Rész

  1  0|      fáradság~Eléggé nagy.~De szív! ki érti~Meg titkodat?~Ki nyugton
  2  0|         szív! ki érti~Meg titkodat?~Ki nyugton tűrtél~Villámokat,~
  3  0|             készted~A vágyó kart.~S ki nem hajoltál~Meg bú miatt,~
  4  0|      világot,~Örvénye nyel s nem ad ki boldogságot. ~Mint számüzött
  5  0|         Rejtem, üdvöm mért fecsegni ki?~Vagy nem-é fél boldogságom
  6  0|          virág, ha jő tél,~Nélkülem ki élni elfeledtél. ~Nem vigasztal,
  7  0|          enyhül többé tőle bánat,~S ki nem sír, az vigaszt se hisz. ~
  8  0|           sincsen reményem,~Ott is, ki itt feledt, a hűtlen~Egy
  9  0|           az, nő, a tied; ~S rólad, ki egykoron~Égő napom valál~
 10  0|             lehelsz, hol megdöbben, ki számol -~Mosolyogva mondod:
 11  0|         csak el az emberek köréből,~Ki a szabadba - búcsunkat ne
 12  0|       szálakat nem vonja földünk,~S ki tudja, merre, újra ellebegnek. - ~
 13  0|      Fagyvirágok~(Lujza sírján) ~I ~Ki sír velem, ah Istenem, ki
 14  0|           Ki sír velem, ah Istenem, ki sír?~Avagy nyugton viselni
 15  0|      hatalma,~Emberkebellel egyedűl ki bír?~Egész keservem négy
 16  0|         lélekharang konogva szól, -~Ki gondol arra, hogy tán egy
 17  0|              vidítsd a drága lányt,~Ki életében ugy ápolt, nevelt,~
 18  0|           ott legszebb testvéredet!~Ki rátok küldi - Isten - a
 19  0|             vak éjbe fúlni -~Óh jaj ki látta, jaj ki látta azt? ~
 20  0|        fúlni -~Óh jaj ki látta, jaj ki látta azt? ~Nem, nem, ki
 21  0|            ki látta azt? ~Nem, nem, ki rózsát hintettél körödben,~
 22  0|         dalom, mint sírőrző teszek,~Ki lámpákat rak az emlékkövekre,~
 23  0|          könnyünk, mely együtt foly ki ott, ~S ha nő virág, mi
 24  0|        megszentelt alakod kisér. ~S ki nem lelek kéjt már a nagy
 25  0|          kárhoztass!~Nem is szeret, ki féltni nem tud.~A koldus
 26  0|       édelegni,~Ah, aki így cseveg, ki így mosolyg,~Hogy tudna
 27  0|        állunk felette. ~Nevetséges, ki másképen teszen,~Mulassunk
 28  0|           élet-é avagy halál?~Mondd ki, mondd ki, bármi az ítélet,~
 29  0|        avagy halál?~Mondd ki, mondd ki, bármi az ítélet,~Benne
 30  0|             megadva viselem. ~Mondd ki, lányka, mert mint lassu
 31  0|           keres. ~Nem kérdeztem én, ki vagy, mi sorsod?~Mit mocskított
 32  0|         tiszta láng ég.~Balga szív! ki hitte, óh, ki hitte volna,~
 33  0|           Balga szív! ki hitte, óh, ki hitte volna,~Hogy tükör
 34  0|             kedvére tesz~Mindennek, ki tudja, komolyan melyik vesz. ~
 35  0|             csak.~Őrült vagy költő, ki azzal tépelődik,~Szíve megszakad -
 36  0|             jőne csak az a tavasz -~Ki a hegyekbe visz magával,~
 37  0|     harcjáték, az ütközet. ~De jaj, ki a szív érzetével~Szentségtörő
 38  0|         esküvésem -~Hogy is mondjam ki? - kétes.~De nézd, mi sok
 39  0|            játszi tünemény. ~És én, ki láttam útját,~Könnyezve
 40  0|            vágy,~Vérző szívben kelt ki titkon~S fészkét törve messze
 41  0|    táplálékot nem találhat,~Bolond, ki cél nélkül csatáz,~Míg elfáradva
 42  0|             hát, ha hozzád írok én,~Ki tudja, álarc-é vagy érzemény. ~
 43  0|           erény~S büszkén nézi azt, ki vétkezett,~Jégkebellel,
 44  0|             búsan gondolok. - -~Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,~
 45  0|                         Május 24-én~Ki a hegyekbe ment a társaság,~
 46  0|         síromig,~Forduljon ajkamról ki a pohár,~Vesszen ki a költészet
 47  0|        ajkamról ki a pohár,~Vesszen ki a költészet bája ott,~Hol
 48  0|         számüzésbe visz,~Birásodért ki édenről letenne,~Nyugalmadért
 49  0|          századot,~Melyet rejt, míg ki nem merítne~Minden bűbájt,
 50  0|             hibásak,~Csak az hibás, ki bennök többre les;~Isten
 51  0|           lány! a költő őrült csak,~Ki párt magának e földön keres. -~ ~
 52  0|           mást szerethetek még,~Rád ki mindent elfecsérlék, -~Mondod,
 53  0|    Megőrülök, ha azok is hazudnak. ~Ki hitte volna, hogy ha majd
 54  0|           te egyedül maradsz csak? ~Ki mondja még, hogy visszadobjalak~
 55  0|        végetted tán, zsarnok világ?~Ki jégkebellel a szívnek szabályt
 56  0|      Érettem azt a nyomorú világot,~Ki a világért egykor elhagyám~
 57  0|            Messze partot tűz az ész ki célul~S vágyó gond közt
 58  0|            Ha látod, jó fiú,~Óh add ki nékem,~S áldást küld rád
 59  0|          ablakánál~Síró szemmel néz ki a leányka,~S mint hótól
 60  0|             boszús csupán:~Mit kér, ki csak vehet!~Vagy hogyha
 61  0|                            A sirató~Ki az, ki néma éjen át~Kopár
 62  0|                     A sirató~Ki az, ki néma éjen át~Kopár sírnál
 63  0|            át~Kopár sírnál viraszt?~Ki az, ki gyásznemtő gyanánt~
 64  0|        Kopár sírnál viraszt?~Ki az, ki gyásznemtő gyanánt~Könnyel
 65  0|           puszta sírt virággal, ah,~Ki ékesíti fel? - ~Óh nő, talán
 66  0|             porából napraforgó hajt ki,~Mely szünetlen arccal néz
 67  0|             Lesz győztes, ha gyásza ki fog telni.~ ~
 68  0|     ellenségre lel. ~S mégis, sors, ki érti meg szeszélyed?~E két
 69  0|      gondolt ő a népnek jajával,~Ő, ki fényes trón miatt vivott?~
 70  0|             és zajos. ~Lassan gyúlt ki, mint a lámpafénye,~Félve,
 71  0|         harc piacán. ~Dúl a harc, s ki az, ki közepette~Égő arccal
 72  0|       piacán. ~Dúl a harc, s ki az, ki közepette~Égő arccal harci
 73  0|             lehet utolsó frígyesed,~Ki halni tud, annak nincsen
 74  0|          türelme menni tud,~De jaj, ki azt hiszi, hogy végtelen,~
 75  0|         homlokára bélyeget is vés. ~Ki áll nekem jót, úgy mond
 76  0|            tett minden ifiú és vén,~Ki sem parancsolt, és nem kérdezett,~
 77  0|     villanta át szemét. ~Sírok adák ki az ércravatalt,~Miket áhitatos
 78  0|          harag,~De hol van a vezér, ki halni tud?~Megdöbbenten
 79  0|           nem talál hazát,~Igy jár, ki a hon végenyészetét~Nem
 80  0|           néma éjben velem egyedűl?~Ki mondta néked, hogy nem-é
 81  0|            meghunyászkodva kerülték ki. ~Távol szegletből nézte
 82  0|           ott arat, hol más vetett,~Ki életet, ki zsákmányt karddal
 83  0|          hol más vetett,~Ki életet, ki zsákmányt karddal kér,~Mostan
 84  0|            S amott erőszakosan víva ki. ~De olyan édes egy emlék
 85  0|           térdére hajtja homlokát. ~Ki hinné benne a kuruc vezért?~
 86  0|      leventédnek adál." ~"Nem, nem, ki e szivet kiérdemlé,~Attól
 87  0|          lovad~A pusztaságon, nincs ki megüli,~Nyilad hever hiába,
 88  0|        Nyilad hever hiába, emberét,~Ki idegét feszítse, nem leli. ~
 89  0|         idegét feszítse, nem leli. ~Ki ás számodra sírt, tán a
 90  0|             fölödbe porhegyet emel?~Ki fog virrasztni, tán a délibáb~
 91  0|    megkerested hősödet,~Merészségét ki vérrel mosta le?" ~Rettennek
 92  0|            a hazára,~Kél-e arra is, ki érte tűrt?" ~A leányka némán
 93  0|            ott,~Fűzéréért harcol-e, ki tudja,~Jobban, avagy védve
 94  0|          óvott hókebelnek halmát~És ki tudja mit nem láthatott? ~
 95  0|    nyiladoznak mindenütt,~És kilép, ki tegnap ment aludni,~És ki
 96  0|           ki tegnap ment aludni,~És ki ezredévig ott feküdt. ~Ennek
 97  0|        fagyasztja~Andor csontjában, ki némán néz. ~A középen mostan
 98  0|             kettes árnyat lát,~Néz, ki sincs mellette, újra indul~
 99  0|             alszik sok vitéz. ~Vajh ki az, ki hol legtöbb halott
100  0|             sok vitéz. ~Vajh ki az, ki hol legtöbb halott van,~
101  0|             kezében,~Furulyát keres ki a szüre ujjából,~Bétekint; -
102  0|             csupán az érzi~Kínjait, ki a holtat tuléli." -~S im
103  0|             Por kebellel e látványt ki bírja?~Vonz a láng s a pille
104  0|             lesz. ~Óh, de szél-árát ki sírni hallja,~Megmeredve
105  0|       angyal le hozzánk.~Bóldog az, ki messze nem riasztja,~Kő
106  0|         mind, amit rendelél!"~"Irts ki, irts ki, kérlek, minden
107  0|           rendelél!"~"Irts ki, irts ki, kérlek, minden pártütőt!"~
108  0|            Melyből csontüreggel néz ki a halál,~Trónom biztosan
109  0|           karavánok~Aranyos tornyát ki a pusztára. ~Mert azt hitték,
110  0|       csúcsán előörs állott,~"Állj! ki vagy?" kiált a barna lányra,~
111  0|          volt ez? óh nem így néz az ki,~Aki mint oroszlán úgy csatázik. ~
112  0|            tudja senki, honnan van, ki ő.~Távol utából hozta őt
113  0|      zsivány~Talált így méltó bért,~Ki hírt vigyen haza~Közűlök
114  0|             Még egykor léptedet."~,,Ki a jövőre néz~És számol,
115  0|           basa,~Hogy a vendéglovag,~Ki hölgyeért viva. ~S mellette
116  0|            vár romja ég felé mered;~Ki az, ki egyedül feléje tart,~
117  0|         romja ég felé mered;~Ki az, ki egyedül feléje tart,~Nem
118  0|        sisakrostély,~S bedőlt résen ki a vak éjbe néz. ~Elfáradt
119  0|          enyelgettem,~Hogy vívjanak ki a harc mezején. ~Elmentek
120  0|           szállott vissza szelleme,~Ki rémület s gyönyörtől részegen~
121  0|             fiúra az eb,~E hű társ, ki éden kertéből már~Számüzött
122  0|      szörnyű utában,~Erdőket forgat ki százados gyökéből,~Láng
123  0|         mond Lót,~Vonszolván a nőt, ki mégis küzd remegve. ~"Óh
124  0|             És ezért kezemre vágyni ki merészel,~Annak végbevinni
125  0|          hatalmas tündér,~Földünkön ki mindent őrszemekkel kísér,~
126  0|        varázsa~Tisztított meg, hogy ki volt bünös, hiú lány,~Most
127  0|            hajadon lett a lány,~Azt ki a világba tetterő üzé el,~
128  0|      Lucifer maga sem hiányzott,~És ki Jehovával is dacolva hódolt,~
129  0|            arcán~Szent harag gyulad ki s mond: "Hiú ember te,~Hitted-é,
130  0|        angyal halvány bajadért idéz ki. ~Térdre hull ez és így
131  0|        tűznél vén huszár Barangó,~Ő ki már ezerszer nézett farkasszemet~
132  1|          effelett~Vasárnap délután.~Ki a szabadba vont~Kettős sejtés
133  1|    szellemét~A kor nem törte meg.~S ki túl fél századon~Csak szenvedést
134  1|      életzajból egy dal zeng csupán ki,~A csattogányé utca-hosszan
135  1|     párologva várja,~A gazda osztja ki a kenyeret,~A házi asszony
136  1|          hallgatnak aztán a fiúk,~S ki mit tapasztalt az nap, elbeszéli;~
137  1|          lovaglás~Hárman lovagolánk ki,~Három jó barát,~Zengő tavasz
138  1|       lássalak még életemben~Én is, ki egykor mindenem valál. ~
139  1|       csókot adva annak,~Emelkedett ki a csoport közűl, ~Mint dús
140  1|            Fontra adják, míg hajdan ki tudja~Hogy nehezkedett egy
141  1|        észlámpája is csak~Úgy aludt ki, mint kicsinyke mécse?~A
142  1|       felkel,~Fészke párkányára lép ki játszi kedvvel,~S dalgazdag
143  1|        munkában hagyta.~Hej, de még ki gondol erre a vig torban,~
144  1|          kisded csárda állott.~Vajh ki tud méltó dalt ily örömről?~
145  1|           nem felelt szavamra -~Hát ki fogja meg lovam kantárát?"~"
146  1|            nyugalmat,~Mint gyermek, ki játék közben elesett,~Anyjának
147  1|           hajdanta képzetem hímzett ki,~Pókháló függ a poros falakról,~
148  1|             közt rengő szivvel~Jár, ki az elhunyt világot látta,~
149  1|             együtt születnek. ~Tárd ki kebled egyszer még előttem,~
150  1|            mint délibábod,~Férfiút, ki oly szilaj, mint a mén,~
151  1|             van, meg se lássa,~Csak ki érte küzd s munkál erősen. ~
152  1|                          A megváltó~Ki hirdeté szabadságunk tanát?~
153  1|         hirdeté szabadságunk tanát?~Ki hirdetett testvér-szeretetet,~
154  1|         világ jutott~Osztályba nép; ki zárt belőle ki?~Az ég helyettesül
155  1|       Osztályba nép; ki zárt belőle ki?~Az ég helyettesül meg nem
156  1|           barátkéz,~Hol néz bajtárs ki az ablakon;~S új arc bámul
157  1|    bánatából~Is menyország mosolyog ki. -~És a másik csepp lehullott~
158  1|             túl van boldogabb haza,~Ki itt elégedetlen, menjen
159  1|           igért reményvilág felett,~Ki tudja, mit rejt ismét a
160  1|        Rémes éj - oh rémes éj! -~És ki az ki ottan tántorog~Pongyolában
161  1|             oh rémes éj! -~És ki az ki ottan tántorog~Pongyolában
162  1|      hirtelen.~"Hah! - kiált a nő - ki szól velem,~Vagy te dobbantál
163  1|        gyermekem -~Óh de én, de én, ki szégyenemmel~Az anyaszívet
164  1|     öröktartásnak rémes ijedelme~Űz ki a kertből, nem bírván ember
165  1|       homlokán: ~"Isten, vagy sors, ki földünkre vetél,~Adtál-e
166  1|            csak enyém,~Mint a vadé, ki dús zsákmány közt jár. ~
167  1|         csinál,~Mely mint hajó védi ki benne ül,~De a fuldokló
168  1|            védjeül nem áll. ~Gúnyol ki mondja: óv a társaság,~Nem
169  1|            bölcset játszani,~De, óh ki éhezett közöttetek?~Hányan
170  1|           annál még nem nagy erény,~Ki a bőségnek lágy párnáin
171  1|           él,~De mondjatok le, s ím ki van, ki van~Közöttetek,
172  1|          mondjatok le, s ím ki van, ki van~Közöttetek, ki e szótól
173  1|             van, ki van~Közöttetek, ki e szótól nem fél? ~Ki van
174  1|   Közöttetek, ki e szótól nem fél? ~Ki van közöttetek, ki keblet
175  1|            fél? ~Ki van közöttetek, ki keblet tár,~Ha a próbának
176  1|      bilincs csörög már rajta csak,~Ki gondol arra, hogy együtt
177  1|        leszáll,~Egyenlő lett azzal, ki ellen itt~Hiú erénnyel vértörvényt
178  1|           csatadalt,~De visszhangot ki tudja merre lel. - - ~*~
179  1|           működése ez,~Az fut csak, ki áldását nem érti,~Vándor
180  1|           kalpagomnál,~Van lány is, ki azt kötötte,~És előbb mint
181  1|               Hogyha még akad bohó, ki~Érted ezeket eladja,~Hadd
182  1|        csalt kebel dühével.~Boldog, ki megbékélve a világgal~Sem
183  1|           látja istenségét.~Boldog, ki megbékélve a világgal,~Csillag
184  1|        helyett beéri jó parázzsal. ~Ki is gondol, függvén a hókebel~
185  1|           végig boncolátok.~Boldog, ki megbékélve végzetével,~Élvezni
186  1|           mégis hol van, hol férfiú~Ki lányt nem csókol, nem szeret?~
187  1|         rajtunk hogy ők~Ne fogjanak ki legalább. ~Mutassuk, hogy
188  1|             rabja vagy,~Kegyetlenül ki is nevet. ~S kezdődik nagy
189  1|             előnkbe lép hitelezőnk, ki~Feledni, óh jaj, nem szokott. ~
190  1|        éltesse~Akit gondol,~Éltében ki legkedvesebb~Tünde mámor.~
191  1|           mely hiába vesz.~És a nő, ki csókkal életemben,~Halhatatlanit
192  1|       könyűt csak költészet fakaszt ki~Mult idők történeteiből.~ ~
193  1|            Kik testvérét most vivék ki épen. ~Én ülék csak mellé
194  1|      szemében.~Ő virágbokrétát ment ki szedni,~Én madárzenét hallgatni
195  1|               Ugy vagyok, mint agg, ki gyermekének~Játékát könnyel
196  1|             sorsot vív vagy érdemel ki -~De csitt, csitt, mit beszélünk,~
197  1|         Minő legyen, hogy nézzen az ki,~Kisül, hogy olyan mint
198  1|     kétkedik már,~Hajós a tengeren,~Ki egy-egy árut eldob,~Hogy
199  1|           Legyen kinek vesztem fáj,~Ki érettem zokog. ~Ne fogyjon,
200  1|            a vad rengetegben,~Nincs ki útam őrszemmel kiséri,~És
201  1|        összeroskadok, nincs angyal,~Ki reám szent álmait vezérli. ~
202  1|           fogadtam a csapást. - ~És ki van, ki szívesen felkelne,~
203  1|            a csapást. - ~És ki van, ki szívesen felkelne,~Hogyha
204  1|             fáradtan elszenderűl~Óh ki van, ki szívesen születnék,~
205  1|     fáradtan elszenderűl~Óh ki van, ki szívesen születnék,~Ha nyugodni
206  1|      vesztett virággal? S a sejtés, ki tudja,~Honnan - merre -
207  1|         leány, kibe szeressen majd,~Ki jő, kihez halálig kötve
208  1|      megfoghatatlan istenség~Reánk, ki tudja, milyen végzést hoz.~
209  1|             után~Epedének a világba ki. ~Ah, de olyan égető a nap~
210  1|           így kell lennie;~A vezér, ki harcokat intéz,~Nincs vér
211  1|             dombról néz. ~S a költő ki alkotni akar~Mint Isten
212  1|             végzet nem nézett volna ki,~Hogy élj: nem törtek meg
213  1|        hamvrakás felett~Közös búban ki együtt könnyeze~Megérti
214  1|          még semmit nem tettem. ~És ki tudja: jő-e még kor, hogy
215  1|      vérével teremtünk. ~Hej, pedig ki tudja, marad-é belőlünk~
216  1|             nagy éleményt ád. ~Hej, ki tudja hányszor vérzett el
217  1|             És mért lesz a gyermek, ki Cato lehetne~S meghal torokgyíkban
218  1|      Halottjának még vérzik kebele,~Ki a szabadság kétségbeesett~
219  1|         mélység, mint benned halál?~Ki ott lakol, hol a korlátos
220  1|             mások buktán~Emelkedik, ki a felszínre hág. ~Csusz
221  1|             rosszul ismert tégedet, ki~Undok rémnek festett, szent
222  1|           széjjel,~Tengert száraszt ki, megtölt völgyeket,~Felkerekíti
223  1|        színhelyévé alakul át~Annak, ki érez, gondolkodni tud,~S
224  1|            Karcsú virágos hársfa nő ki ott. ~Zengő fészket rak
225  1|          miatta eláll. ~IV ~Romlás! ki a követ megdicsőited~Nincs-é
226  1|            És mintha önmagát mentné ki véle~Örül, ha egy-két foltját
227  1|           képének~Nem vallja hivéűl ki sem magát,~Sarat dob rá
228  1|         mondd: ím hogy lenne Isten,~Ki jelt még e köszöntésre sem
229  1|           ád. ~Nem mond hálát azért ki sem a napnak,~Mert egy világnak
230  1|      nincsen senki~Mindnyájok közt, ki téged sejtene,~Ki e téren
231  1|             közt, ki téged sejtene,~Ki e téren felkélsz, midőn
232  1|          mult napok nagy szelleme. ~Ki sincs, ki értené, hogy majd
233  1|           nagy szelleme. ~Ki sincs, ki értené, hogy majd ha egykor~
234  1| csillagkoszorút ad. ~Boldog mindaz, ki földön bír teremtni,~Irígyletes
235  1|      Irígyletes lett az az épitész,~Ki a szívnek gunyhót, a szépnek
236  1|           az utcazajban küzködöm,~S ki tudja, a tolongó sokaságon~
237  1|           boldog szűd nem ábrándúla ki,~Nem érték a sors csalódásai. ~
238  1|    könnyemre a sír néma, hallgatag,~Ki hinné, hogy alatta mint
239  1|         mily csekélyke részét menti ki. ~S hát még te, aki nem
240  1|        emléke vét. ~Vagy a gyermek, ki itt sem élvezett~Ott küzdjön-é
241  1|          fel, s küzdjön büntelen?~S ki van, kinek nincs gondolatja,
242  1|             örök üdvében? ~S te is, ki itt már felküzdél öcsém!~
243  1|         igazság százszor megbukott;~Ki fogja mégis a vérzők közűl~
244  1|      egyesért van csak teremtve is,~Ki önhittel görbedt nyakára
245  1|            talán?~Nézd a gyermeket, ki szinte lassudan~Tárja szárnyait
246  1|            lassudan~Tárja szárnyait ki élte folyamán.~Ellökvén
247  1|       oszlopot,~Fut minden és ragad ki amit bír,~Csak ami köz védőkart
248  1|       énekes nem Cherub, de Hadúr. ~Ki nemzetéhez menydörögve szólt,~
249  1|       nemzetéhez menydörögve szólt,~Ki néki messze fényt sugárzó
250  1|            még~Szirt gyanánt állott ki a látkör ködéből.~Ott pihent
251  1|        lassusággal most pótolja azt ki.~Jó hogy még az emlék halvány
252  1|             amit én sem értek,~Hogy ki sorscsapással bátran szembe
253  1|        rossz barát veszett,~Nincsen ki osztályrészedet szükítse,~
254  1|           lép~A világba, oly boldog ki van?~A jövő kétes reményvilága~
255  1|          lássam, félve látnám,~Mint ki reggel kis kertébe lép,~
256  1|          mit vág a hajó.~Kedvesünk, ki messze válik tőlünk,~Nagy
257  1|             látja az atyát;~Kérdené ki az, ha visszatérnék,~Félne
258  1|            telet lelnék csupán?~Óh, ki tudja? Az tartott fel eddig,~
259  1|             S békés polgár, jó férj ki lehetél,~Kis tűzhelyedtől
260  1|         Mint múló fénye a viharnak?~Ki gazdasszonyt keres magának,~
261  1|             házasodjék s óvja őket.~Ki megfontol minden tulajdont~
262  1|             léptén bölcseség van,~S ki fel nem fogja őt, csupán
263  1|          elve száz.~Ha látsz ifjút, ki lángérzést lehelve~Leánykájáért,
264  1|            A temetési díjt számolja ki.~Te komolyan veszed nagyon,
265  1|         vesztedet?~Nem! mert annak, ki sajnál,~Vigasza is lehet. ~
266  1|          tanítna, hogy szeresselek,~Ki bús anyámnak oly hü lánya
267  1|           11. Egy nevelő ~A müvész, ki alkot s szépet hoz világra,~
268  1|       fűzért fényes homlokára.~Azt, ki a természet nemtőjét segéli,~
269  1|    mosolygóbb arccal nézi végig.~De ki embert képez, Istenként
270  1|         rontás lényege~Mint Istené, ki rontással teremt.~Nem fér
271  1|       Természetétől ilyen mindenik.~Ki jobbjáról leköszörűli azt,~
272  1|              Míg így undorral köpöm ki őket,~Oly émelygően lágymelegek,~
273  1|         világ egy nagy patkányfogó,~Ki benne van, rést mind hiába
274  1|          világ gyermeknek jó lehet,~Ki redves fát vesz el csillag
275  1|             a föld s az ég,~S az is ki tudja rendbontó-e még? ~
276  2|             ám - mond - e képnél,~S ki mostan gúnyol, estve szinte
277  2|           erőst, hogy szolgáljátok,~Ki fényesen majd jutalmazni
278  2|         kiléptél onnan,~Utánad foly ki vére.~ ~
279  2|                                 16. Ki a hibás?~Játék gyanánt veszed
280  2|            más?~Most itéljétek meg, ki köztünk a hibás.~ ~
281  2|                       26. Egy papra~Ki mondja, hogy nem vagy jó
282  2|            még dicsőség sem jutott,~Ki felhasználta, hogy szétporladott~
283  2|            nézik, ragyog-é a levél,~Ki gondol a madárra és a fára,~
284  2|         gondol a madárra és a fára,~Ki a költőre, hogy mi sorsban
285  2|      szellemem. ~S ha nem lesz már, ki vélem sírt s örűle,~Ha nem
286  3|        enyészetet. ~S mi boldog az, ki sírvederben bírja~A hajdan
287  3|        hajdan úgy imádott hamvakat!~Ki térdepelve hantja gyász
288  3|        Szeretheti az elraboltakat. ~Ki túl reményl e földi szenvedésen,~
289  3|            szellem lengi még körűl:~Ki még reménylhet egy jövő
290  3|             reménye fönsugározott. ~Ki nyöghetém keservem, és a
291  3|             az ég~Mosolygó angyala!~Ki szent varázzsal édenét~E
292  3|           leg-~Kegyesb hivére lel. ~Ki - hallgat engemet,~Viszonyzva
293  3|        enyészetet. ~S mi boldog az, ki sírvederben bírja~A hajdan
294  3|        hajdan úgy imádott hamvakat!~Ki térdepelve hantja gyász
295  3|        Szeretheti az elraboltakat. ~Ki túl reményl e földi szenvedésen,~
296  3|            szellem lengi még körűl:~Ki még reménylhet egy jövő
297  3|             reménye fönsugározott. ~Ki nyöghetém keservem, és a
298  3|             az ég~Mosolygó angyala!~Ki szent varázzsal édenét~E
299  3|           leg-~Kegyesb hivére lel. ~Ki - hallgat engemet,~Viszonyzva
300  3|             érzne, hajh! ~Virágokat ki sem kötöz reá,~Nem áldza
301  3|         ormain,~Nehány rideg tűz ég ki hirtelen~A néma sír örök
302  3|        arcain~Egy dalja könnye áll,~Ki keble harcmezőn~Rémesre
303  3|           sugárokon. ~És áldni fog, ki érz,~És érzni mindki fog,~
304  3|             az ég alatt. ~Ah, de őt ki nem kerültem~Itt van égi
305  3|                        Mohács terén~Ki sírja ez hüs bükknek éjjelében?~
306  3|       Szülőim ellenem,~S nincs már, ki sohajtná:~"Jőjj szűmre gyermekem." ~
307  3|            Jőjj szűmre gyermekem." ~Ki velem érezzen,~Ki nyujtsa
308  3|      gyermekem." ~Ki velem érezzen,~Ki nyujtsa védkarát,~Ki szánja
309  3|       érezzen,~Ki nyujtsa védkarát,~Ki szánja sorsomat,~Nincs részvevő
310  3|         éltem, üdvöm~S fényljen ő - ki megvetett. ~II ~Nem mondám
311  4|          Nagy vagy, hogyha nagy az, ki magát is bírja legyőzni;~
312  4|            Nógrád, lovakat játszott ki Losoncon;~S országgyűlésén
313  4|          Majd utasítását játszandja ki, a megye lóvá~Lesz - s a
314  4|       szabadelvűség zászlóját tűzte ki Károly; -~Mert kicsapongásban
315  4|          megye hogy törökül szolgál ki jogot csak;~S hogy ne hazudjanak
316  4|          Bankokról alaposb ismeretű ki vagyon?~ ~