Rész

 1  0|                    Önvád~Én voltam a hibás magam, leány!~Téged
 2  0| lány, szivemnek,~Ily forrás voltam, lány, neked,~Már vége a
 3  0|      amit szenvedek. ~Én is voltam, mint te, egykor oly hivő,~
 4  0|    tudtalak,~Hidd, hogy nem voltam hozzád érdemes,~S keblem
 5  0|     érzem azt. ~Őszi lombja voltam már a létnek,~Kebléhez szorított
 6  0| Isten veled~Hittem, sugárod voltam, és te rózsa,~Mely illatot
 7  0|  Péter elveszté a trónt, én voltam~Mindvégig leghűbb tanácsosa." -~
 8  0|   de mégis volt, hogy ujonc voltam;~Akkortájban ép a francia
 9  1|     nem volt csak, mert más voltam én. ~Hah mi ez? valóság-é
10  1|     Mindenikre olyan büszke voltam. ~Őrizém őt szellőtől, sugártól,~
11  1|    kristály lakása. ~Boldog voltam, élettől környezve,~Isten
12  1|    máris soká vár.~Hányszor voltam én is féltő - mennyi szépet,~
13  1|   ha hervadt a virág.~Balga voltam; nem előre néztem~Új földért,