Rész

 1  0|    asszonya,~De jaj, mikor, mikor tér vissza majd,~Ha elfeledt
 2  0|        Alig születve már meghalni tér el. ~Egy reggel kezdett
 3  0|     leszen,~Virágról mely virágra tér. ~Mint emlékünkben mult
 4  0|        árva ősi tűzhelyet.~Kéjjel tér meg, mint mi visszatértünk.~
 5  0|       mind szétfolyának.~Eltűnt a tér - el a nehéz napok,~Karomban,
 6  0|           ím megnépesül körötte a tér,~Jőnek fürge, kisded szellemek,~
 7  0|          S a két csolnak között~A tér mindinkább fogy,~Az üldöző
 8  0|          előtted az ut rengetegbe tér.~Nincs ott hajlék, hová
 9  0|      kitárúl,~Gyors felhőn útjára tér a hírnök.~Lássuk, mit lát
10  0| fellegként oszol szét,~Haldokolva tér meg ősi országába~Hegyein
11  1|      mesgyével hasítja,~Hogy elég tér nyiljon a kalmáros utnak,~
12  1|            A bámuló nép munkájára tér,~Feledve már a bűnös és
13  1|        volt előtte száz közhasznu tér,~Tudá, hogy a polgárerény
14  1|       ledűl s a termeken fű nő,~E tér fog élni csak, s zarándokolva~
15  1|        eltakarta.~Óh, mi végtelen tér van, lánykám, közöttünk,~