Rész

 1  0| virágra tér. ~Mint emlékünkben mult idők~Viharja hogyha megjelen,~
 2  0|     derűlend új örömnap,~Tán a mult is eszedbe jő;~De ha boldogságod
 3  0|        s velünk mégis rokon,~A mult lelkünknek fájó kéjt szerez. ~
 4  0|     még kéjt szerez,~Az csak a mult szent emléke lesz,~S benne
 5  1|   eltévedt szép szemsugártól~A mult reám halvány árnyat vetend. ~
 6  1|        mint most bájleplében a mult visszaint,~Akkor a jövőre
 7  1|      haj;~Minden, minden régen mult napokból,~Számolás itt,
 8  1|     ismerőként~Szellem kél s a mult időkről hír. ~Ő volt a lány,
 9  1|      csak költészet fakaszt ki~Mult idők történeteiből.~ ~
10  1|  ringass pille szárnyú képzet,~Mult idők álmába vissza-vissza!~
11  1|      gondunk,~Igyunk, igyunk! ~Mult és jövő, remény, halál~El
12  1|       midőn lenyúgodt~A város, mult napok nagy szelleme. ~Ki
13  1|     lehel.~Fény, nyomor, jövő, mult, mind közös vagyon,~Itt
14  1|    cserébe.~Hisz most is, ha a mult képe látogat meg,~Bár a
15  1|       kétes reményvilága~Még a mult sírormokon viraszt,~E két
16  1|        még ily játékunk lehet,~Mult időkből, mellyel gyermekekként~
17  1|  halhatatlanságot oszt szét,~A mult örökségét ő óvja meg,~És
18  3|   végig sohajtja néma öbleit~A mult időnek síri szelleme,~Halállepelben