Rész

 1  0|        most már, hogyha régen,~Még előbb, mintsem megláttalak,~Édesarcú
 2  0|            kedvesem:~Remegnék, tán előbb telik le~Az is nálad, bár
 3  0|            fegyverré annak, akinél~Előbb szentelt emlékkönyekre lelt. ~
 4  0|         szellem a lombok mögűl,~És előbb mintsem fölkészülhetne~Már
 5  0|          férfi harc-e ez?~Elrablál előbb mint éji tolvaj~Mindent,
 6  0|     véletlen. ~Hogy lőhessünk, még előbb szuronnyal~Kellett ágyuinkat
 7  0| sürgölődnek,~Nyugszik a férj, mert előbb halászott. ~Szentirást olvas
 8  0|     léptekkel büszkén a középre,~S előbb mint szólna, jól ismert
 9  1|      szavának. ~Míg a gyermek, kit előbb szólított~Felsohajtva szólt: "
10  1|        mosolyg~Ez rája többé, mint előbb tevé.~Lelkében az üdv és
11  1|        lány is, ki azt kötötte,~És előbb mint az lehervad,~Meg van
12  1|           az örömünk.~S hogy minél előbb megérjük,~Megcsókoljuk,
13  1|       küzdje le~Mind a szenvedélyt előbb, mellyel~Új világát népesíti
14  2|            szónok úgy fellelkesít,~Előbb már odahaza jóllakott. -~
15  4|            címe szerint most:~Amit előbb szégyelt, pénzire s észre