Rész

 1  0|   Szenvedjek én, de te ne tudd soha,~Mi mély keblemben a bú,
 2  0|        a végzet rendelte, hogy soha~Már egymáséi úgyis nem leszünk.~
 3  0|       mégsem fogadá el. ~"Nem, soha ne birjam inkább szeretőmet,~
 4  1|        De meghajolni nem tanul soha. ~Valának véle több rabtársak
 5  1|   adjuk ám~Magunkat végkép meg soha,~Mert keble csak addig meleg,~
 6  1|    lány,~Vetélytárs nem felejt soha; ~Szép volna szép világod,
 7  1|     vihart egykedvűn nézhetek,~Soha se szórjon fényt rám napsugár,~
 8  1|      kebelem,~Azért ne szánjon soha senki sem.~Ha elbirom, mit
 9  1|         sem ottan, nem voltunk soha.~Egymásnak nem hivénk, fel
10  1|       általláttam, hogy szivem soha~E világon boldogságra nem
11  1|        néked és jaj nékem úgy, soha~E bűnt magamnak én meg nem
12  4| holdhoz,~Nem sült meg málé még soha hold sugarán. ~b)~Tudtad:
13  4|      Mert kiülé neked azt; mit soha nem nyer eszed. ~b)~Hogyha