Rész

 1  0|    Oly néma lesz a szálló éj, felé~Csak a szél suttog - mintha
 2  0|      sováran,~Mint messzi hon felé - a holdba nézsz~Mosolygva
 3  0|       harag dúl,~S szebb jövő felé még vágyódás ég. ~Óh de
 4  0|      Gyöngét, s ez önkénytlen felé hajol,~Mint izolag a cserre,
 5  0|    felett,~Komor vár romja ég felé mered;~Ki az, ki egyedül
 6  0|   beéri,~S érte illatát a nap felé lehelli.~Ő köszönti első
 7  1|      a sok esteli bogár~A tűz felé és egyre-egyre koppan -~
 8  1|    Sötétlő fejfák állnak föld felé~Hajolva, hosszú, egyhangú
 9  1|      Szeszélyesen repül az ég felé,~Túlszárnyal rajta és túl
10  1|   dolog,~Annál kit bőség vágy felé sem visz. ~A hittel jött
11  1| magasabbra int,~S a csillagok felé büszkén repűl,~A börtönőr
12  1|       szála, mely még életünk felé von.~S mint a megszakadt
13  3|    nézte elragad~Csatás mezők felé;~E nézte a vitézt~Hadistenné
14  3|      A föld üvöltve zúgja azt felé,~S imát rebeg szivemnek
15  3|    nézte elragad~Csatás mezők felé;~E nézte a vitézt~Hadistenné
16  3|      A föld üvöltve zúgja azt felé,~S imát rebeg szivemnek
17  3|   Mely nyögve zúg a romba még felé,~Nem értve: szent a hon,