Rész

 1  0|          a könny-é az, ami többet ér? - ~Csendben vonúl el ismét
 2  0|       szeme párja. ~Puszta halmot ér, ott nyujtozik sötéten~A
 3  0| Pusztákról ha hangos ház-sorokhoz ér,~És hol a jólétnek csendes
 4  0|      zászlóját~Igy szólt: "Akármi ér,~Lengesd zászlómat és~Míg
 5  0|      szárnyán útas fellegének. ~*~Ér országot, egykoron virúlót,~
 6  0|          szent íge magva érik. ~*~Ér legottan a jégnek honába,~
 7  0|          a hó, itten vad dühe nem ér." - -~S ím leszáll közéjük
 8  0|          helyén csak kis hódombot ér.~ ~
 9  0|           fejemnek, ilyen szégyen ér.~Hát nálatok korcsok, veszély-e
10  1|        leljen minden kehelyt,~Mit ér, ha meg nem gyújtva tán
11  1|      Bánat könyűje vajh mi többet ér. - ~Pór lelkek költék, hogy
12  1|          őrüljek meg! kínom véget ér~S kacagva mondom majd: Üdvöz
13  1|    Mindenki amennyit nyom, annyit ér.~Ma rejtekben kél minden
14  1|     süllyesztnek alá,~Hol nap nem ér, hol rothadás lakik,~Halálunk
15  1|           víz s nem a folyam,~Élő ér, ég tükre. Mindegy, játsszatok~
16  1|          Mint amit az egész erőmű ér. ~5 ~Mért tanít a hit szolgája
17  1|      ember már mint ember, mitsem ér,~Szintúgy szégyenli nyomorú
18  2|            Mert nem ha újat mond, ér szívhez a dal,~Csak hogyha
19  4|       fűtni akarna - nekünk;~Célt ér tán, - de azért jut-e majd