Rész

  1  0|             tűrtél~Villámokat,~Most már midőn int~A békepart,~Lankadni
  2  0|        arcára.~Tudtam, mert ismerem már a világot,~Örvénye nyel
  3  0|        számomra benned, oh leányka,~Már veszve az,~Ha feledél. ~
  4  0|        kísér,~Midőn mint esti fény,~Már régen eltünél... ~Helyetted
  5  0|             búsan kérdezem~Óh, mert már csillagod~Is alig ismerem. ~
  6  0|           ragyogó virágban. ~Hogyha már te is sírhoz közelgesz,~
  7  0|          leányka,~Hogy jegyese vagy már a Halálnak,~Azt hiszem,
  8  0|        Látom, érzed, az nem a miénk már. ~Egy titok van mindkettőnk
  9  0|            darvak~S bizton regélnek már az új tavaszról. ~A rétet
 10  0|            Elváltunk - sok év folyt~Már azóta el,~Sok gyönyör ment
 11  0|          kebel~Kíntól reped meg?~Én már tudom, mert én is érezém,~
 12  0|            szivet, füzért,~Ha lelke már nem vágyik és ohajt? ~De
 13  0|             tavaszt,~De a hajnalnak már vak éjbe fúlni -~Óh jaj
 14  0|              VI ~Lelkemben elvonult már a vihar,~Nyugodt vagyok
 15  0|       minden, ami jó,~Alig születve már meghalni tér el. ~Egy reggel
 16  0|            Alkotál. - Istennél most már folytathatod.~ ~
 17  0|           esik e sugár,~Midőn az éj már majdnem eltemet. ~De óh,
 18  0|       majdnem eltemet. ~De óh, a bú már úgy benőtt szivembe,~Hogy
 19  0|             az ég,~Hogy nem való az már többé nekem. ~Te felkelő
 20  0|       alkonyúló,~Te fejlő rózsa, én már hervatag,~Előtted egy világ
 21  0|         kisér. ~S ki nem lelek kéjt már a nagy világban,~Hol vásárolni
 22  0|       semmivé apadt.~Mit téssz most már vele, mondd, lányka, mit
 23  0|       Lehullott szirma, oh, túlélte már magát.~Vagy sok mások között
 24  0|            levele~Melyről nem tudni már, mely fáról hulla le.~Mit
 25  0|            még írás a síron, melyre már~A részvét könnyeket áldozni
 26  0|         felett,~Melynek visszhangja már kebledben néma lett.~Adtál,
 27  0|          egykor, ma kacagok,~Nem jó már ennyi álkönny közt mutatni
 28  0|             Ládd, oly nyugodt valék már, azt hivém,~Szerettél egykor
 29  0|           kis szived,~Akit Isten is már ízről-ízre~Szerelemmel átmelengetett? ~
 30  0|            Mennyet, poklot, mindegy már nekem,~Szűnjék a sors szörnyű
 31  0|            el.~Süsd le, süsd le, óh már mind hiába,~Szívem új, több-több
 32  0|          szemed borúja~Nem fellegzi már be e kebelt,~Mert belőle
 33  0|           vele. ~Mit csodáljam most már, hogyha régen,~Még előbb,
 34  0|       álomképeimben,~Tiszta lánggal már imádtalak. ~És ne mondd
 35  0|            és szenvedély~Nem vagyok már, aki hajdanában,~Szirt-éleknek
 36  0|           virága áll. ~Lelkem többé már nem árva felhő,~Melyet a
 37  0|          érleli,~S bár a nyár körül már nem ragyogja,~Fergetegjeit
 38  0|              Rosszabb férj nincs is már, mint tiéd,~Ámde a legkedvesebb
 39  0|   gyönyörtelt~Órával van kárpótolva már -~Minden percért százszor
 40  0|       hallgattam, mint zokog -~Most már jöhet sorsomnak bármi vésze,~
 41  0|          láttam,~Hittem, ott vagyok már mennyek országában,~Kebled
 42  0|   tündérvilágba,~Hittem, most lelék már lelkemnek párjára,~Hittem,
 43  0|         párjára,~Hittem, nem leszek már a világ árvája,~S mint Isten
 44  0|      nőszellem,~Hogy nemesb életcél már előtte nincsen?~Úgy a férfi
 45  0|          mégis jobb a nőnél~Mert ha már hazud, hát büszkébb díjat
 46  0|           Mondod, lány, hogy bizony már~Sokszor valék szerelmes,~
 47  0|         forrás voltam, lány, neked,~Már vége a szomj- s tikkadásnak,~
 48  0|             pazartál,~Egy táncot is már elmulasztál!~Siess hölgy! -
 49  0|           új báj önte el,~Most érte már el, óh látom, tökélyét~A
 50  0|        elfáradva összeroskad. ~S ha már könyörgve porba hull~A föld
 51  0|      megossza véle. ~Kinek lelkéből már kihalt~Ez öntudatnak bűszkesége,~
 52  0|          még nagyon,~Mióta, lányka, már enyém vagy,~Minden csók,
 53  0|      gyűlölet talán~A világra, mely már jobbat meg sem ért. ~Mint
 54  0|             tehát!~Oly régen vagyok már síró árva én.~Aki részvétet
 55  0|            vágyok én. ~A nap lement már, minden hallgatott,~Csak
 56  0|         életben csupán. ~A vallomás már ajkamon vala,~Szakadt a
 57  0|             jő a tél, és azt hiszed már,~Elfelejtett tán az Isten
 58  0|            azt. ~Őszi lombja voltam már a létnek,~Kebléhez szorított
 59  0|          végzet rendelte, hogy soha~Már egymáséi úgyis nem leszünk.~
 60  0|             melyet biránk,~S örökre már lezárva ajtaja?~Bukott angyalnak
 61  0|       kincsemet,~Midőn ellöktem azt már mindörökre,~Most adja karjaimba
 62  0|        köztem s közötte. ~Elaltatám már szenvedélyimet,~Nyugodt
 63  0|             is vigabbat,~Mert végét már a falunak látja. ~Kurjongatva,
 64  0|      felejtett,~És urának mást ölel már karja."~ ~
 65  0|        vehet!~Vagy hogyha nem pirúl már~Térdelni lábporánál,~Mit
 66  0|   boldogságibúl. ~Mint hogyha a nap már lement,~S egy eltévedt sugár~
 67  0|          lebeg,~Mert helyette lánya már~Boldogít - hiszen szeret.~ ~
 68  0|           mely oly bájoló,~S örömet már játékban sem lelek. ~Csak
 69  0|           fegyver csörög,~Nyugtalan már harcra szomjú népem,~S a
 70  0|          bűn vágyó karral felrohan,~Már átfogja Bertát, egy sikojtás -~
 71  0|          mentve Ernő! most mehetsz! már,~Vendégét megvédi a Magyar,~
 72  0|           Magyar,~S másként is, hol már az Isten itélt,~Óvakodjék
 73  0|          szent nevére~S most jöjjön már, jöjjön a halál,~Nincs többé
 74  0|           szerelmök tárgya~A sírban már megbékéltek rég.~ ~
 75  0|           még a hősi nemzet,~Jött-e már a megváltásnak napja,~Vagy
 76  0|             lángban a haza. ~*~Most már nyugodtan tombol a nyerő,~
 77  0|           jut. ~Úgy látszott, nincs már mit rabolni több,~Nincs
 78  0|           áldozat, mely többé fájna már,~És mégis a legkeserűbb
 79  0|        kardra néz. ~Eközben Kartágó már készen áll,~Kezében fegyver,
 80  0|           oroszlánt hős vadász,~Ott már az élet s győzelem csak
 81  0|         harc éjen és napon,~A város már csak füstös düledék,~De
 82  0|         ifjabb gyermeke~Mert ketten már pajzsokon nyugszanak. ~Néz,
 83  0|             éli át. ~Most tombolhat már a dölyfös nyerő~Vad ünnepek
 84  0|       tartanak. ~Szatmárban is foly már a haddelhadd,~Zákány áll
 85  0|             leány szívét." ~Szürkűl már a reg, eltűnt a kuruc,~Zákány
 86  0|             kandikált,~Midőn Zákány már messze vágtatott. ~Elvágtatott
 87  0|         hagyj el, hallod mint üvölt~Már a közelgő üldöző sereg."~"
 88  0|     mellette,~Fa és bokor, nem megy már véle más,~Mint pusztaság
 89  0|        leány, leány.~Tán haldokolsz már s én gyáván futok,~Itt haljunk
 90  0|           lány,~Ugy függ csak rajta már, mint őszi lomb~Szellővel
 91  0|          seb felel. ~"El kell-e hát már veszni mindennek,~Mi szeretett,
 92  0|        előbb mintsem fölkészülhetne~Már forróan öleli körűl. ~A
 93  0|         kutyák. ~Messzebb, messzebb már a rémvadászat,~S hallik
 94  0|         Mert hogy védjem azt, nincs már miért! ~Csillagom most néked
 95  0|     rózsaszál -~Lelkeinkből illatod már úgyis~A boldogság többé
 96  0|             ébred~Végre a nő, nincs már benne vér.~Óh, a rózsa hervad,
 97  0|              ládd itt van a szerail már~S ablakán mi lant az, hajh?"~
 98  0|          gyalázza~Hamvát a hitetlen már. ~Néznek, néznek elmerülve~
 99  0|          kietlen,~Elviharzott rajta már a vész,~S a dicsőség ágyán
100  0|          Aladár;~Óh, mi régen várok már e percre~Szinte, szinte
101  0|          Szinte, szinte kétségbesve már." ~Mond - s a kéjtől égő
102  0|             íme, íme hallom sóhaját már!"~Szőke leányka közeledve
103  0|              gondol reá is,~Ő tőlük már messze, messze van,~Eltemetni
104  0|        sajnállak. ~Ámde most jőjjön már a pandúr előmbe,~Ha veszek,
105  0|        Várva várja: vajh ha ébred-é már.~A nap elhúny, a nap újra
106  0|           Ázor angyal,~Mind e bájat már ő ismeré jól; -~Más varázslat
107  0|             az angyal~Mint a villám már felhők között jár. ~Nem
108  0|       Irgalom uram!~Minden országod már fegyverezve van!"~"Úgy hát
109  0|         király mint zúg a nép dühe,~Már a vár bástyáit dönti, rontja
110  0|             szellem, nyugtom lesz-e már,~Vagy megint új küzdés új
111  0|          Menjünk - úgymond - lelkem már nem bírja ezt!~Nézd merő
112  0|            újolag,~Csilla ellebbent már, mint fátyolszalag.~S áll
113  0|       Hasztalan! védője is elhagyta már,~Nincs mitől még óvja, trónja
114  0|         eszmélnek, egymásnál vannak már~S ott lebegnek síma tűkörén
115  0|             vonz? óh megyek, megyek már!"~S áthajol Háborhoz csókkal
116  0|           kedves közelébe.~S hogyha már elfárad, messze bujdokol
117  0|             kínos szerelmével. ~Hol már elfogyának Istennek világi,~
118  0|             ismét egy éjet,~Keleten már a hajnal derűle,~Kezdett
119  0|            a hajnal derűle,~Kezdett már a harmat is peregni~S míg
120  0|  elhalványult a világ előtte,~Őt is már csak az éj titka vonta,~
121  0|        emléke. ~Egy virág se jusson már síromra,~Hagyjon el minden,
122  0|        toronynak végső csúcsán,~Áll már mint szobor fehér merően. ~
123  0|       rettentő tábort,~Melynek félt már híre hallatától. ~Ellopózott
124  0|         Útra készen áll a hős vezér már,~Ősz Berend egyetlen gyermekével~
125  0|             golyó találta szíven.~S már alig suttogta: Semmi baj
126  0|        vagyok." ~Nehány nap tünt le már,~Még folyt a vigalom,~Éj
127  0|     találkozott. ~Mindkettő lankadt már,~De győztes egy sem lett,~
128  0|          néma lesz~Csak füstölő rom már a büszke vár,~Elállt a vész
129  0|     siremlékűl áll."~E szókra a hős már nyeregben űl,~S haragvó
130  0|           hű társ, ki éden kertéből már~Számüzött apánkat elkisérte~
131  0|              A viharnak szárnyán jő már, jő a felhő,~És halál villáma
132  0|            magával.~Küszöbön vannak már s még egyszer lezárja~Mindkettőt
133  0|          elhaló sirását.~Lángtenger már minden, itt-ott egy torony
134  0|            azt, fiaim, köztetek,~Én már öreg, erőtlen nő vagyok,~
135  0|               Most, óh most szeress már! mond a lány kesergve,~Látod
136  0|             Mond a lány a naphoz, - már ha itt nem kellek."~"Küldök,
137  0|        nyugasztja; ~Ott hol küzdeni már az ember is kifárad,~S a
138  0|            a szűktápú Jávor szarvas már nem él meg,~Hol földet lakó
139  0|   szétomolnak. ~Megy, rohan s amint már ajakán ég a csók,~S szétterjeszti
140  0|         mégis én győzöm meg,~Életem már csak bú, hogyha azt kisírom,~
141  0|          epedez,~S elbusultan, hogy már gyermeki sem érték,~A kis
142  0|         fészkéhez~Messze földön jár már vándorúl az ifjú,~Sorsnak
143  0|            fedelére~A galamb nem ül már, kerte dudvát terem;~Minden
144  0|         ifjakkal,~Ah, de alig ismér már az ősi házra.~Oly egészen
145  0|        száll másodmagával,~E házhoz már többé semmi sem csatolja.~
146  0|           Jehováé mellett trónod is már álla. ~A nagy Elohimok meghódoltak
147  0|        számüzve, itt földünkön volt már,~Megfertőzteté őt kedvesének
148  0|            a csók,~Pártos társaihoz már többé ő sem fér,~Nincs hát
149  0|             zajos tengernek nincsen már hulláma,~Fergetegje nincsen,
150  0|           egész kört, senki nem mer már kilépni,~Míg a sokaságból,
151  0|           oldalamnál~Készitettem én már mindöröktől széket. ~Mind,
152  0|       Barátságát, mondám, megeheti.~Már nem tudom, értették-é szavam,~
153  0|            vén huszár Barangó,~Ő ki már ezerszer nézett farkasszemet~
154  0|          szomszédom újra,~A táncot, már úgy megkedveléd zenénket. ~
155  0|        Mondá a vén bajnok: ,Tedd le már a kardot' ~,Ember vagy,
156  0|            Barangót,~Amidőn beszéde már régtől elállott,~Aztán elsompolygnak
157  0|           szél. ~Nézz meg engem, ez már termet és szín,~Nézd ruhámnak
158  0|             az, aki nem kér. ~Nincs már mentség, nincs erő, mely~
159  0|            Rejtezénk, de az éhséget~Már tovább el nem bírhatjuk." ~
160  0|             megkezdett beszédben: ~"Már az szent, táborban nem sok
161  0|            az utolsó percben,~Amint már gyalog volt jó Rózsája mellett,~
162  0|          menekvés,~Kardja kettétört már, s keble sebje vérzett. ~
163  1|        hatalma,~S hűven védjük, mit már adott keze.~ ~
164  1|           Vetett aljába dől.~Lement már a nap is,~Harangszó jött
165  1|          falvát ha látja. ~Eléje jő már enyhe szelleten~Az estharangnak
166  1|    csatolják. ~A pór előtt áll most már a falu,~Előtte mennek bőgő
167  1|         nagyobb leányhoz,~Jól tudja már, hogy simogatja majd~S kicsiny
168  1|             be a család,~Az estebéd már párologva várja,~A gazda
169  1|          Elnémult énekünk, nem~Vert már össze szűnk,~Magába elzárkozva~
170  1|             hólepelt visz,~Az benne már rokonra sem talál." ~"Hagyjuk
171  1|         üresen,~Érzém, nem az enyém már e világ itt,~S elsompolyogtam -
172  1|         társaságod. ~Vagy nem néz-e már e dőre földre,~Aki nyúgodott
173  1|           bájos nőnek arcán~Önmagát már régesrég túlélte? - - ~Más
174  1|      fátyolában,~Hogy tán elfogyott már minden hő sugára. ~S íme
175  1|        tanyára? ~S íme ujra szürkül már a téli hajnal,~Én nehéz
176  1|             S mert pokolról nincsen már fogalmunk,~A szív már a
177  1|       nincsen már fogalmunk,~A szív már a mennyben sem hiszen. ~
178  1|         regéket.~Most meg ők kérdik már, mily világ foly itten -~
179  1|          púpján a csertőnek;~Kelnek már egyenkint, pirosan mint
180  1|    viráglánykákat körüldongicsálja,~Már mosolygó arccal, játszi
181  1|           őt el.~Foszlik a mezőn is már az a hűs fátyol~Mely csillámló
182  1|              mint álmunk hajnalkor,~Már csak az erdőben űl az éj
183  1| nyomorúságának. -~Délceg őz sem jár már többé a vidéken,~Jármos
184  1|             örömről?~Gondolám nekem már ott ebéd fől.~"Hej korcsmáros -
185  1|       villáma,~Mint emlékünkben, ha már a révnél állunk,~Még egyszer
186  1|         jövőben. ~Nézd, a nap kisüt már, mint föléled minden,~Gyémántoktól
187  1|          Veres Gyula komámhoz) ~Tán már elázik a világ,~Úgy pocskol
188  1|           sárga lombcsomók~Víztelve már alig fityegnek,~Csak úgy
189  1|   lábikrájuk bánja meg,~A pap nekik már megbocsásson. ~Egész udvar
190  1|             gyermeked?~Óh, mert azt már bennem meg sem ismered. ~
191  1|             fényben ragyogott,~Most már olyan szürke és olyan kopott. ~
192  1|             vagy visszainte.~Mostan már csak vászon lett, meredt,
193  1|            legjobbjai mind elhagyák már~És szavára senki sem figyelmez,~
194  1|       anyáért néz körűl.~Édes anyja már csak a föld,~Felzokog s
195  1|            mi van még bennem? semmi már.~A kalitka megmaradt s belőle~
196  1|             barátként~Emlékemben is már alig él. ~Ím a házból jő
197  1|           helyébe~Minden sír kapott már új lakót. ~Hold fényéből
198  1|          vesztett világom,~A földön már idegen vagyok.~Innen intnek
199  1|     kegyjele~Tün a kis lány elé. ~Ő már nem érzi a vihart,~Ő mosolyog,
200  1|       gyermek játékaúl;~Első játéka már halotti jel,~Mellyel talán
201  1|           sokat~A kis lány beszélni már,~A férfi, hogy mily gonosz,~
202  1|           kis lány, ha megszeppensz~Már a szemtől oly szertelen,~
203  1|           iskolából, s hogy vehetne már~Játékot, lepkeszárnyat:
204  1|         tündér életet.~S nem kedves már előtte más gyönyör,~Mint
205  1|     pillantása gyász,~Nem nő fejére már virágfüzér,~Fel nem vidítják
206  1|          saját~Keblében hogy verjen már nincs miért,~Dobogni a közzel
207  1|        nevessen bélyegedért,~Melyet már születés nyoma rád,~Az erényes
208  1|           az óra.~A jövőben a halál már~Ránk köszönthet,~El ne sírjuk
209  1|            üdvünkhöz út se vezessen már,~Társalmi erényünk a Cherub
210  1|        ellen. - Óh, áldásait~Szivem már sokszor, sokszor érezé. ~
211  1|             érezé. ~Vagy mit nyerék már tőle? Óh miben~Segített?
212  1|          nép munkájára tér,~Feledve már a bűnös és bakó,~Még fel
213  1|        taliga~S üres bilincs csörög már rajta csak,~Ki gondol arra,
214  1|         zsarnokot. ~A féketlen kedv már nem tud határt~S ím tompán
215  1|         dörgés hirdeti,~Hogy közelg már a földrázó vész. ~Biró s
216  1|           mint az lehervad,~Meg van már ez is ölelve. ~Mert a lányka
217  1|      ördögöt, sem angyalt nem keres már. ~Az ifjú lélek ha világba
218  1|            mondják, nincs költészet már a földön,~S érzésink ellen
219  1|          más nemzedék helyünkre,~Ha már végkép élvezni nem tudunk.~
220  1|       tudjuk, mily rossz borda volt~Már a legelső némber is,~Tudjuk,
221  1|      rosszabb faj lehet. ~De ifjak! Már saját fajunk~A lánynál ha
222  1|        addig szeret;~Ha látja, hogy már rabja vagy,~Kegyetlenül
223  1|           Látása a jövőnek. ~Láttam már én sok bölcs urat~Dolgát
224  1|           Ámulva látjuk, hogy biz ő már~Réges régente elfeledt. ~
225  1|          kicsínyes érdeket~Elmosott már.~Héj, bár lenne a pohár
226  1|       neveltem,~Játszi árnyat vonva már felettem,~Állanak gyümölcsben
227  1|         kopár szirt nem panaszkodik már,~Ezredévre van vigasztalása:~
228  1|           őt, gyermek még s hajadon már,~Gyászat ölte s vitték társaságba,...~
229  1|       társaságba,...~Bábja mától rá már hasztalan vár~Kis testvérét
230  1|             szavakkal,~S öntudatlan már is frígyben állánk. ~Érzé,
231  1|             feseltek,~Mindenik bájt már születni láttam,~S úgy érzém,
232  1|       ohajtom. ~Szerelemmel tölt be már az égtől~Föld poráig a világ
233  1|           ajkára csókot lehellett. ~Már merész terv hívott, hogy
234  1|        mámorában~Elfásultnak hittem már e keblet;~Ah, de éjjel!
235  1|            milyen édes!~Kínja is ha már ily boldogító,~Mily végetlen
236  1|       szivemmel,~Melyet meg nem ráz már bú viharja,~Mint a sziklát -
237  1|            mindörökre elveszének,~S már többé varázsukat sem érti.~ ~
238  1|           ember dala~Rám sem néznek már a leányok~S hajdan csínosnak
239  1|            kezdek beszélni,~Csókkal már majd megfojtotok. ~De óh
240  1|          Rádásúl gúnyt is nyer. ~Én már nem érzem többé~Ifjak mohó
241  1|             A lángbor zamatját. ~Én már hiú vággyal nem~Keresek
242  1|         Mért ne legyen enyém? ~Most már tudnék élvezni,~Csak most
243  1|           tudnék élvezni,~Csak most már igazán,~Midőn, hajh, nemsokára~
244  1|              Midőn, hajh, nemsokára~Már nem lehet talán.~ ~
245  1|          senki~Örömöt,~Hogy szivünk már bánatában~Megtörött.~Fel-le
246  1|     megdöbben az~Idegen,~Megdöbbent már máskor is, fel~Sem veszem.~
247  1|         hogy~Régen kiszenvedt volna már.~El hát, el a reménnyel
248  1|             S amint közénk is tolja már bé~Jég szellemét - úgy érzeni -~
249  1|            meg is halunk,~Vigadtunk már és csatáztunk,~Mindennap
250  1|           Hogy ifjan haljak el,~Nem már midőn kifáradt,~Elfásult
251  1|        szeretet. ~Mert aki kétkedik már,~Hajós a tengeren,~Ki egy-egy
252  1|      forrása végigjár:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~Vagy
253  1|             kis madár:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~Avagy
254  1|          kisértet jár:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~Hol
255  1|          rónák felett:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~Hol
256  1|           erdő recseg:~Nem is tudom már, lelkem hol végződik,~Hol
257  1|             El hát veled, ne üldözz már tovább,~Legyen körűlem minden
258  1|             azon~A testnek nyűgétől már szabadon. -~Mert nyűg a
259  1|              melyben úgyis~A létért már csak harcolni kell. ~Teljes
260  1|        rossz bényomást,~Ámde hogyha már kerülhetlen lett~Elszántan
261  1|               Most úgy függök én is~Már csak a világon,~Mint a száradó
262  1|              Egyéb áldásod nem kell már nekem.~Ha vészt, vihart
263  1|            embernek~Nem súlya többé már, csak száma jő. ~Mért nem
264  1|     szivembe menekültenek. ~Ez volt már csak korlátolt honuk,~Vad
265  1|      szegényebbé! ~Mostan számoltam már sorsommal,~Nincs öröm, mely
266  1|    veszteség. ~S hogyha nem nyíl is már több fűzér~Halántékimon,
267  1|             szunnyad-é vagy meghalt már~A szivnek indúlatserege,~
268  1|             egy-egy tanitás,~S szűm már benne jól előre van. ~Igy
269  1|      életnek színpadán~Nem szereplő már s műélvet les~Tarka tömkelegéből
270  1|          érze honfibút a férfi,~Azt már nagyobb bú e földön nem
271  1|           Óh mi az, mi megnyugtatna már?"~S im szavamra egy hatalmas
272  1|             kérdvén: "Boldog vagy-e már?"~"Nem, nem tündér, amit
273  1|      szobámban~Boldogan, hogy álmom már nem bánt. ~Érzém gyöngyből,
274  1|      Megtört keblünk. Nékik esemény már létök,~Milyet mi csak szívünk
275  1|  ércbilincsen vonz a sírhoz, melyen~Már előre meg van éltünk sorsa
276  1|            emlékkő dacol az időnek,~Már a kőnek hőse rég el van
277  1|         hallik ott,~S ti alkudoztok már a békeért~Odaadva minden
278  1|        arcod fátyolát?~Midőn lelkem már sejt, megfogni nem bír,~
279  1|          vad madár,~A fórum, melyen már csak bojtovány leng,~S a
280  1|           Ti hát veszhettek, nektek már az élet~Nem adhatott egyebet,
281  1| Hervadhatlan koszorújával várt. ~Ti már nyughattok fűves sír ölében,~
282  1|           Ah, úgy te többé nem vagy már öcsém,~Erényeid, gyöngéid
283  1|           üdvében? ~S te is, ki itt már felküzdél öcsém!~Hogyan
284  1|       kapocs leszen.~Óh, néztétek-é már jól az állatot,~Benne is
285  1|    rejtélyes, mi szent a gyermekfő,~Már a férfi mindaz, ami lehetett.~
286  1|      istenink,~Amit hittünk mind az már régi lom.~Megállj óh őrült
287  1|       sorban állatok,~Halálra vérze már mindkét kebel,~S ha ülsz
288  1|          szeretlek!~Ezt pedig tudod már, vagy ha mégse tudnád~Meg
289  1|      boldogságról és rólad regéket.~Már pedig elégszer a szememre
290  1|            emlékezzem.~Ah, de félre már most, félre, dőre féltés,~
291  1|       zsémbelődés, úgy hiszem, elég már,~Hogy teljes gyönyörrel
292  1|          adhatom, mert régen a tiéd már~Minden boldogsága, vágya
293  1|        teremtve,~S gyümölcsöt hozva már el is veszett,~Mint tánczene,
294  1|         lehet, ha úgy akar,~Ő tudja már, mert el bírt hagyni engem~
295  1|        mondd, hogy megnyugodva épen~Már feléd mosolygó pálya int.~
296  1|   felnyitott könyv~Volt nekem, szűd már nem értem én,~S minden gondolatnak,
297  1|          egykor~Én irék be, más van már helyén.~Arcodat se lássam,
298  1|              Hazudtad volna, hogyha már nem érzed.~Silány vígasz -
299  1|            öntudatlan éltet,~S csak már, midőn hullámi megfogyának~
300  1|       lemonda úgyis a reményről,~Ha már másnak nyílsz, úgy még jól
301  1|            fogságban él.~Most értem már, oly fájó gyönyörrel~Hogy
302  1|             lenne s helyt sem lelne már.~Óh, de e nap úgy-e, messze
303  1|            égen,~Választánk közűlök már hazamenőben.~Elnémul már
304  1|            már hazamenőben.~Elnémul már minden, a pásztor nótája~
305  1|           elszokám~Végtelenje, hogy már szinte ellök,~Félelem, szédűlet
306  1|               És sokszor egy nap is már többet kér,~Mint amit az
307  1|      Jutalmat, mit koldus nem adhat már.~Tál vizben nézi a tengervihart,~
308  1|          főkötő volt. ~18 ~Az ember már mint ember, mitsem ér,~Szintúgy
309  1|            Sokan jutának véginségre már,~Kincset keresvén, ahol
310  1|             Szerelmes egy sem volna már s mind józan,~Csak lettek
311  1|           24 ~Önzővé szülé a végzet már az embert,~Látkörében mindég
312  1|         volt rég,~Azért mondá az Úr már kezdetben:~Megbántam ím,
313  1|              Hogy ujra Isten légyen már az úr,~És éden kerte ujra
314  2|            bántd fiam, azon egérnek már~Nagyapja is azt tette, amit
315  2|       szónok úgy fellelkesít,~Előbb már odahaza jóllakott. -~Igy
316  2|      kedveért éltél,~Ha megkivántad már a pihenést~Meg kell nyugodnunk,
317  2|         hogy sirodba tértél.~De aki már ugy elkényeztetél,~Az első
318  2|            te is, előre! jelszavad,~Már úti terved kész, csak egy
319  2|       verseimmel~Sokat, sokat értem már életemben,~Tömérdek bút
320  2|            És felsohajtnom, veszhet már a kagyló,~A drága gyöngy,
321  2|           szellemem. ~S ha nem lesz már, ki vélem sírt s örűle,~
322  2|           sírt s örűle,~Ha nem lesz már többé kit érdekel:~Vajjon,
323  3|             Zajongva kis hajónk,~Ha már vesz a remény:~Leárbocoltatik~
324  3|        ébred és dicsőn~Virúl a róna már!~Ezernyi illatot~A rózsa
325  3|             repűlj!~Komoly szivemre már:~Hol érzetem dicső,~Szent
326  3|           Ne hidd hogy üdv ragyogja már~Körül borúimat. ~A sír ölében
327  3|            A rózsa kor dicső virági már,~Szivem keserve bennek elborúlt;~
328  3|          édes álmai,~Sirokba hull-e már örökre az,~S a dőre föld
329  3|             Zajongva kis hajónk,~Ha már vesz a remény:~Leárbocoltatik~
330  3|        ébred és dicsőn~Virúl a róna már!~Ezernyi illatot~A rózsa
331  3|             repűlj!~Komoly szivemre már:~Hol érzetem dicső,~Szent
332  3|           Ne hidd hogy üdv ragyogja már~Körül borúimat. ~A sír ölében
333  3|            A rózsa kor dicső virági már,~Szivem keserve bennek elborúlt;~
334  3|          édes álmai,~Sirokba hull-e már örökre az,~S a dőre föld
335  3|         borús sohajt rebeg,~Ezernyi már kiszenvedett kebel~Porára
336  3|            Szülőim ellenem,~S nincs már, ki sohajtná:~"Jőjj szűmre
337  3|             reményltem,~E szűk hant már elnyelé.~Kisfaludy Károly ~
338  3|            orozva áll~E szűnek üdve már,~Keblem, keserve tengerén~
339  4|            tartja a nép szava; most már~Országgyűlésén jós leszesz-é
340  4|         katonája; előbbre~Nem jutsz már te, s azért elv neked a
341  4|           szelídebb színben látszik már minden előtted ,~Új kormányzóink
342  4|             bundád, zápor után vala már.~ ~
343  4|             akarsz hévvel te is, és már kész uti terved;~Még csak
344  4|           seregleni látod a varjút, már közel a dög,~Választás közelít,
345  4|             Kit tövisünk nem szúrt, már azt hiszi, rózsa? - csalódik;~