Rész

 1  0| Búcsúzám gyöngédszívű anyától,~Áldást hinte s könnyeket fejemre~
 2  0|        nő, ládd, e szív~Utadra áldást kérni nem hagy.~Ilyen önző,
 3  0|        fiú,~Óh add ki nékem,~S áldást küld rád az ég~Dijúl helyettem." ~"
 4  0|  Veszett juhocskád,~Te mondád: Áldást küld~Az ég ezért rád. ~-
 5  0| összenéz;~Értik egymást. A vén áldást~Ad, a lány csókot, nem bír
 6  0|     kór bajnok szemében.~Gábor áldást hint le és ez írrá~Lesz
 7  0|    magának,~Mert mióta nő van, áldást, átkot szórva~A szívnek
 8  1|       kenyeret,~A házi asszony áldást ad reája. ~Mesét hallgatnak
 9  1|  szórván reá fillérét,~Melytől áldást a hazára vár? ~Nem, nem,
10  1|    forrás volt még csak akkor;~Áldást termő friss patakcsa most,~
11  1|      Ládd, mi önző e szív, rád áldást kívánok,~Mert ha homlokodra
12  1|    kívánok,~Mert ha homlokodra áldást küldne Isten,~E kegyében
13  1|         Kényednek hajol meg, s áldást kér fejedre.~Áldást kér,
14  1|     meg, s áldást kér fejedre.~Áldást kér, mi balga - hol van
15  1|   bűnös út miatt.~És jő a pap, áldást mond a halottra,~Buzgón