Rész

 1  0|        fátyol lepi s nekünk~Még fáj, de fáj oly édesen. ~S ha
 2  0|       lepi s nekünk~Még fáj, de fáj oly édesen. ~S ha majd felőlem
 3  0|      szóm tán kárba mégyen. ~Ah fáj, ha nem hódol neked~Minden,
 4  0|          s ha hódol, szinte úgy fáj,~Engem rabol meg, úgy hiszem,~
 5  0|         Attól úgy-e, úgy-e, nem fáj semmi sem. ~Sokszor bántál,
 6  0|       azt a szós picinyke szád,~Fáj, ha nem hallom csevegni,
 7  0|         nem hallom csevegni, és fáj,~Hogyha hallom, mert reményt
 8  0|       oly hévvel tehozzád,~Mért fáj, ha másért ver szived talán,~
 9  0|     nekem! ~Húzd, húzd, cigány! fáj bár, de mégis édes~A hang,
10  0| szaladnak. ~És az angyal csókja fáj, de édes,~Száz virág kél
11  1|    ragyog,~Legyen kinek vesztem fáj,~Ki érettem zokog. ~Ne fogyjon,
12  1|       még sejtése van,~Keblében fáj a szellemszó s kisír,~Félszeg
13  1|    egy-két foltját felfedi. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak bukását,~
14  1|       foltját felfedi. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak bukását,~
15  1|       majd, a sír és az ég. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak bukását,~
16  1|        a sír és az ég. ~Óh fáj, fáj látni a nagynak bukását,~
17  1|         az gyilkolt agyon. ~Nem fáj elesni hóhér bárd alatt,~
18  1|   mereng. -~S boldog még, kinek fáj az, hogy feledé~A dalt,
19  1|        eltakarja,~S kétszeresen fáj; óh, mért nem terme kőnek,~