Rész

 1  0|       vár erkélyére. ~Ott áll a vezér s karára fűzve~Áll mellette
 2  0|     lelkében gyászos sejtelem:~"Vezér! vezér! - mond - inkább
 3  0|       gyászos sejtelem:~"Vezér! vezér! - mond - inkább éltedet~
 4  0|     kardot se visz?" ~Megérté a Vezér a nő szavát,~És messze pusztaságba
 5  0|    szívében harag,~De hol van a vezér, ki halni tud?~Megdöbbenten
 6  0|      vár.~Ő a rettentő, a kuruc vezér.~Most búcsúzásra szókat
 7  0| piroslik,~Útra készen áll a hős vezér már,~Ősz Berend egyetlen
 8  0|    elvett zászlókba takarva. ~A vezér felhajtja a sírleplet,~Szőke
 9  0|     könnyet törűl s letérdel,~A vezér kardjához kap haraggal,~
10  0|        táborába viteténk.~Ott a vezér magához hívatott,~Mindenikünknek
11  0|        szókra nem felelt az ősz vezér,~De arca úgy kigyúlt, miként
12  0|      egész táborát."~E szókra a vezér mosolygni kezd,~De hogy
13  0|          És midőn szól, apa is, vezér is,~Tréfásan szól, és mégis
14  1|         jól, így kell lennie;~A vezér, ki harcokat intéz,~Nincs
15  1|       De éjjel mégis oly kedves vezér az~Ha elhagyott, mi fényesebben
16  1|   csillagrendszere~Legbiztosabb vezér az égen fent;~Ily biztos
17  3|     borújain~Egekbe nézdelek.~S vezér szövétneket~Sugáridon lelek. ~
18  3|     borújain~Egekbe nézdelek.~S vezér szövétneket~Sugáridon lelek. ~