Rész

 1  0|            én is érezém,~Értem, mi kín az egyedűl kesergni,~Midőn
 2  0|       mégis, ha lenne ígyen,~Őrült kín, féltés, gyötrelem, -~E
 3  0|            Megtanítanálak, hogy mi kín, ha~Választottunk oly érzéstelen. ~
 4  0|            vészterhes szavamra,~Új kín jő a réginek helyébe~Új
 5  0|       fényesen kiárad. ~"Mondod új kín jő még szakadatlan,~Új csúfság
 6  1|        Melyhez a hosszú életen át,~Kín s nyomorúság közt jut az
 7  1|     felkacag vad borzalommal,~És a kín szobrává változott. -~"Elhallgattál
 8  1| gyözelmeset, hitvány magát. ~Óh mi kín, mi kín az óriásnak~Látni,
 9  1|      hitvány magát. ~Óh mi kín, mi kín az óriásnak~Látni, tudni
10  1|        Amíg csábíthat általa. ~Míg kín s öröm között remény~S kételkedik,
11  1|        földön nem éri,~Mert minden kín csak édes szenvedés lesz,~
12  1|      vértanuság koszorúja vár,~Nem kín megbukni, hogyha a csapást~
13  3|                               Édes kín~Búm sohajja, szűm keserve,~
14  3|       visszazengené~Keservem, és e kín~Egésszét értené, ~Szűm akkor
15  3|      között~Elértve lángjaim. ~"Mi kín! mi gyötrelem!~Fagyasztja
16  3|                               Édes kín~Búm sohajja, szűm keserve,~
17  3|       visszazengené~Keservem, és e kín~Egésszét értené, ~Szűm akkor
18  3|      között~Elértve lángjaim. ~"Mi kín! mi gyötrelem!~Fagyasztja
19  3|          el~Halványos arcait. ~"Mi kín leányka mely gyötör?~E szem