Rész

 1  0|           világon a~Költő árva hang puszták felett,~Sorsa, hogy vérző
 2  0|       támadjon,~S a tengertől távol puszták között~Építhet majd új fészket
 3  0|          kér hát a maradtaknak,~Vad puszták közt száműzött életet,~És
 4  0|        vágtatott. ~Elvágtatott ez a puszták közé,~Feltűntek néki mind
 5  0|    mosolygás ajakán. ~De éjenként a puszták pásztora,~Ha a magányos
 6  0| lehelletétől a tenger kiszárad,~S a puszták királya, az oroszlán eldől. ~
 7  0|           szárnyára,~S abból vált a puszták fényes délibábja.~Mig szalagja,
 8  0|            a házi isten,~Küszöbén a puszták lankadt vándorának~Enyhülést
 9  1|           kérges markát.~Elfogott a puszták őrtündére,~Költő bája, szent
10  1|             szőjjön~Egy-egy álmot a puszták fiára.~
11  1|        paripán,~Oroszlánnal játszik puszták fövényén,~Jégpalotát lakik
12  1|            völgyeket,~Felkerekíti a puszták homokját~És száz hiú emberműt
13  1|           ölében,~Hallgathatjátok a puszták szelét,~Élvezhetitek azt
14  1|    frigyforrást mutat fel~A kietlen puszták lankadt vándorának~S hogyha
15  1|             zománc~Ellebben, mint a puszták délibábja,~S kiábrándult