Rész

 1  0|        dobog?~Mindegy, mindkettő híven őrzi őt,~És mindkettő felett
 2  0| megnyugvás, mely szintén föléled~Híven megosztott fájdalmunk felett. ~
 3  0|    tiszta napja,~Mely gyümölcsét híven érleli,~S bár a nyár körül
 4  0|      sohsem. ~Mely száz csatában híven követett,~Mely azzá tett,
 5  0| megnyerte~Önbizalmát, elbeszélve híven~Sétáját, és a szó szót igényelt,~
 6  0|     összebúj csomóba,~Megbékélve híven a közromlás napján. ~S ím
 7  1|        Csupán az menti meg,~Hogy híven visszaád~Mindent, mindenkinek.~
 8  1|         Ámde aztán hogyha küzdve híven,~Szembe száll a bérc a bajjal~
 9  1|        Ottan nyugszik a fenéken,~Híven óvja őt a tenger,~Híven
10  1|          Híven óvja őt a tenger,~Híven óvja honfi keble,~Egynek
11  1|    illatot lehelnek,~Amiért hogy híven ápolom,~Ott a fácskák, melyeket
12  1|         mondók, de szűnk érzette híven~Mindenik hogy mit gondolt
13  1|          föld retteg avagy vár. ~Híven betöltötted napszámodat,~
14  2|         a költő kebel,~Eltakarva híven feltörő szárnyával~Mint