Rész

 1  0|  füzért neki,~A nap csókjától égnek úgy~Lengőke kelyhei. ~Hahogy
 2  0| mosolyga mégis~Hívőn tekintve égnek,~Könnyében is szivárvány~
 3  0|   angyalok le. ~Ott hagyák az égnek csillagékét~Pillantásáért
 4  0| hallgatja Gábor angyal,~És az égnek ajtaja kitárúl,~Gyors felhőn
 5  0|   Szivárványa lőn a földerűlő égnek.~"Most, óh most szeress
 6  0|        S másodszor megnyíl az égnek ívezetje,~Trombiták harsognak
 7  1|   ölti fel~S ezen csillagként égnek fénybogárkák,~A méla hold
 8  1|       nyujtózott a gyepről az égnek,~Mig néhány akácnak enyhadó
 9  1|     kőkereszt fölé~Ez mint az égnek kegyjele~Tün a kis lány
10  1|      parton fűzfaerdő~Nyujtja égnek száraz ágait,~Mint könyörgő
11  1|   melegét, levegőjét~A szabad égnek.~Vad bokor áll őrt majd
12  1|       tompa, olyan fájó~És az égnek ajtajáról~Visszapattan az
13  1| Egymás mellett nézzünk a nagy égnek. ~Ott ülénk az ingó puha
14  1|       megannyi tiszta forrás;~Égnek tükre most, de egykoron~
15  1|      mint ily reményvilág,~Az égnek is talán félüdve az,~Hogy
16  1|    bús láthatár,~Ámde fenn az égnek egy darabját~Látom, melyen
17  3|  engemet~Mutatva tűkörén: ~Az égnek üdve tölti el~Keblemnek
18  3|  engemet~Mutatva tűkörén: ~Az égnek üdve tölti el~Keblemnek