Rész

  1  0|           Inkább szó nélkül küldöm el~E kis füzért neki,~A nap csókjától
  2  0|               tán. ~Ily bokréta lenne e szív, hidd nekem,~Benne
  3  0|             gyönge rózsaszál,~Előttem e virág~Nagy kedvességben
  4  0|               s ő vezet bucsúra. ~Ah, e megnyugvást én is ismerem -~
  5  0|             nem érék~Virág s léleknek e legszebbik ékét. - ~S ha
  6  0|        danoltam én?~Ha nem, - dalával e szegény szív~Is halni mén,~
  7  0|            lankad, vérzik melle,~Majd e ház lesz ismét nyugta, enyhe. ~
  8  0|              baráttól,~Hej nehéz volt e perc életemben,~Ah, de olyan
  9  0|              Ah, de olyan önző lett-e e szív,~Gondolám, hogy szinte
 10  0|             hogy ha a világban~Lankad e kar és lelkem szerelme,~
 11  0|                lány,~S majd öled lesz e kebelnek enyhe,~Óh a ház,
 12  0|        Lujzához~Mit keressz te, lány, e gyógyvizeknél~Dúsan ifjuság-
 13  0|           bíztat,~Hasztalan epeszt el e szív szörnyű szomja -~Haldokló
 14  0|              tán a lombbal egyetemben~E szél arcádról rózsaszirmot
 15  0|             nem csókolja más - -~Vagy e pir arcodon csak őszi lomb-e,~
 16  0|             De mennyit rejt még néked e kebel!~S miért választanád
 17  0|              fogy vesztegetve másra! ~E néhány percet éljük hát
 18  0|             de elszáll,~Mert nem való e föld rideg porának!~ ~
 19  0|        hívtanak. ~De ha fel-feltűnik,~E szemben könny ég,~Hogy halni
 20  0|                mondd, miért~Cseréltél e forró kebel helyett~Hideg
 21  0|            árva elszakadva~Világától, e szerető kebeltől?~Hol tévelyeg
 22  0|             hogy szeret. ~Mi jól esik e gyász is, hogy közös,~S
 23  0|         eszembe jő,~Milyen soká valál e bús világon~Híved nélkül
 24  0|             feledésbe dűl. ~VII ~Hová e kő, lánykám sírjára tán?~
 25  0|            púha gyep való,~S virágok, e kis földi csillagocskák~
 26  0|             álljon sírján, csak neve,~E név egész világa az erénynek, ~
 27  0|              Jaj istenem, be jól esik e sugár,~Midőn az éj már majdnem
 28  0|            szent marad. Ah, adj kezet e frigyre,~S szelíd mosoly
 29  0|             Kedvelted árva homlokán. ~E hon rideg leendene~Neked,
 30  0|             meg lehet,~Egyetlen kéjem e vásárolhatlan,~Utólérhetlen
 31  0|           zsámolyának. ~Oly jól esett e képzelet,~S mégis, mégis,
 32  0|             kín, féltés, gyötrelem, -~E sok közt szóm tán kárba
 33  0|              sem szenvedély~Keresztül e csodás határon? ~Eljött
 34  0|             csak tündérének hozta,~És e tündérének, lányka, a szerelmed,~
 35  0|          magát.~Vagy sok mások között e gyászemlék neked~Hirdetni
 36  0|             Oh, szent a könny, kíméld e szent ajándokot,~Ah, én
 37  0|        tebenned. - ~Miért nem hagytad e sírt meg nekem!~Kacér mosollyal
 38  0|          miért~Nyúltál szentségtörően e kebelbe? - ~Ha szívednek
 39  0|          esküvél te nékem! ~Nem, mint e szív képedtől puszta lett,~
 40  0|          lehullnak bájid, s elhagyott~E had, szived kietlenét megérted,~
 41  0|             hogyha megcsókoltad volna~E kebel vadon zengő dalát,~
 42  0|             dalát,~Képzetemben minden e világon~Oly dicsően szelleműle
 43  0|                Mért gyujtottál lángot e kebelben,~Hogyha most hideg
 44  0|             harmatárja~Nem hull rája, e kebel elég,~S e neked nyíló
 45  0|            hull rája, e kebel elég,~S e neked nyíló érzésvilágot~
 46  0|              azelőtt. ~Honnan, honnan e pir arcodon most,~Míg szived
 47  0|            borúja~Nem fellegzi már be e kebelt,~Mert belőle szívárvány
 48  0|               ez?~Hisz különben ember e világon~Üdvöt csak hosszú
 49  0|              sugára vét. ~Téged Isten e szívnek teremte,~És e szív
 50  0|           Isten e szívnek teremte,~És e szív azonnal megtalált,~
 51  0|               újra feltalálja egymást~E világon, ketté vált legott. ~
 52  0|               S hogyha képed elhagyná e szívet,~Borzadok, mi űr
 53  0|               lehetni birtokodra~Küzd e szív, e fáradt harcoló. ~
 54  0|               birtokodra~Küzd e szív, e fáradt harcoló. ~Általad
 55  0|          melyet közénk lehoz,~Nem fér e földnek gyarló körébe~S
 56  0|                illat, kéjjel élvezem,~E termen és e kedves szemeken
 57  0|           kéjjel élvezem,~E termen és e kedves szemeken túl~Idő,
 58  0|         kebled, drága lányka,~Bájihoz e kis dal légyen a madárka.~ ~
 59  0|         eskümet,~Visszaadom, leányka,~E néma búcsúcsókba,~Ímé, szerelmedet. ~
 60  0|            lány szivében hogyha nincs~E szent törvénynek öntudatja,~
 61  0|       emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat megcáfolod,~S a világgal
 62  0|       emlékezem, óh drága nő,~Mert te e vádat megcáfolod,~S a világgal
 63  0|               gondolok. ~Óh de érzem, e világon a~Költő árva hang
 64  0|                  Merengés~Hogyha küzd e lélek s összeroskadoz,~Felkel
 65  0|          élvet életünkre hoz,~Mindent e csatában végigéreze. ~S
 66  0|          lelke olyan idegen,~Oly fájó e mesterkélt föld felett,~
 67  0|             vagyok,~Tán megsiratnának e szép szemek.~ ~
 68  0|          vagyok, s együtt fogunk most~E börtönben búsan tengeni. ~
 69  0|             be börtönömbe,~S mosolyán e szív is boldogabb. ~Nézz
 70  0|         rajtok függ, azt a harmatot! ~E cseppen megosztozunk, virágim,~
 71  0|               még az élettől birunk. ~E kicsiny csepp hoz hírt,
 72  0|          Hervad árván, harmat élteti,~E kicsiny csepp hoz hírt,
 73  0|            trónja mellett,~Mégis csak e porföldre szállanék,~Itt
 74  0|         szavam remeg. ~II ~Óh, hogyha e csók forró léhe~Eltartana
 75  0|            futók, oly boldogok -~Mert e percekben századoknak~Üdve
 76  0|              szelet miatt. - ~Ha majd e dús kor elveszett,~Mosolygunk
 77  0|            Hogy oly balgák valánk;~De e mosolyban könny ragyog.~
 78  0|           őrült csak,~Ki párt magának e földön keres. -~ ~
 79  0|              bucsúzzunk! Óh nő, ládd, e szív~Utadra áldást kérni
 80  0|             hitte volna, hogy ha majd e szó,~Amelyet egykor oly
 81  0|       körűlünk,~Nincsen élet kívülünk e földön,~Illem és hiú társas
 82  0|            célja ott van önmagában~És e cél a boldog szerelem. ~
 83  0|            Mindegy, megbánás, halál-e e vég,~Üdv rezg-é át vagy
 84  0|          ékesíti fel? - ~Óh nő, talán e sírhalom~Hű kedvesed fedi~
 85  0|            egyszer érzi, hogy nem élt~E földön hasztalan,~Hogy lelke
 86  0|            verejtékes arcát törülgeti~E szent enyhítő, - az anyai
 87  0|             Nem hall mást Csatár mint e nehány szót,~Mellyel búcsuzott
 88  0|               egy virágom mellett,~És e bájvirág Bertám vala., ~
 89  0|           kell, egy századévig~Keblem e helyen nyugodtan vár,~Nem
 90  0|               ki érti meg szeszélyed?~E két szív egyben találkozott,~
 91  0|               hazámra. ~Mert ne hidd, e csend hogy elfásúlás.~Sík
 92  0|        kardommal győz, vagy halni tud e kéz" .~"Elhoztam, - úgymond
 93  0|               közt!~Hogyan tartod fel e bősz habokat?~Eldűlsz, feletted
 94  0|             szív dobog, és szent lesz e név: "Hon".~ ~
 95  0|           Szatmáron végig így kiált. ~E neszre a nép küszöbére lép,~
 96  0|             kezét~Mond: "Istenem! kit e vad nép is fél,~Hogy meg
 97  0|          szelíd karodban is~Megborzad e képektől a kebel." ~"És
 98  0|            mégis ládd lány, én vagyok~E szörnyeteg, kitől megborzadál.~
 99  0|     leventédnek adál." ~"Nem, nem, ki e szivet kiérdemlé,~Attól
100  0|    halottlepel? ~Óh vajh mi is, mi is e délibáb,~Vágyó lelkednek
101  0|               távol falvak éjharangja~E vadonba rezgő szárnyon jő;~
102  0|             hörgés, táncuk csörtetés;~E tivornya a velőt fagyasztja~
103  0|               melengess meg! ~Látod-é e hajfürt ép, enyém vagy,~
104  0|             mond szelíden~A nő - hova e vérnyom vezet." ~Tibold
105  0|                Óh, mi régen várok már e percre~Szinte, szinte kétségbesve
106  0|            érzéketlenűl. ~"Hogy tágúl e szív, mi vágy uralja~Önmagamra
107  0|            tolúl. ~"Életet hát, éltet e kebelbe!~Nézd, amily szép,
108  0|           élek;~Hej, de bosszut állok e hitvány világon,~Melyben
109  0|           elhagysz, én is elfeledlek,~E köszöntést ime kedvesednek!" -~
110  0|               fivérem!~Szörnyü kebled e nyugalma nékem.~Üss te is,
111  0|        lekötve,~Hogy ne jőjj békétlen e kebelre!"~Ámde Ábel ott
112  0|              megnyugodva mondja:~"Óh, e rút időt csak átaludja!~
113  0|            állt meg Ázor angyal,~Mind e bájat már ő ismeré jól; -~
114  0|           Vesszek aztán, hogyha kell, e vágynak~Kínja öl meg így -
115  0|            szerelmed." ~"Por kebellel e látványt ki bírja?~Vonz
116  0|     elmosolygja majd~Homlokomról mind e fejedelmi bajt!"~Ám hiú
117  0|             folyó von,~Úgy különbözik e két ország egymástól,~Mint
118  0|               gyönyörbűl.~Hej de mind e bűbáj elsápad szerényen,~
119  0|             megdermedt pusztán.~Hábor e vidéknek rettentő királya,~
120  0|                ahhoz még sem bízott. ~E földön belőle rózsa lett
121  0|             Mely még élt, felébredett e hangra,~Végigreszketett
122  0|             szárnya. ~Milyen lehetett e szörnyü férfi,~Akinek kő
123  0|             suttogta: Semmi baj nincs~E ponton, vezéremnek jelentem." ~
124  0|             felhő a válasz homlokán. ~E pár egymáson szenvedéllyel
125  0|              nem vagyok,~Menj és hadd e hűtlen nőt,~Tudd, én a férj
126  0|             őrült világvégig szalad."~E szókra a lovag szeme kigyúl,~
127  0|               el?"~"Igaz, mond a vén, e vár büszke volt~Mig udvarában
128  0|             Jolánnak siremlékűl áll."~E szókra a hős már nyeregben
129  0|            Hálásan néz a fiúra az eb,~E hű társ, ki éden kertéből
130  0|              fekszik itten,~Elpusztúl e város, elvesz a hely is,
131  0|               a jelen s jövendő,~Amin e kebel függ minden, s számüzésben,~
132  0|               ne tekints, mert~Kebled e rettentő képtől megmeredne." ~"
133  0|             mind panaszkodik."~Feszűl e szóra a nő kebele. ~"Ah
134  0|         ismerlek" mond negyedik fia. ~E súly alatt leroskad az anya.~"
135  0|          leánynak.~Látja eztet a nap, e hatalmas tündér,~Földünkön
136  0|              gyöngyét szerteszórja,~S e gyöngyökből vált a zöld
137  0|               nap, mint fogadta.~Érzi e sugárt a lány a sírfenéken,~
138  0|               volt a hatalma,~Hej, de e nagyság mind, mind nem mérte
139  0|              szívében~Forró érzetének e szilaj gúnyára,~Megfeszíti
140  0|     szenvedjen hiába,~S örök életének e tündér szerelem~Legyen boldogsága,
141  0|      pántokkal csatolja; ~Onnan hozta e dalt egy dalos madárka,~
142  0|           Útadban, s párját nem leled e fedélnek," ~De az ifjú és
143  0|          elszáll, száll másodmagával,~E házhoz már többé semmi sem
144  0|             kinek nem volt üdve, csak e kéz -~Békedíjul mostan mégsem
145  0|            gunyhó sarja lesz. -~Hátha e bíró még gyermekem lesz
146  0|               megszennyeztél engem." ~E szigor befutja néma rémülettel~
147  0|             nem harcol ő sem ellenem.~E szókra nem felelt az ősz
148  0|       Leaprítjuk mind egész táborát."~E szókra a vezér mosolygni
149  0|             reánk."~Három huszár tevé e fogadást,~S egész huszárság
150  0|       csóválta.~Nem tudom, mondám én, e pipát mi lelte. ~S ím egyszerre
151  0|           abban'. ~S ím alig végeztük e rövid sohajtást,~Trombiták
152  0|    nagylelkűségbe!" ~S a tarisznyából e szóra~Feltálalja, amije
153  0|             tüzér~Mily szokatlan élet e rongyos csárdában?~Füsttől
154  0|              szivének és dicsőségének~E rossz csárda hallja csak
155  1|          mondaná:~Élvezni most siess,~E fényes pillanat~Után fed
156  1|                Harangszó jött elém,~S e közben újra a~Kertekhez
157  1|         illatot ragad fel. ~Kigyulnak e közt itt-ott kis tüzek,~
158  1|               minden kis fűszálat. ~S e szívverést csak egy hang
159  1|         széjjeláradozna~A föld és ég, e régen elszakadt~Két testvér
160  1|             nő, régi kedvesem!" -~Ah, e nyiltság szivemnek drága
161  1|             is félti a hölgyet,~Kiért e szív oly annyit szenvede, ~
162  1|        koboztak:~"Anyám, anyám, itélj e kép fölött!" ~Én rajzolám
163  1|       gyümölcsfa. - Elszorulva néztem~E bűvös képet - búsan csendesen,~
164  1|               Érzém, nem az enyém már e világ itt,~S elsompolyogtam -
165  1|       társaságod. ~Vagy nem néz-e már e dőre földre,~Aki nyúgodott
166  1|           mint a szél? ~Tán az ágyat, e tündérvilágot,~Eladák mivel
167  1|            átható sirása.~Hah, de hát e fénypont, mely szemembe
168  1|           utamra,~Melynek pusztaságán e csendes lak vára;~S gondolok
169  1|              körűl. - - ~Sirba szállt e kornak nemzedéke,~Csak te
170  1|          határod,~Eltörüli rólad mind e szűz zománcot;~Mintha látnám
171  1|              Tán még a szellő sem jár e pusztaságon,~Martalékul
172  1|       szemében,~Érzők, mely szükséges e két szív egymásnak~És egymáson
173  1|          csuszó kis fecskét, az Isten~E megtestesített pajzán gondolatját. ~
174  1|       visszahoztam: vágy és szerelem,~E kis házban könnyen megférnek
175  1|       egyszerűségében~Hadd töltsem le e nehány órámat. - ~Sajka
176  1|               marhanyájak,~Tábor volt e puszta őrtüzekkel~Csillogó
177  1|              és kiált: "Előre!" ~S ím e szóra álmából feléled,~A
178  1|               szívet, vágyva hont,~És e két vezércsillaggal~Hévvel
179  1|          megnőttek, hogy kizöldülének~E még akkor oly kicsinyke
180  1|           szerelmünk számoló szülőtől~E vén bükk hűsébe rejtezett. ~
181  1|       szégyent s annyi keservet~Véled e kisded hantba temettem!~
182  1| halhatatlanságnak;~~~Házasság a kigyó s e gyümölcsökből hoz,~Elborúl
183  1|           veszni kell.~S mi az erény? e gyáva dőre gőg~Mely tapsokat
184  1|            van, ki van~Közöttetek, ki e szótól nem fél? ~Ki van
185  1|       elmegyek, nem lesz bajtárs, aki~E falra itt keresztet véssen
186  1|    elragadtatásának~Színhelyévé lőn-e e falú? ~Zászló leng-e ismét
187  1|              Nem, nem, mind nincs itt e rendetlenség,~A basa bölcs
188  1|             Éltem jó, rossz folyását,~E két betűt égből írá~Szemébe
189  1|                mint egy könyvben. ~És e két szép hamis betű~Oly
190  1|                S hogyha nincsen olyan e bor,~Méreggé lesz.~Mért
191  1|           meghaljak.~Hej, mert hogyha e bor elfogy~És reggel lesz:~
192  1|             tőlem, dőre földi gondok,~E küszöbnek kívüle maradtok,~
193  1|      küszöbnek kívüle maradtok,~Szent e hely, kicsiny világom ez;~
194  1|       karokkal, forró, lágy kebellel,~E szent körbe nem fér semmi
195  1|            hogy átmelengne~Szánakozva e kebelbe vettem. ~*~Nőtt
196  1|   szentségsértő nyelv ha tán kimondja~E nevet; megdöbbenünk reája,~
197  1|        kicsínyen,~Árván vettem egykor e kebelbe,~Úgy megnőtt, hogy
198  1|      mámorában~Elfásultnak hittem már e keblet;~Ah, de éjjel! álom
199  1|            szerettem. ~Síri hang volt e most született szó~És emléke
200  1|              sem aranyozza, ~Gondolok e csendes örömökre,~Mint a
201  1|          tünde szárnya,~Gondolok mind e szelíd keservre,~Édesebbre,
202  1|           nekem, hogy jobbra~Fordulna e jajos állapotom. ~Megvan,
203  1|            dúlni és enyészni~Szeretne e haragvó szív vele.~Nem is
204  1|            édenrőli álmát~Is el hozza e földre magával. ~Nékem is
205  1|               és örömem~Ha bú rágódik~E kebelen,~Hallgatva némán~
206  1|          Isten lelke véghetetlenűl. -~E dal egy hangja volna a világ,~
207  1|      földünkre szokni hogy nem bír.~S e szózat az, mely az őrültben
208  1|            sír ölébe dűl. ~S ép nékem e hangyaboly világon~Vágyaim
209  1|               súlya nem nyom~Sok volt e szív gyöngesége bár,~A nagy
210  1|       Hallgatom meg a hegyen. ~Egykor e harang szavából~Csak gyönyört
211  1|         Hétköznapja telve lesz,~Ismét e szelid harangszó~Nyugtot
212  1|               s parancsuk is ez volt,~E végett alkottak berket,
213  1|               alkottak berket, napot,~E végett zúgott hab, szolgált
214  1|           Melyet elkap a lét folyama;~E folyó kövesít s a lombból~
215  1|        játékaúl~Egykor oly rokon volt e kebellel,~Most ha hallja
216  1|             férfi,~Azt már nagyobb bú e földön nem éri,~Mert minden
217  1|             édes szenvedés lesz,~Mely e keservtől egy percünket
218  1|               sem talál. ~Mit használ e trón nekem s dicsőség,~Mily
219  1|              áll írva rajt, s felette~E szó "szükségesség" menydörög. ~"
220  1|        szükségesség" menydörög. ~"Óh, e szót, e látványt hadd felednem,~
221  1|              menydörög. ~"Óh, e szót, e látványt hadd felednem,~
222  1|                  Ember! mond a nemtő, e képeknek~Számolhatlan, végtelen
223  1|      csillagfényü képe. ~Köztetek hat e föld is csak egy fényes
224  1|              csak mosolygni fogja~Itt e földön töltött néhány pillanatját. ~
225  1|                 Édesnek, szépnek kell e dalnak lenni,~Melyet tanyáján
226  1|              lenne Isten,~Ki jelt még e köszöntésre sem ád. ~Nem
227  1|           enyészet,~Az üldött nagyság e védszelleme,~S midőn az
228  1|         szintén felfeszített~Az élet, e kislelkű uzsora,~Míg a halál
229  1|               hallgatna~S mint hogyha e szó lenne a halál,~Úgy érzem,
230  1|            közt, ki téged sejtene,~Ki e téren felkélsz, midőn lenyúgodt~
231  1|           értené, hogy majd ha egykor~E város végálomra szenderűl,~
232  1|             ledűl s a termeken fű nő,~E tér fog élni csak, s zarándokolva~
233  1|            unokákban is bizton talál.~E nélkül miljók is csak magányosok~
234  1|    szabadulhat varázs láncitól.~Nékem e tekintet olyan szomorú,~
235  1|               őrült nép, halld, halld e szózatot:~Ne hagyjuk el
236  1|           Tartsd hát mint frigykötést e szentelt szózatot:~Elhagytad
237  1|       szózatot:~Elhagytad istenid, ha e hont elhagyod. ~Ülj csak
238  1|               pajzs fedjen el hordván e mondatot:~Nem hagytuk el
239  1|              Nem kiégett szívért zeng e húr,~A szív önkínját önmaga
240  1|              önkínját önmaga viselje,~E dal hazám, egy sashon rekviemje,~
241  1|             végbucsúkat inte;~Hej, de e kedves jel, e fehér zászló
242  1|           inte;~Hej, de e kedves jel, e fehér zászló is~Végre elmerült
243  1|         Messze, messze földről küldöm e levelkét,~Mint Noé galambját
244  1|              a reménynek ágát.~Küldöm e levélkét mint szelíd galambot,~
245  1|              búskomor hírével.~Hogyha e levélke, mint széltől űzött
246  1|           szemétől.~És én balga tűröm e szegény világban, -~Melyet
247  1|            szép virága!~Ládd, mi önző e szív, rád áldást kívánok,~
248  1|       homlokodra áldást küldne Isten,~E kegyében ismét csak szűm
249  1|              boldog.~Vagy mindég csak e szív búját tárjam-é fel?~
250  1|             ne félts, ne félts, szent e leányka csókja,~Tiszta ölelése,
251  1|             most, félre, dőre féltés,~E kis zsémbelődés, úgy hiszem,
252  1|              a legszentebbet illetéd?~E legszentebb nem más, mint
253  1|             haragszol, hogy megőrizém~E néhány perc emlékét e könnyben,~
254  1|       megőrizém~E néhány perc emlékét e könnyben,~Üdvem kérted egykor
255  1|           kietlenét,~Meghagynád nekem e végső könnyet.~Hisz nyugodt
256  1|         általláttam, hogy szivem soha~E világon boldogságra nem
257  1|              mult sírormokon viraszt,~E két testvér csókja a jelen,
258  1|        gyászos börtönéből~Jő hozzátok e kicsiny levél,~Mint madárdal
259  1|           helyt sem lelne már.~Óh, de e nap úgy-e, messze van még?~
260  1|          minket kertünk kapujába.~Óh, e bűvös körben magamat ha
261  1|       részvevő öröm.~Hogy körülzajong e gondtalan nép,~S ennyi közt
262  1|          ébredsz s elnyugszol megint,~E kedves dalt durván összetépni~
263  1|          néked és jaj nékem úgy, soha~E bűnt magamnak én meg nem
264  1|             nemesíti győztes homlokát~E kéjet karddal megcserélt
265  1|                Tréfának nézi Isten is e földet,~Tréfának ember amit
266  1|            Ida ~Boldogságról irjak én e~Lapra néked, azt kivánod -~
267  1|           Amit keble rejteget.~Hogyha e szent láng kialszik~Összedűl
268  1|            erőmű az az ember;~Az ész, e mozgató alig keres~Annyit,
269  1|            elszórsz, szűdben is marad e még~A jóból némi kis salak
270  1|              senkinek. ~12 ~Megmondom e kor embere minő:~Házasságrontó,
271  2|               többet érsz ám - mond - e képnél,~S ki mostan gúnyol,
272  2|               hölgyhöz~Mért oly nehéz e szív, hisz aki benne él,~
273  2|               mondja kisded síri jel:~E zugban porlik tested el.~
274  2|        körülragyogja szellemed,~Egész e honnak keble lett. ~*~Te
275  2|             érzeném, óh hon!~S mégis, e bú is ha kiszakadna~Szűmből,
276  2|          elhagyna minden örömem,~Hisz e szentelt bún kívűl más örökség~
277  2|           ugyanannak~Szeretted egykor e csendes helyet,~Mely pusztaság
278  2|         napsugár avagy villám futá át~E szívet, elzengé azt énekem. ~
279  2|              kit érdekel:~Vajjon, hol e dalt ily módon elzengje,~
280  2|        kedvnek, búnak könnyt ha hoz. ~E dőre könyvből is csak úgy
281  3|           hozza,~A dalt szüm éjjelén;~E dal, sirom virága,~S ölébe
282  3|                Setét enyészet áll elő~E földnek éjjelén! ~Kiholt
283  3|     villámlatán,~A jégkebel hevűl. ~S e nézte elragad~Csatás mezők
284  3|            elragad~Csatás mezők felé;~E nézte a vitézt~Hadistenné
285  3|          Sugáridon lelek. ~Ne mondjam e tehát?~"Imádom az eget!!~
286  3|               Körébe föllelém. ~Kinek e föld körén~Reményi vesztenek,~
287  3|       kerűletén~Vigasztalást nem érez e kebel,~Ha enyhemért egekbe
288  3|           nehéz borúba hangzik el. ~S e nagy világ kinos kerűletén,~
289  3|             De elrepült, s orozva áll~E szűnek édene!~Keblem keserve
290  3|              És a lányka búban ül.~Jő e lángoló kebelhez~Még karomban
291  3|               Zengi át a fülmile,~Úgy e lant is egy dicső dalt~Szép
292  3|            Üdvsugár bús éltemen;~Mert e kínt is ah, leányka!~Csak
293  3|             lányka! szent nekem:~Mert e kínnal elborúlna~Minden
294  3|     Legdicsőbb babéromat,~Szívbe kélt e lant, s szemedben~Látom!
295  3|            lételed is.~Óh haza! képed e hon! temetődnek gyásza deríti~
296  3|             oly tiszta láng között!~S e malasztja ége szép jövőmnek~
297  3|           életének egy remény-világát~E csillagára bízni, - hinni
298  3|              szende lángjain. ~De lám e dús kebel! miként kiége,~
299  3|               Még bánatában hisz csak e kebel!~S egy elrohant szép
300  3|            reményre bíztam a jövőt!~S e nagy reményért mindent bécseréltem~
301  3|              Dicsőt! ~Szivembe zártam e remény világot~Melyről egy
302  3|           volt az üdv, az égi bék! ~S e dús reményü szív is ah,
303  3|         elraboltakat. ~Ki túl reményl e földi szenvedésen,~S a kedves
304  3|          síron is örűl! ~Ah, ám nékem e vigaszok hiányznak~Nem orzta
305  3|               nehéz s örök borúiban. ~E szű keserve nem talál tehát,~
306  3|              romterén:~A gyász hever, e por világ felett! ~Veszett-e
307  3|         puszta síri pompaként ragyog,~E soknemű gyönyör e föld körén!~
308  3|             ragyog,~E soknemű gyönyör e föld körén!~Ha nem talál
309  3|             Ki szent varázzsal édenét~E földre bájolá. ~Hogy újra
310  3|            visszazengené~Keservem, és e kín~Egésszét értené, ~Szűm
311  3|              a bérc~Kinom sóhajinál. ~E dőre képzelet~Virítja éltemet~
312  3|           hozza,~A dalt szüm éjjelén;~E dal, sirom virága,~S ölébe
313  3|                Setét enyészet áll elő~E földnek éjjelén! ~Kiholt
314  3|     villámlatán,~A jégkebel hevűl. ~S e nézte elragad~Csatás mezők
315  3|            elragad~Csatás mezők felé;~E nézte a vitézt~Hadistenné
316  3|          Sugáridon lelek. ~Ne mondjam e tehát?~"Imádom az eget!!~
317  3|               Körébe föllelém. ~Kinek e föld körén~Reményi vesztenek,~
318  3|       kerűletén~Vigasztalást nem érez e kebel,~Ha enyhemért egekbe
319  3|           nehéz borúba hangzik el. ~S e nagy világ kinos kerűletén,~
320  3|             De elrepült, s orozva áll~E szűnek édene!~Keblem keserve
321  3|              És a lányka búban ül.~Jő e lángoló kebelhez~Még karomban
322  3|               Zengi át a fülmile,~Úgy e lant is egy dicső dalt~Szép
323  3|            Üdvsugár bús éltemen;~Mert e kínt is ah, leányka!~Csak
324  3|             lányka! szent nekem:~Mert e kínnal elborúlna~Minden
325  3|     Legdicsőbb babéromat,~Szívbe kélt e lant, s szemedben~Látom!
326  3|            lételed is.~Óh haza! képed e hon! temetődnek gyásza deríti~
327  3|             oly tiszta láng között!~S e malasztja ége szép jövőmnek~
328  3|           életének egy remény-világát~E csillagára bízni, - hinni
329  3|              szende lángjain. ~De lám e dús kebel! miként kiége,~
330  3|               Még bánatában hisz csak e kebel!~S egy elrohant szép
331  3|            reményre bíztam a jövőt!~S e nagy reményért mindent bécseréltem~
332  3|              Dicsőt! ~Szivembe zártam e remény világot~Melyről egy
333  3|           volt az üdv, az égi bék! ~S e dús reményü szív is ah,
334  3|         elraboltakat. ~Ki túl reményl e földi szenvedésen,~S a kedves
335  3|          síron is örűl! ~Ah, ám nékem e vigaszok hiányznak~Nem orzta
336  3|               nehéz s örök borúiban. ~E szű keserve nem talál tehát,~
337  3|              romterén:~A gyász hever, e por világ felett! ~Veszett-e
338  3|         puszta síri pompaként ragyog,~E soknemű gyönyör e föld körén!~
339  3|             ragyog,~E soknemű gyönyör e föld körén!~Ha nem talál
340  3|             Ki szent varázzsal édenét~E földre bájolá. ~Hogy újra
341  3|            visszazengené~Keservem, és e kín~Egésszét értené, ~Szűm
342  3|              a bérc~Kinom sóhajinál. ~E dőre képzelet~Virítja éltemet~
343  3|            dicső egére,~S eszedbe jut e percben lantosod,~És im
344  3|               percben lantosod,~És im e könnyben dalja bánatára,~
345  3|              az!~A dalnok élte sorvad e virágon,~S mindennikében
346  3|            hatalma:~Mint az élet, túl e földteren. ~Az ég szemének
347  3|              néma sír örök borújain. ~E tűz azoknak érzte, kiknek
348  3|              Magasztos indulat~Bimbód e föld fagyán~Virágra nem
349  3|        éjszakán. ~S ha hangom elrezeg~E puszta csarnokon,~A szellem
350  3|      magasztos, oly fehér,~Ah, s imám e kőszobortól~Enyhe érztet
351  3|              kín leányka mely gyötör?~E szem gyönyörre van~Teremtve,
352  3|               A kínnak áriban. ~Talán e sír anyád fedi~Szerette
353  3|               a kedves életét~Elorzta e halom.~Irígyen, és e kincsedért~
354  3|          Elorzta e halom.~Irígyen, és e kincsedért~Gyötör bú, fájdalom." ~"
355  3|                   Borist takarja hajh e sír,~A kőkemény magyart,~
356  3|            veszett~Honomnak adta csak e szív,~Mit adni kelletett. ~
357  3|        gyermeki miatt,~S most pártütő e magzat ellene~Jégérzetével,
358  3|               nem gyanítja mily dicső e hely,~Hol szent jogért elvérezett
359  3|             kélt, ~Lukrécia, óh hagyd e sírt el, óh,~Lengd édesen
360  3|          Szentült érzelmivel. ~S mind e gyönyört, üdvöt~Most sirporond
361  3|            megvetett. ~II ~Nem mondám e kebelbe~Mi nagy a fájdalom.~
362  3|           Amit vágytam és reményltem,~E szűk hant már elnyelé.~Kisfaludy
363  3|             De elrepült, s orozva áll~E szűnek üdve már,~Keblem,
364  4|          bemutatni megyénket,~Készült e csarnok, torz alakokkal
365  4|             kormányzóink napja deríti e fényt.~ ~
366  4|                         PRÓNAY JÓZSEF e. a. j.~Megterhelt méhként