Rész

 1  0|       majd lehullnak bájid, s elhagyott~E had, szived kietlenét
 2  0|    fejed,~Majd keresed tán, s elhagyott az is,~Vagy hogyha egykor
 3  0|      segits te, hogyha minden elhagyott,~Mert még szolgahad hoz
 4  0|  messze tőlem vándoréletet,~Ő elhagyott, őt én is elhagyom,~Kitagadom
 5  0|     magad voltál úgy a földön elhagyott,~Hogyha élvezéd, mit én
 6  1|     hogy kicsalt és~Aztán meg elhagyott. ~Csak én megyek nyugodtan -~
 7  1|      jőnek,~Kovályogva nyékén elhagyott fészköknek;~Hogy vagytok,
 8  1|   zöld édenét~S kisértetűl az elhagyott lány~Könyezve velünk szembe
 9  1| hagyjuk el egymást, ha minden elhagyott. ~Trójának égő romladékiból~
10  1|  hagytuk el egymást, de Isten elhagyott.~ ~
11  1|  mégis oly kedves vezér az~Ha elhagyott, mi fényesebben ége. -~Ah,
12  2|       talála~Kietlenben a bús elhagyott. ~Hittem, kétkedtem, vágytam
13  3|       az ablak,~Ah de puszta, elhagyott!~Fagyvirágim szent helyére~
14  3|       az ablak,~Ah de puszta, elhagyott!~Fagyvirágim szent helyére~
15  3| suhogja mindenik zephirke,~Az elhagyott sír bús füszálain.~ ~
16  3|      föl nehány virágait. ~Az elhagyott oltárok oszlopin,~Honnan
17  3|   aztán,~Tőle birtam éltemet,~Elhagyott a nap, füszál, én~Vesztve