Rész

 1  0|         Melyik, hölgy, a tiéd?~Én búsan kérdezem~Óh, mert már csillagod~
 2  0|         neszt. ~A madár félhangon~Búsan énekelt,~Távolról dalára~
 3  0|           óh drága nő,~S életemre búsan gondolok. - -~Óh, ki mindent
 4  0|           fogunk most~E börtönben búsan tengeni. ~Hatalomszó tart
 5  0|           hazáért küzdő bajnokok,~Búsan áll Csatár köztük, szemében~
 6  0|        hon elfeledte. ~Néz sokáig búsan elmerülve,~Míg szeméből
 7  0|           vér,~Jerta szólj!" - Ez búsan mosolyog:~"Oh egy élő, s
 8  0|          könyörülj rajtok!"~Aztán búsan néz utánok~S elfelejti csakhamar. ~
 9  0|          mint fátyolszalag.~S áll búsan magában pusztaság között~
10  0|         Isten."~Mond az angyal és búsan tovább száll,~Mígnem röptét
11  0|      koszorúja. ~Lucifer száműzve búsan elbolyongott,~Átok s kárhozattal
12  0|         állt a menny ajtajában,~S búsan elmerülve a vak éjbe néze;~
13  0|          annak őre,~Melle vérzik, búsan eszmél~Hányat vittek temetőre. - - ~
14  1|      tűzhelye,~Szobája oly hideg.~Búsan tekint körűl,~Tükrét törülgeti,~
15  1| Elszorulva néztem~E bűvös képet - búsan csendesen,~A gyermekarc -
16  1|      alakokkal. ~A fenyőágak közt búsan jajgat a szél,~És a vad
17  1|    vidéken,~Jármos marha húz csak búsan az ekében;~Elrettenve elmegy
18  1|         rajta~S mi a puszta képén búsan elmerengtünk. ~Oly jól összehangzott
19  1|     lepetten~Kék szamárkenyérrel, búsan elkókkadva~Olyan mozdulatlan,
20  1|       beszélnek,~Mig egy marad és búsan felsohajt:~"Ha elmegyek,