Rész

 1  0|      vizsga keble~Volt, mely az embert sírjába tette,~Érző szív
 2  0|     mennek elbusultan,~Ez ledűl embert nem illető csatában,~Azt
 3  0|         szép tanja,~És a büszke embert édes jó anyjához~Még szelíd
 4  0|   vérzik,~A zajatlan éjszakában~Embert vél mozogni látni~Oldalvást
 5  0| elfordul,~Hogy ne lásson térden embert,~Kezd nagy mérgesen beszélni,~
 6  1|     Mással biztosan nem is sír,~Embert gyűlöl, mert hogy érzi~Tisztább
 7  1|         oly kicsinynek érzem az embert s világát,~Mintha porszem
 8  1|         midőn egészen elveté az embert,~Félistenképen újólag felél, ~
 9  1|        arccal nézi végig.~De ki embert képez, Istenként cselekszik,~
10  1|       megtagadja ő.~Felrugja az embert, mint az ebet,~De azt hiszi,
11  1|        ne higyje senki, hogy az embert~Szeretem, ha könyörülni
12  1|    Önzővé szülé a végzet már az embert,~Látkörében mindég ő foglal
13  1|        hatod napon~Saját képére embert alkota. ~Avagy jobb volt
14  1|   kezdetben:~Megbántam ím, hogy embert alkoték. ~27 ~A nagy Kopernik