Rész

 1  0| Nyúgalmának alkonya talán. ~Bolygó fényt látok, leány, szemedben,~
 2  0|       tudom csak, a kedves egészre~Fényt az üdv legszebb sugára vét. ~
 3  0|           sem ás. ~Ah, rózsa vagy, fényt, fényt keressz csupán csak,~
 4  0|             Ah, rózsa vagy, fényt, fényt keressz csupán csak,~Akárminőt,
 5  0|          egy virágot elragad bár~S fényt von reá az ég csalóka tükre.~
 6  0|           ért: ~"Óh nő, ily gazdag fényt~Nem adhatok neked."~"Hideg
 7  1|             A vén nőre hold sugára fényt vet,~És arcának sírja ím
 8  1|           hab jő, a régi elmegyen,~Fényt, árnyat nem visz egy sem
 9  1|          nézhetek,~Soha se szórjon fényt rám napsugár,~Virányt ne
10  1|   Elveszett mint szám, hogy másnak fényt szerezzen,~Avagy boldogitá-é
11  1|  menydörögve szólt,~Ki néki messze fényt sugárzó karddal~Szerzett
12  2|          lenne mindenik dalocskám,~Fényt hintve arra, kit megénekel,~
13  2|       írígyen a tömeg, csodálván~A fényt, mit költő választottja
14  3|          És falunkra szent sugárba~Fényt deríte kék szemed. ~Hej
15  3|          És falunkra szent sugárba~Fényt deríte kék szemed. ~Hej
16  3|           S a véres áldozat~Ormára fényt szerez. ~Bretizla évekig~
17  4|             Hogy köztünk mint mécs fényt sugarozva te állj. -~Most
18  4|        kormányzóink napja deríti e fényt.~ ~