Rész

  1  0|       kitárjam-e~Szívem reményeit? ~De hátha meg nem értene,~S
  2  0|             Nagy kedvességben áll. ~De százszor kedvesebb~Illatjáért
  3  0|       Nincsen fáradság~Eléggé nagy.~De szív! ki érti~Meg titkodat?~
  4  0|             Borul kopár sötéttel. -~De csak tudjam, hogy rajtad
  5  0|          Felhő borít most engem is, de~A dalra óh~Emlékszel-é? ~
  6  0|           gyöngyeit ha termed! ~Ah, de balga én, ha tőled is~Rejtem,
  7  0|             s könnyeket fejemre~Ah, de hisz' hogy fészkéből kiszálljon~
  8  0|          volt e perc életemben,~Ah, de olyan önző lett-e e szív,~
  9  0|             volna nékem is~Könnyem! de férfikönny kiszárad.~Nem
 10  0|            néha hogyha látlak. ~Ah, de hogyha elmerengsz az űrben~
 11  0|            mily múló, mi röpke,~Ah, de véled élni-halni int a végzet,~
 12  0|     virágszőnyeg lesz - gyermekész, de várom. ~Fákat ültetek, mint
 13  0|         fénye, dalja elhagyá rég -,~De mennyit rejt még néked e
 14  0|         lesz élni s élet a halál -,~De ismét elmerengek a sohajtól,~
 15  0|        összekössék szebb honukkal. ~De a szivárvány futva fut előlünk~
 16  0|          égből szállt le, megbüvöl, de elszáll,~Mert nem való e
 17  0|          óhajtásim~Halni hívtanak. ~De ha fel-feltűnik,~E szemben
 18  0|          hajolva kínomat kinyögni -~De mostan óh hová, hová hajoljak,~
 19  0|            sajnálna tőle - életet? ~De a hó könnyen olvad s mély
 20  0|           ment talán csak asszonya,~De jaj, mikor, mikor tér vissza
 21  0|           már nem vágyik és ohajt? ~De el, sötét kép, óh hisz ő
 22  0|          helyette más üdébb terem. ~De csak feltűnni s télre válni
 23  0|            jobban öljön, a tavaszt,~De a hajnalnak már vak éjbe
 24  0|    Leánykádról, míg kebleden leled,~De még könyű lesz akkor is
 25  0|            melyen reng hold világa,~De mégis éj, csak gyászt mutat
 26  0|         édes keserve,~Mint a hideg, de tiszta őszi nap,~Hogy a
 27  0|            éj már majdnem eltemet. ~De óh, a bú már úgy benőtt
 28  0|             elhalványul közte majd,~De szent marad. Ah, adj kezet
 29  0|       fátyol lepi s nekünk~Még fáj, de fáj oly édesen. ~S ha majd
 30  0|      részegüljek meg, felejtsek el,~De elsápad csókomnál a rózsás
 31  0|             lány, én nem cserélek. ~De azt se féljed, hogy kísérteni~
 32  0|           csendet kér árva lelked; ~De hivatásod vesztve, úgy leszesz,~
 33  0|             Elmelegszünk nála, hajh de éltet~A pásztortűz semminek
 34  0|   Megdöbbent talán a nagyszerű tél,~De mi bájol, az csak a tavasz. ~
 35  0|           Tán jobban szeretnél, ah, de ilyen~Lángoló szív arra
 36  0|           sebet könnyű elrejtenünk, de~A nagyot, ha elrejted, megöl;~
 37  0|    egyházból elpusztult romok. ~Óh, de hogy lehetne bűn szeretni,~
 38  0|          csermelye,~Benne forrongó, de vad erő van,~Mely megdöbbent,
 39  0|           mely házoltáron áll; ~Ah, de mindezek költő-varázsa~Mégis,
 40  0|      bevallám, vétkezém nagyon.~Óh, de hisz, kihez nem vonz az
 41  0|            a tenger végetlene -~Ah, de csakhamar nyugalmat óhajt,~
 42  0|            haragjától nem rettegék,~De kétkedém, elég erős-e lelkem,~
 43  0|     részegített meg szép szemsugár,~De kétkedém, elég erős-e lelkem,~
 44  0|              húzd, cigány! fáj bár, de mégis édes~A hang, melyet
 45  0|          büszkébb díjat is kér.~Ah, de mit beszélek? - adhatsz
 46  0|             harcjáték, az ütközet. ~De jaj, ki a szív érzetével~
 47  0|             is mondjam ki? - kétes.~De nézd, mi sok csillag hull~
 48  0|           Tán a mult is eszedbe jő;~De ha boldogságod oly nagy
 49  0|           alkotott. ~És meglehet, - de alkotott szerelmed,~Szeretni
 50  0|             mindent eltakar.~Eltűr, de hogy hideg légy, lányka,
 51  0|          művész legszebb álma szűl.~De nem, de nem - a legszebb
 52  0|         legszebb álma szűl.~De nem, de nem - a legszebb álom is~
 53  0|           sem venném a változást. -~De óh igen, csókod hiányzanék,~
 54  0|             álarc-é vagy érzemény. ~De közte vannak a fehér sorok,~
 55  0|      szivedben szűm iránt~Akárminő, de érzemény van,~Remény táplál
 56  0|      Erényedre hogyha gondolok. ~Óh de érzem, e világon a~Költő
 57  0|        egyes fa, bérc, mi megragad,~De a szellem, felettek mely
 58  0|            csillag az, mi megragad,~De a szellem, mely közte tévedez,~
 59  0|         egyes hang az, mi megragad,~De a szellem, mely mélyében
 60  0|              s lelkünk örülve fél. ~De azt nem mondtad, ím elmondom
 61  0|       lelked büszke röpte bájol el.~De az a szellem, mely körüllebeg,~
 62  0|        ítélt átkos, kósza rém: ~Óh, de el ne ítéld őtet hirtelen,~
 63  0|         hirtelen,~Mint a gyáva pór, de áldjad sorsodat,~Hogy szelídebb
 64  0|          elég nemes,~Ah ha értenél, de - balga képzetek -~Inkább
 65  0|         Busan vezettem őt hazafelé,~De bánatomban is vigasz vala:~"
 66  0|           bóknak nézed azt csupán. ~De nem, de nem, te szómat elhiszed,~
 67  0|          nézed azt csupán. ~De nem, de nem, te szómat elhiszed,~
 68  0|        viszonyt nem tűr el a világ,~De balgaságát aki kacagom,~
 69  0|             ajkamon?~Szenvedjek én, de te ne tudd soha,~Mi mély
 70  0|            megosztozunk,~Minden ez, de a legkedvesebb is,~Amit
 71  0|           csak súlya, élvezete nem,~De nyugodalmad szent világa
 72  0|             Hogy oly balgák valánk;~De e mosolyban könny ragyog.~
 73  0|           vagy tán sok földi nőnél,~De mégis nő. Szeretsz, amint
 74  0|         fényes csillag, messze égő,~De óh jaj annak, akit az vezet,~
 75  0|           vihar kél a hajó felett. ~De rózsa, hold, csillag, lány
 76  0|        tudván, hogy el nem éri. ~Oh de nő, te hitegettél.~S éltem
 77  0|         hervaszt;~Vagy nem ifjúság, de szerelem volt,~Mely reád
 78  0|            én úgy arcádnak~Rózsáit, de a gyászt, mely felette űl;~
 79  0|            A rózsák másnak nyílnak, de a gyász~Értem áll ott, engem
 80  0|         kaszálsz lelkünk virágiból.~De kárpótolni egy mosolygást
 81  0|           és bűnt hívnám frígyesül,~De rólad, óh nő, mégse mondanék
 82  0|        hervadok~Keblednek melegén. ~De a lány csak mosolyg,~Hévvel
 83  0|      rózsatő,~Ismét ott áll a lány,~De halvány, szenvedő. ~Rablott
 84  0|        pásztor~Kis nyája ott legel,~De vágya távol. ~S míg vídám
 85  0|             meg ne látta volna. ~Ah de látta; s a fakó gyeplős
 86  0|    nyugszanak~Hű férjem, gyermekem,~De óh, ne hidd halálukon~Hogy
 87  0|        babért,~Nekem nyugalmat ad. ~De sírok, mert elvesztenek~
 88  0|        Nincs felette rózsaszál,~Ah, de lánya térdel ott,~Hinnéd
 89  0|          kis testvérei,~Ül az anya, de könnye elfogyott.~ ~
 90  0|            nyomasztó bilincse,~Hej, de ezt is győztesen lerázza~
 91  0|    kegyelmet, csak halált kér,~Hej, de a győztes nem adja meg. ~
 92  0|             virúla fel. ~Dús valék, de hogyha százszor dúsabb~Lettem
 93  0|          sóhajt a vitéz után. ~Hah, de ím az éj szokott csendében~
 94  0|           felé még vágyódás ég. ~Óh de nem, oly néma, oly nyugodt
 95  0|             árván, látja védtelen. ~De Hazdrubálhoz nője Tirza
 96  0|           éltedet~Add, hogyha kell, de kardodat sohsem. ~Mely száz
 97  0|        fürtinél idegen szél danol. ~De ott van véle Tirza, hű neje,~
 98  0|            népek türelme menni tud,~De jaj, ki azt hiszi, hogy
 99  0|      vesztesége volt, nem a halál. ~De a mosoly urának ajkain,~
100  0|     szolgájára nem csak láncot ver,~De homlokára bélyeget is vés. ~
101  0|       parancsolt, és nem kérdezett,~De egy szellem lengett mindenikén. ~
102  0|           szemeiben vész,~Nem szól, de a hős mégis érti őt,~Midőn
103  0|            fegyver, szívében harag,~De hol van a vezér, ki halni
104  0|    száműzöttnek könnye reng szemén,~De fény csillámlik könnyében,
105  0|            már csak füstös düledék,~De a fellegvár áll, rongálva
106  0|             rongálva bár~S kicsíny, de hős had harcol benne még. ~"
107  0|       nyugszanak. ~Néz, néz és vár, de nem jő senki sem,~Mögötte
108  0|       ünnepek közt a szent sírokon,~De az utókor ítél, dönt s emel,~
109  0|          megválasztja, hogy kivel. ~De a labanc álmából fölriad,~
110  0|           kedves karából futva fut,~De a sóstiszt s vámos pénztárait~
111  0|          lánytól csókot kérni fél. ~De az erdő bűbája vonja a~Gyöngét,
112  0|          csókjának, aztán elfutott,~De még soká utána kandikált,~
113  0|         amott erőszakosan víva ki. ~De olyan édes egy emlék se
114  0|        tudom, s nem tartozik reám. ~De aki oszta vélem örömet,~
115  0|        csókomat~Nem-é forró s erős? de tarts lovag,~Mert lankadok
116  0|           hullát ölel,~És felkiált, de jajszavára csak~Magócs jég
117  0|         életemhez egyedűl még von. ~De értlek sors! az élet melyet
118  0|             leng mosolygás ajakán. ~De éjenként a puszták pásztora,~
119  0|            ülék elesttek árnyai. - ~De ím mi az? mi hallgatag menet~
120  0|           sakál üvöltve csörtet el,~De ott terem Hafiz s bőszen
121  0|           még szomjú bosszuláng ég,~De szemén a szerelem ragyog. ~"
122  0|           Lány szeretlek, - mond, - de hallga, hallga,~Új csatára
123  0|          jövőbe vár, hisz~A nemtő - de hajh, csalatkozik,~Mert
124  0|            mond s megcsendűl,~Hejh, de tompa, síri hangot ád. ~
125  0|             mond Tibold álmában,~Ah de mindegy, kedves rózsaszál -~
126  0|      csókkal ajakán~Símul Jertához, de visszaretten:~"Hah! kiált,
127  0|         Fent az árbocok körűl. ~Óh, de a hajó gyomrában~Láncra
128  0|            vagy miért is élek;~Hej, de bosszut állok e hitvány
129  0|             csak neki szülessék!~Óh de nem, nem - arca ily szelíd-e,~
130  0|      haszontalan vár!~Majd lakolsz, de hogy bajod ne essék,~Addig
131  0|            És az angyal csókja fáj, de édes,~Száz virág kél tőle
132  0|        pirral messze szállott. ~Óh, de szűnknek nincs megnyugovása,~
133  0|        mindenségben hová lesz. ~Óh, de szél-árát ki sírni hallja,~
134  0| elszenderűle trónján a király. -~Ah de hát mi lelte, szörnyen felkiált,~
135  0|     kegyesség, óh jaj hát nekem,~Ah de nincsen-é meg Csillám, kedvesem?~
136  0|   Csillájának hő ölébe dűl - -~Hah! de mit sikolt föl oly kegyetlenűl?~
137  0|         rabló tőre hágy.~Összerogy, de a föld, melyet átölel,~A
138  0|          ott minden gyönyörbűl.~Hej de mind e bűbáj elsápad szerényen,~
139  0|   pillantást annak hallgató ködébe.~De nem tágul a köd örökös homálya,~
140  0|       lepkét a tűznek hevével. ~Hah de mily erő vonz? óh megyek,
141  0|          tudta, hogy hibázott,~Hej, de hogy felejtsen, ahhoz még
142  0|         szemében,~Reszket Zolna is, de nem féltében reszket,~Csak
143  0|             szép Dalár vezette. ~Ám de hogyha az éj földre szállott,~
144  0|            láng tévedez~A távolban, de nem tudhatni min. ~Csak
145  0|             látszik csak boldognak,~De akkor is sokszor rögtön
146  0|      Megtestesült szerelmi élvezet.~De rajta is bánatnak fátyola~
147  0|        Távol utából hozta őt Tabán,~De hogyha kérdik a nő s út
148  0|             basa~Sok nép uralta őt,~De számolt ép ezért~Még több
149  0|              Mindkettő lankadt már,~De győztes egy sem lett,~S
150  0|           el,~Nem tudja senki mért, de tántorog,~S elszorul s retteg
151  0|        udvarában szép Jolán honolt,~De kebelében nem volt női szív,~
152  0|         mind, szó nélkül mentek el,~De tetteikről bajnok hír beszél,~
153  0|         mind, hősökként nyugszanak,~De mindnyájok halála szűmben
154  0|         szerete tán,~Azt nem tudom, de ő volt egyedűl,~Kit megsirattam,
155  0|           Föltolja a sisakrostélyt. De ím~Hogy fölsikolt, mi az
156  0|          sírjában nyúgalmat talált,~De Latabárt bús képzet üldözi,~
157  0|        próféta Sodoma népéhez,~Haj, de a magasból suttogott tanácsot~
158  0|           tűrnöd kell a sorsot. ~Óh de engem hagyj itt!" "Jőnöd
159  0|         gond, az el van feledve.~Óh de jőjj, kövess nő, s hátra
160  0|            Jőjj, jőjj halál hát, ah de síromra~Te adsz dicsedből
161  0|          volt kékszemű Ibolya,~Hejh de nem kevésbbé nagy volt hiusága.~
162  0|          tettekkel kinyerted, "~Óh, de legnagyobb, hogy szívemet
163  0|             legyőzted.~Mond a lány, de a nap mosolyog szavára,~
164  0|         Majd eszmél, könyörög, sír, de mind hiába!~Mosolyogva néz
165  0|      nélküled epedő szerelmem!"~Ah, de esdeklése mostan is hiába,~
166  0|         mint éljen megvetetten.~Hej de küldesz-é, óh küldesz-é
167  0|           nagy volt a hatalma,~Hej, de e nagyság mind, mind nem
168  0|            Most megvagy hát!" mond, de mind hiába. ~A madár és
169  0|       elkésett kis virágot öl meg. ~De amint örülne lelke a rontásnak,~
170  0|        végzendő örökös életét. ~Ah, de sorsvégzéssel Isten, ember
171  0|          sírnál gyászoló keservet. ~De a bú erősebb volt, mint
172  0|          Férjével volt hát most, ah de szíve ismét~Vissza, vissza
173  0|             szivedben ébred,~Szent, de veszedelmes, kéje üdvözítő~
174  0|             nem leled e fedélnek," ~De az ifjú és lány, csak mereng
175  0|             mereng, mint egykor, ah de arcán~Most nem tündér álom,
176  0|         arcán~Most nem tündér álom, de nehéz keserv van. ~Halvány
177  0|            küld utána,~S megvetést, de titkon áldja és reményli. ~
178  0|              jól esik szivének,~Hej de búját még se adja ő cserébe. ~
179  0|             megtér az ifjakkal,~Ah, de alig ismér már az ősi házra.~
180  0|         éjben,~Mint hogy bírjam őt, de ily gyáván odadjam~Önbecsem
181  0|            bajt, aki célhoz jő,~Ah, de én mért hordom a szörnyű
182  0|        örűlök.~És szeretni is jó, - de ez a te dolgod." ~S Gábor
183  0|           tudom, értették-é szavam,~De bár kigúnyoltak oly csúfosan,~
184  0|           beszélle még a jó huszár,~De agg vezére ím mögötte áll,~
185  0|         csináltatok?"~"Nem egyebet, de tegnap hirtelen~Vagy száz
186  0|            nem felelt az ősz vezér,~De arca úgy kigyúlt, miként
187  0|            ő - folytatja a huszár -~De aligha eszében más nem jár;~
188  0|             a vezér mosolygni kezd,~De hogy huszárjai ne lássák
189  0|           lovas!~Most csak pardón - de a huszár nevet~Más ily szégyentől
190  0|       mondják - hogy gyávák valánk,~De többé ily szégyen nem jő
191  0|         eképpen szól: ~"Régen volt, de mégis volt, hogy ujonc voltam;~
192  0|        pipám." ~Kezdtem én pipázni, de pipám kihamvadt,~S úgy járt
193  0|     zsebében tartná, szóltam félre,~De én parérozni sem tudok.' ,
194  0|              hogy segits harcomban,~De az ellenséget se segítsd,
195  0|             a kardot' ~,Ember vagy, de minket csak ne kaszabolj
196  0|          kezedbe rakjuk,~Rejtezénk, de az éhséget~Már tovább el
197  0|           kacagott s ment véled;~Ah de kacagása elrontá vigalmad~
198  1|         pillanat~Után fed síri mez.~De ah, mért is teszek~Az őszhöz
199  1|           lábait~Hogy megpihenteti,~De hát bíz ő csak a~Szemét
200  1|        Pajkos lánygyermeket~Felfog, de óh jaj, ez~Menten csókol
201  1|         törülgeti,~Tágúl a régi por~De óh, nem évei.~Méláz és ujja
202  1|            átrezegte~A madár dala. ~De értünk rengetegbe,~Orditott
203  1|       leégeté,~Férjem letörli csak, de ah, helyette~A béke földjét
204  1|       macskának átható sirása.~Hah, de hát e fénypont, mely szemembe
205  1|          ritkán visz virághoz.~Hej, de a virágnak megmaradt emléke~
206  1|       Köveid dacoltak az idővel~Óh, de rád terűle szörnyü gyász. ~
207  1|          számunkra a poklot. -~Hah, de mit látok? mi romrakás előttem?~
208  1|             a munkában hagyta.~Hej, de még ki gondol erre a vig
209  1|           menénk el széles utcáján, de~Nem járt benne ember, nem
210  1|             egyébje nincsen. ~Hajh, de mily életnesz támad most
211  1|           Jól el van dugva a fejek,~De lábikrájuk bánja meg,~A
212  1|           is tudom van-é még ember,~De íme ostorpattogás -~Utána
213  1|      csillámlik a szuronyerdő." ~Ám de amint sebhelyéhez kapna~
214  1|             képe a pusztának. ~Hej, de a szellem, mely leng felette,~
215  1|             népem bitorló isteni." ~De a nagyok azt mondák válaszúl:~"
216  1|         Hévvel a csatába ront. ~Ah, de látja, lány szerelme~Mint
217  1|         csak, mint mennyi volt.~Hej de itt is régiek helyébe~Minden
218  1|             hárfa húr is felzokog. ~De hogy ha Istennek haragja~
219  1|            most csontokat teremtek,~De semmi - a király győzelmet
220  1|     sohajjal a~Kereszt lábára dűl. ~De a vén koldús felkacag,~Ő
221  1|         Hogy nézése is megárt;~Hej, de most tapasztalá~Templomban
222  1|        Álltak kis társuk elé. ~Jaj, de mind haszontalan,~Mert csatos
223  1|           lepkeszárnyt,~- Mondják - de addig várj, gyermek s tanúlj!"~
224  1|            küzdött, melyért véreze.~De a szülőknek féltő gondjai,~
225  1|             elégedetlen, menjen át,~De itten pártos és bünhődni
226  1|             sír, fáradtan dűl belé;~De az igért reményvilág felett,~
227  1|             itt lent gyermekem -~Óh de én, de én, ki szégyenemmel~
228  1|          lent gyermekem -~Óh de én, de én, ki szégyenemmel~Az anyaszívet
229  1|             Harmat szívének sebére.~De a lánynak, de a lánynak~
230  1|      szívének sebére.~De a lánynak, de a lánynak~Szenvedni kell
231  1|            hasztalan tekint körül. ~De nem; hisz oldalánál ül a
232  1|          között is vígaszt adható. ~De vígaszos eszméket szül-e
233  1|         mint hajó védi ki benne ül,~De a fuldokló védjeül nem áll. ~
234  1|        egymásért lép az ember belé,~De egymás ellen. - Óh, áldásait~
235  1|              jó a bölcset játszani,~De, óh ki éhezett közöttetek?~
236  1|           bőségnek lágy párnáin él,~De mondjatok le, s ím ki van,
237  1|           bús várnak ül le tetején;~De a búcsú a vártömlöcbe hat. ~
238  1|          mely a villámtól megreped,~De meghajolni nem tanul soha. ~
239  1|             a vihar, hős csatadalt,~De visszhangot ki tudja merre
240  1|          imám zeng, zúg az ének,~Ah de tompán, ah de fájón. ~Hálaünnepet
241  1|           az ének,~Ah de tompán, ah de fájón. ~Hálaünnepet rendelt
242  1|        ujoncoz a török sereg. ~*~Óh de Isten, kit nem veszteget
243  1|        sujthatni egyet közibe. ~Ah, de lelke minden erejével~Fel
244  1|        barátim,~Az ember nem rossz, de gyenge,~Sírjunk-é hát s
245  1|        rossz, ravasz!~Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok,~Barátim,
246  1|    Örülhettek, szerethettek velem! ~De sebesen jő a halál - siessünk,~
247  1|          tán tovább tart~A fáklya - de poros zugban hevert.~Míg
248  1|            még rosszabb faj lehet. ~De ifjak! Már saját fajunk~
249  1|       Mikről oly sokszor álmodunk. ~De okosan, ne adjuk ám~Magunkat
250  1|           tudja is mért van tavasz,~De azt még sem csinálja. ~Én
251  1|            Ha bús, hát várva várok;~De nem számítok s meg se lep,~
252  1|       csalfasággal jól tudom~Ez is, de két betűben;~Lányé legyen
253  1|          megmarhasson, most talál. ~De kérjünk balviszonyba esve~
254  1|            a jó barát,~Tán óvna is, de meg nem ismer,~Nem ösmeri
255  1|          meg gyászkönyűje lesz. ~Óh de el, de el a kis házküszöbről,~
256  1|       gyászkönyűje lesz. ~Óh de el, de el a kis házküszöbről,~Csípős
257  1|       koszorút kötözve,~Nem mondók, de szűnk érzette híven~Mindenik
258  1|             öntudatlan üdvben,~Hej, de mi nem érezők folyását!~
259  1|             aki boldogít majd. ~Óh, de amint csókomnál először~
260  1|            hittem már e keblet;~Ah, de éjjel! álom szállt le hozzám~
261  1|           bár hogy az: nős vagyok. ~De hogyha így bántok ti vélem,~
262  1|             akkor s szépek is mind,~De lessenek meg láttalan~A
263  1|            egykor a férjnek jutott,~De lám alig kezdek beszélni,~
264  1|      Csókkal már majd megfojtotok. ~De óh jaj, egyik sem pirúl
265  1|             Hadd vigye~A legény is, de csak úgy, ha~Bír vele,~S
266  1|             a magyar is~El vele.~Ám de aztán viggá válik~A sora,~
267  1|       elmult boldogabb napoknak - -~De szomjúk tán kik ott hallgatnak?~
268  1|    Köszöntésül hát a halálnak - - -~De szomjúk tán kik ott hallgatnak?~
269  1|            jövő dicső tavasznak - -~De szomjúk tán kik ott hallgatnak?~
270  1|        sorsot vív vagy érdemel ki -~De csitt, csitt, mit beszélünk,~
271  1|          elhagyottság a világba űz,~De fáraszt csak zaja, nem nyugtat~
272  1|            Hogy öleljem a galambom;~De a jobb meg azért terme,~
273  1|            rajt, bokrétám viseljem;~De a mellben szív azért van,~
274  1|          Pályabért még sem arattak.~De tisztesség! ők neveltek~
275  1|          lelkemben honfi dal terem,~De azt tudom, hogy itt cserek
276  1|           csak mint~Szentségtelent.~De hogyha szűmbe~Száll az öröm,~
277  1|         volna úgy, minőnek alkoták;~De az ember teremteni akart,~
278  1|            csendességben élhet,~Ah, de költő-kéjt csak ez talál,~
279  1|           Még szebben fölélve. ~Ah, de mély a tenger,~Szárnya bírja-e
280  1|           Engem is sejtés von. ~Óh, de mély a sír is,~S ami int,
281  1|          felleg az,~Mely felragyog, de méhe néma gyász.~Nem csábít
282  1|         közt szállt fel szellemünk,~De a honos föld körében maradt~
283  1|         Epedének a világba ki. ~Ah, de olyan égető a nap~S a világnak
284  1|           hasít;~Béheggedhet a seb, de mi sem~Törli el mély forradásait. ~
285  1|            nyom nincsen jelen. ~Ah, de el veled hiú panasz!~A lemondás
286  1|             füst vakított tömegben,~De nyugodtan tiszta dombról
287  1|           forrás;~Égnek tükre most, de egykoron~Látom mindenik
288  1|           felmagaslik~Színén. - Ah, de vigaszúl [Olvashatatlan
289  1|             virágszál, mely enyhít, de~Még olyat nem alkotott az
290  1|           világtörténetben~Nem bűn, de erénynek dicsőítése van. ~
291  1|       erénynek dicsőítése van. ~Ah, de kínos érzés bánt egyszersmind
292  1|      adhatni cserébe~Percnyi létet, de a tömeget csodálom: ~Elveszett
293  1|   Tenyésszetek. Én küzdve bukhatom,~De a sorssal sohasem alkuszom.~
294  1|     szenvedett alatta, szidja azt. ~De tűrelem csak, míg jő az
295  1|        Elismerének, óh jaj a vakok,~De szíveinkben szent leend
296  1|           mondják: Isten teremtett,~De lángész adott örök alakot. ~
297  1|             míg a puszta s bérc él,~De én az utcazajban küzködöm,~
298  1|           csók, csak dal és virág. ~De mint a lepke híme szárnyait,~
299  1|          után, melyért~Ő is hevült, de látván balgatag,~Csalóka
300  1|        félre áll~S szemén könny ég, de szívén nincs harag. ~Óh
301  1|            illat még mulandó hírt. ~De a költő is halvány árnyképét~
302  1|             vesz el a munka és erő,~De méltó bért túl mindenik
303  1|            néktek itt kedves vala? ~De egy emlék van, egy, mely
304  1|     Irigyleni a győztes zsarnokot? ~De így a jó baráttól, akiért~
305  1|      egy-kettő van milliók helyett.~De még nehezb embernek lenni,
306  1|      szenvedni hagytátok csak itt. ~De hogyha a nép is megnemesűl,~
307  1|       emlékem sír, vérem elfogyott,~De keblemet fenntartja drága
308  1|             Nem hagytuk el egymást, de Isten elhagyott.~ ~
309  1|       panaszt feletted hősi nemzet,~De bút végetlent, szív, minőt
310  1|             S az énekes nem Cherub, de Hadúr. ~Ki nemzetéhez menydörögve
311  1|            felfogással.~Te elbukál, de együtt szent zászlóddal,~
312  1|          még végbucsúkat inte;~Hej, de e kedves jel, e fehér zászló
313  1|       szívvel esd, hazája képe.~Óh, de jó az Isten, itt se hágy
314  1|              elszáguld az élet.~Ah, de zúgolódom hálátlan teremtés,~
315  1|             egykor annak tarkaságát~De ha mind elküldöm, ami téged
316  1|            csak nekem beszélni.~Ah, de vallomását amíg ellesem
317  1|    beszéljek, rólad emlékezzem.~Ah, de félre már most, félre, dőre
318  1|             pár percre ha mulattat,~De nem foglalja el a szellemet.~
319  1|         Mindennapiságodban az igát.~De nézzed, óh, hölgyednek báj-vonásit,~
320  1|         üdvre költ, nem ő sugárzza,~De lelkünk az, mi fényárt rája
321  1|         drágán is volt fizetve.~Óh, de nem drágán, egy csillagért
322  1|          nem érzed.~Silány vígasz - de mégis némi vígasz,~Mint
323  1|            nappal elsápadva lép le,~De éjjel mégis oly kedves vezér
324  1|         édes szűmnek ez, mi jó!~Óh, de a kor mint víz összesímúl ~
325  1|         virágágy kellő közepén.~Óh, de a virágok összenőnek,~A
326  1|            helyt sem lelne már.~Óh, de e nap úgy-e, messze van
327  1|             mi együvé kötözne.~Hej, de nem tovább, el, el emléketekkel,~
328  1|          lantot meg akaszd fűzfára.~De nem, nemes szűd nem kér
329  1|             Méltó költői kebeledre,~De mert szereted, ne legyen
330  1|            Jólétének, piros fiának.~De aki költő, érzelemmel~Egy
331  1|         Elválás percében ez kincs. ~De ha a sárga dacára~A zöld
332  1|       mosolygóbb arccal nézi végig.~De ki embert képez, Istenként
333  1|          lepke, hogyha úgy kivánod,~De drága hölgy, te meg vagy
334  1|      Kicsíny emléket igértél nekem,~De nem csodálom, hogyha elfeledted,~
335  1|       gyümölcsözött, megfagyhatott,~De az erő hová lett nyomtalan?~
336  1|         vagy bűnös, ez természeted,~De aki még neked hisz, gyűlölöm:~
337  1|           késve jár.~Halottnál sír, de inségnél siket,~Más örömén
338  1|            bárányt levágni rendeli,~De vérét folyni mégsem nézheti.~
339  1|            az embert, mint az ebet,~De azt hiszi, hogy mindent
340  1|           meg hives szél fú reggel.~De egy szivemnek mégis vigasza:~
341  1|       Imádkoznak s cselekedjék más.~De nem is rabolnak vakmerően,~
342  1|             szárnyak fénye szerint,~De tű vagyon keresztül minden
343  1|           vesz, lesz mindenféle úr,~De senkit sem csal meg, csak
344  1|        milyen dőre, hasztalan vagy,~De jól esik, hogy lelkemben
345  1|             hit, mind ilyen eszmék,~De mégis lelkünk égből hozta
346  1|            növény, virága oly deli,~De elrejtett gyöke méreggel
347  1|           tárgya?~Nem szűnk hütlen, de ideálja az -~Vagy hol van,
348  1|           vágom meg miatta ujjamat,~De hivjatok kiirtani, megyek~
349  2|            leányt tartván karánál.~"De hisz te többet érsz ám -
350  2|         költő csillagok honába,~Ah, de oly kietlen a hír fényes
351  2|             dicsőség a katonaélet!"~De apja fejvakarva mond: "Be
352  2|         segéde,~Én is hibáztam, ah, de megbocsáss,~Mert így jövék
353  2|      Elcsábitott a dőre tudni vágy,~De óh mit láttam, semmi sincs
354  2|        elhalaványúl.~Kigúnyolják, - de egyszer visszatér~S kihányja
355  2|    nyugodnunk, hogy sirodba tértél.~De aki már ugy elkényeztetél,~
356  2|           ez való, ne tarts velünk, de vélek.~ ~
357  2|        manna helyett,~Elhalt Mózes, de a népé lett Kanahán;~Célt
358  2|             bút küldött reám az ég,~De hála Isten! a sors éjjelében~
359  2|            szerettem,~Bántottak is, de szűmben nem maradt~Fulánk.
360  2|        madár, az őszi lomb se kér. ~De jól esik tudnom, nem a sikamló,~
361  3|         taps rezeg~Dalára és füzér,~De szíve hallgat, óh,~Nem ez
362  3|         felel,~S borús honára néz. ~De égszemében oly~Dicső sugár
363  3|         illatot~A rózsa keble tár! ~De szíve oly borús,~Keblébe
364  3|            álmomat~Öröknek édenem. ~De elrepült, s orozva áll~E
365  3|          Ablakomra néz az ablak,~Ah de puszta, elhagyott!~Fagyvirágim
366  3|         édesen leng síri szelleme. ~De el nem oltja lángoló keservem,~
367  3|           nyomába Lenke~Széttekint, de nem talál. ~"Jaj legény!
368  3|          Kék szemed sugárin ég. ~Ám de veszté érzeményem~Is, Leányka!
369  3|            fényű, szende lángjain. ~De lám e dús kebel! miként
370  3|             vagy nyugodni síromon. ~De hajh, lezúzva állnak érzeményim~
371  3|       Igérve gyászviráginak az ég! ~De veszve mindez, éltem útjain~
372  3|         taps rezeg~Dalára és füzér,~De szíve hallgat, óh,~Nem ez
373  3|         felel,~S borús honára néz. ~De égszemében oly~Dicső sugár
374  3|         illatot~A rózsa keble tár! ~De szíve oly borús,~Keblébe
375  3|            álmomat~Öröknek édenem. ~De elrepült, s orozva áll~E
376  3|          Ablakomra néz az ablak,~Ah de puszta, elhagyott!~Fagyvirágim
377  3|         édesen leng síri szelleme. ~De el nem oltja lángoló keservem,~
378  3|           nyomába Lenke~Széttekint, de nem talál. ~"Jaj legény!
379  3|          Kék szemed sugárin ég. ~Ám de veszté érzeményem~Is, Leányka!
380  3|            fényű, szende lángjain. ~De lám e dús kebel! miként
381  3|             vagy nyugodni síromon. ~De hajh, lezúzva állnak érzeményim~
382  3|       Igérve gyászviráginak az ég! ~De veszve mindez, éltem útjain~
383  3|        korcs fiú~Mártíri fényeket. ~De jőni, jőni fog~A hajnal
384  3|             hozand~A népek Istene. ~De jőni, jőni kell~Mit esdnek
385  3|            virúl, az ég alatt. ~Ah, de őt ki nem kerültem~Itt van
386  3|        hangzik el~Az ébredő világ. ~De ím az árnyba sír fölött~
387  3|         napon~A mély sír eltakart. ~De nem siratja vesztemet~Szemem
388  3|          szív,~Mit adni kelletett. ~De azt siratja: hogy veszett~
389  3|          sirod sötét magányban itt,~De fölkeres, s díszedre vágy
390  3|              Nincs részvevő barát. ~De bár így sujtának~Ezernyi
391  3|            kény. ~Leányka, elhagyál~De menyt adál nekem,~Mi dőre
392  3|      csillagom;~Szivem dicső egén. ~De elrepült, s orozva áll~E
393  3|               Virágjaim hajába még,~De hajh, menyasszonyom~Csak
394  4|                                 Gr. de la MOTTE Ant. f. i. h.~Ildomosan
395  4|              nekünk;~Célt ér tán, - de azért jut-e majd számodra
396  4|            huszár délceg paripán, - de te az vagy-e? - Nálad~Eszmekör
397  4|            állsz csakugyan, mert a "de" igéig~Szólásod szabad és
398  4|            Szólásod szabad és az a "de" után pecsovics.~ ~
399  4|           dalos.~Bár bájol dalotok, de mi haszna merengeni holdhoz,~
400  4|             Nagy hasú s torkú vagy, de mi benned mindenesetre~Legkitűnőbb
401  4|        helyett.~Meghalt Mózes az ó, de a nép céljához elére,~Csak