Rész

 1  0|       jő két tavasz,~S számomra benned, oh leányka,~Már veszve
 2  0|          És a test átszelleműle benned,~Mint a fa - a ragyogó virágban. ~
 3  0|      részesemmé tenni~Bírnék te benned, szent emlékezet! ~Könnyülne
 4  0| fagylaló hatását.~Tisztán látom benned Isten gondolatját,~Nem kell,
 5  0|        nyílna nékem a boldogság benned,~Minőt számomra mást nem
 6  0|         vagy oly hideg, nincs-é benned vér,~Jerta szólj!" - Ez
 7  0|       mond a zsarnok, szűm csak benned hisz;~Majd ha országom mint
 8  1|      rémnek láttalak~Míg másnak benned őrző csillag kél. ~Vérző
 9  1|         Rejtélyes mélység, mint benned halál?~Ki ott lakol, hol
10  1|    azért, hogy hozza az eszembe~Benned mit veszíték és búmat nevelje,~
11  1|        emlék boldogabb napokból~Benned, óh nő, nékem is jutott,~
12  1|      gyűlölöm:~Hogyan gondolhat benned annyi jót,~Hogy a végetlen
13  3|   elragadtad~Egyedüli üdvömet. ~Benned éle csak reményem~Éltető
14  4|         is értesz,~Egy van csak benned, ami rövid - s ez: az ész. -~ ~
15  4|        hasú s torkú vagy, de mi benned mindenesetre~Legkitűnőbb
16  4|    árnyékát Nógrád még tiszteli benned,~Mert bátyád halvány árnya