most őket hordja díszben,~Később elestök
16  1|   szeretél,~S óvnod, vezetned őket nem lehet,~Ha köztünk napról-napra
17  1|    csak,~Az házasodjék s óvja őket.~Ki megfontol minden tulajdont~
18  1|    azt az emberek;~Elfüstölni őket, óh jaj, nincs szerem,~Ábrándos
19  1|     Míg így undorral köpöm ki őket,~Oly émelygően lágymelegek,~
20  2|   Kitódúl a nép, hogy bámulja őket,~Az ifju lelkesülve mond: "