Rész

 1  0|       Rendén van az; nyugodjék csendesen!~Ha ősszel a lomb sárgán
 2  0|  epedve vártam,~Szép ajkaidról csendesen lezeng,~A poklot bírja rejteni
 3  0| testvérei,~Mellette az anya ül csendesen. ~Csak lopva gördülnek le
 4  0| mélységbe zuhan. ~Ernő dermed, csendesen ballag le,~Népével hallgatva
 5  0|    testét,~S elvonúl nyugodtan csendesen. ~"Meg vagy mentve Ernő!
 6  0|       szellőnek~Szárnya suttog csendesen. ~Tengerparti pálmafák közt~
 7  0|       szellőnek~Szárnya suttog csendesen.~ ~
 8  0|        közt,~Míg alatta a nyír csendesen terül el,~Itten árny, sugár
 9  0|   messzebb ballagnak, szótlan, csendesen,~Fázni kezd királynak lelke
10  1|   néztem~E bűvös képet - búsan csendesen,~A gyermekarc - a nő - mosolyga
11  1|      Szirtélekkel. Dús mezőket~Csendesen élvezni sík tanítsa.~ ~
12  1|         Eközben esni kezd szép csendesen,~Az ég a holtnál sírva van
13  1|      merre a lélek űz, hajt;~S csendesen gondoltam csak magamban:~
14  1|     völgy harangja~Alkonyatkor csendesen,~Édes kínos áhitattal~Hallgatom
15  1|      Hogy most fekhettél sírba csendesen. ~Midőn Isten legszebbet
16  1|      Hogy most fekhettél sirba csendesen.~ ~
17  1|     mesélnek.~Látom házikónkat csendesen, szerényen~Állani ákászok
18  1|    Ifjak és leányok, mellettök csendesen~Állott a temető a holdnak