Rész

 1  0|         De a szivárvány futva fut előlünk~S deres füvet hagy
 2  0|       Míg a dústól a nyúgalom fut. ~II. Társaságban ~Kétségtül
 3  0|     Melytől a lélek mindhiába fut. ~És mégis, - óh, a perc
 4  0|       A félbírásnak kínja öl,~Fut a jelen, jövőm gyötör~S
 5  0|    részvétkönnyre lel, ~Akkor fut végig egész valóján,~Mint
 6  0|       És kedves karából futva fut,~De a sóstiszt s vámos pénztárait~
 7  0| Vérnyomot lát végig a szobán.~Fut mint őrült a havas vidéken~
 8  0|  kigyóhoz, úgy kap a szivébe.~Fut lakatlan, messze pusztaságra~
 9  0|       sokszor rögtön feláll. ~Fut a várfokra, halványan mint
10  0|    tett - A városba bétörének~Fut a német. Ordít a nép: "Éljen!"~
11  1|  költészet bájtündére gyorsan~Fut földünkről feltarthatatlanúl,~
12  1|    basa bölcs működése ez,~Az fut csak, ki áldását nem érti,~
13  1|    Mig a kis lélek magányától fut. ~Amott a multak felidézett
14  1|    eldönt egy szent oszlopot,~Fut minden és ragad ki amit
15  1|       mint az áradattól űzött fut magasbra~És ismét magasbra