Rész

  1  0|       Szívem reményeit? ~De hátha meg nem értene,~S tanít szeretni
  2  0|           Hó keblén a füzért. ~Ha meg nem ért, füzérem úgy~Játékul
  3  0|           szerelmet,~Te a nap, én meg a fűszál,~Mely nyíló általad
  4  0|     bokrétát, úgy, leány,~Melynek meg nem árt a szív melegje tán. ~
  5  0|     Eléggé nagy.~De szív! ki érti~Meg titkodat?~Ki nyugton tűrtél~
  6  0|           kart.~S ki nem hajoltál~Meg bú miatt,~Üdvtől roskadsz
  7  0|           bajára? ~Mért hallgatám meg suttogásukat~A közbenjárók
  8  0|        Meteór, mely sugározva hal meg.~Egy-egy élet ára a pirosság,~
  9  0|       arcádról rózsaszirmot ráz -~Meg elpirulsz - mitől? hiszen
 10  0|        tán egy kebel~Kíntól reped meg?~Én már tudom, mert én is
 11  0|             Oh lány, miért haltál meg, mondd, miért~Cseréltél
 12  0|           talált?!~Miért maradtam meg, mint a virágszál~Ablak
 13  0|      álmait hadd nyomja le -~Hogy meg ne törje zárját sírlakának. ~
 14  0|          lakát szivesen látja így meg;~Irás se álljon sírján,
 15  0|            Hogy a virág sem sejti meg, miként csak~Halotti csók
 16  0|        nekem. ~Te felkelő nap, én meg alkonyúló,~Te fejlő rózsa,
 17  0|         csak neked;~Nyugodjál hát meg, szebb jövőt derít rád,~
 18  0|      váltandja fel a jajt. ~Nálam meg arcod, mint bús életemnek~
 19  0|          csókot,~Hogy részegüljek meg, felejtsek el,~De elsápad
 20  0|   világban,~Hol vásárolni mindent meg lehet,~Egyetlen kéjem e
 21  0|       szinte úgy fáj,~Engem rabol meg, úgy hiszem,~Minden mosoly
 22  0|          Miért nem hagytad e sírt meg nekem!~Kacér mosollyal mit
 23  0|      maradsz, leány?~Mért tanítál meg forrón szeretni,~Hogy kacagjad
 24  0|         ősi tűzhelyet.~Kéjjel tér meg, mint mi visszatértünk.~
 25  0|         felettem,~Nem részegített meg szép szemsugár,~De kétkedém,
 26  0|           nem néz,~A naptól rabol meg engemet.~Jó, hogy arcodon,
 27  0| visszavonzanál,~Jó, hogy az Ipoly meg úgy kiáradt,~Hogy nem férek
 28  0|       Hozzám hajol, majd pajkosan meg elhagy,~Körüllebeg epedve,
 29  0|          csillag,~S engem sajnálj meg inkább,~Hogy hittem egykor
 30  0|        drága nő. - ~És most ölelj meg! Óh ne félj csak,~Hogy elgyűröm
 31  0|            mint a férfiút. ~Ölelj meg, lány, ölelj meg újolag,~
 32  0|            Ölelj meg, lány, ölelj meg újolag,~Engedd csókolnom
 33  0|   megérted, úgy boldog vagyok,~Ha meg nem érted - én is hallgatok.~ ~
 34  0|  megcáfolsz, miért,~Mért ez egyet meg nem cáfolod?~ ~
 35  0|        beszél,~S bár félig értjük meg csak hangjait,~Ragad, ragad,
 36  0|          világra, mely már jobbat meg sem ért. ~Mint tűzvész,
 37  0|        fergeteg,~A szelíd virágot meg nem sértené. ~Nem bánom,
 38  0|          más,~Csak magad te értsd meg árva lelkemet,~S hogyha
 39  0|          megtörve látsz,~Ismerjed meg bennem hű testvéredet. ~
 40  0|           balga képzetek -~Inkább meg ne érts, mert hogy megérts
 41  0|          szívén. ~Ne tagadd tehát meg egy kérésemet,~Adj egyetlen
 42  0|       volt. Óh, ez egy kegyet~Tán meg nem sokallja sorsom istene.~ ~
 43  0|         Még egy szó hozzá~Bocsásd meg, nő, ha egy percig hivém,~
 44  0|         lehetnék általad,~Bocsásd meg, egy percig ha feledém~A
 45  0|    szintúgy még megleli. ~A sugár meg nagynak vallja Istent,~Sorsunkat
 46  0|          titkodat,~Mért vallottad meg nékem, hogy szeretsz?~Nagyon
 47  0|          felhőt fölémbe hajt. ~Te meg, mint félénk röpke méh -~
 48  0|          csúsz vágyad, szerelmed.~Meg nem értesz - aki voltál~
 49  0|       mért nem hagytad azt nekünk meg?~Nagy volt benn az ember,
 50  0|          erőt azt elviselnem?~Búm meg nem ölt, hogy kínzzon, s
 51  0|            s a gyönyör~Kínozva öl meg, hogy kéjét ne érjem. ~Most
 52  0|         mit köztünk ember nyitott meg,~Téged, kit a nagy ég adott
 53  0|      bizton eltemet.~Most gondold meg, szűd, eszed kövesd-e,~Hogy
 54  0|         őrülten, vadon,~Vessen az meg minden oly sorompót,~Mit
 55  0|         Hej rózsa csak virulj;~Én meg nem fosztalak,~Hogy csókold
 56  0|          lopva öleli~A kis rózsát meg. ~S hogy végre ne legyen~
 57  0|        ölelést most,~Azt a csókot meg ne látta volna. ~Ah de látta;
 58  0|         válik,~Mely dörögve száll meg bérceinken,~Szent harag,
 59  0|        Hej, de a győztes nem adja meg. ~Tudja jól, hogy társa
 60  0|             Erős akarat~"Álljatok meg, álljatok barátim,~Itt vagyok
 61  0|            S mégis, sors, ki érti meg szeszélyed?~E két szív egyben
 62  0|    elvonúl nyugodtan csendesen. ~"Meg vagy mentve Ernő! most mehetsz!
 63  0|      szólj mi bánt, hadd védjelek meg!"~Mond egy ifjú hetykén,
 64  0|             Hagyd el búmat, mondd meg inkább nékem,~Hogy virúl-e
 65  0|          vigyázz, ifjú, szavadra!~Meg ne átkozd könnyelműn hazádat",~
 66  0|         hallott,~Mostan érti csak meg igazán,~És mely akkor álmait
 67  0|         nincsen bilincs. ~Ez óvja meg szégyentől ősz fejed,~Majd
 68  0|          végenyészetét~Nem osztja meg, s világát éli át. ~Most
 69  0|           ha néha egy-egy kunyhót meg is gyujt~Zákány, vagy itt-ott
 70  0|          kell,~A lány előbb-utóbb meg úgyis vét,~S még jó, ha
 71  0|          elveszénk,~Hahogy te még meg nem védelmezesz. ~Én gyönge
 72  0|        öreg~S adószedő, a kurucok meg itt,~Siess, siess, mutasd
 73  0|         itt,~Siess, siess, mutasd meg hogy szivem~Nemes lelkedbe
 74  0|        hullám után,~Akként törtek meg a kuruchadak~A vén adószedőnek
 75  0|        kit e vad nép is fél,~Hogy meg ne győzné egy leány szívét." ~
 76  0|         kedvesem,~Nem szoktam még meg a fegyver szavát." ~"Magócs!
 77  0|           érezem."~"Tövis sértett meg, mit búsulsz azon,~Előre
 78  0|     gyáván futok,~Itt haljunk hát meg egymás oldalán." ~"Előre
 79  0|            Ámde a hőst koszorúzza meg. - ~*~Újra felgyúlt a nemzet
 80  0|      barátját,~Kit nem hallgatott meg szebb napon,~És a szellő,
 81  0| Harmatcseppben, mely virágon állt meg,~Mossa keblét pici kis leány,~
 82  0|         sír eltemet. ~Jól gondold meg esküdnek szentségét,~Zálogúl
 83  0|    sejtelem. ~A halálnak érintett meg szárnya,~S ím hogy megcsókollak
 84  0|       Legalább hát most melengess meg! ~Látod-é e hajfürt ép,
 85  0|           rémeket!"~"Ott nyugszom meg én csak - mond szelíden~
 86  0|            S mormogó dallal törik meg,~Rejtélyes tündéri ének,~
 87  0|    szolgaságuk tartva tart. ~"Ott meg zsákot dobnak vízbe!~Mond
 88  0|         nem való dologra,~Istenét meg nem tagadta~Az, kit ott
 89  0|  falunknak szentegyháza.~Legalább meg nem gyalázza~Hamvát a hitetlen
 90  0|        harcba van. ~"Nem gyalázza meg hamvában!"~Mond mindhárom
 91  0|           lábához rohan.~,,Anikód meg hervadjon magába~Szeretet
 92  0|           lássák~Elfordúl, szemét meg elfödi. ~S míg a boldog
 93  0|           fölötte,~Az hódolva, ez meg elmélkedve.~A magasból Jehova
 94  0|           világon~És borzadva áll meg a halálon.~"Hátha, hátha
 95  0|   csalogány szól,~Meglepetve állt meg Ázor angyal,~Mind e bájat
 96  0|          kell, e vágynak~Kínja öl meg így - úgy hő szerelmed." ~"
 97  0|   hánykódik, verve homlokát,~Majd meg lelkendezve izzad, tőrt
 98  0|    Sergünk tönkre verve semmisűle meg!~Halld, óh halld király
 99  0|      veszélyre vár?"~"Nem pihensz meg, amíg élnek özvegyek,~Új
100  0|      elfogyott,~S dühhel támadják meg a vad zsarnokot.~Jó, hogy
101  0|     Hogyha rosszak is, hagyd őket meg nekem,~Vagy trónomnak átkos,
102  0|          Kínzóbban mint ellen, öl meg a magány!"~"Késő, mond a
103  0|        hát nekem,~Ah de nincsen-é meg Csillám, kedvesem?~Ő hivem
104  0|         vesztegesd reá szerelmed,~Meg nem ért a hold hideg sugára. ~
105  0|         el minden, mi örömet hoz,~Meg ne értsem szerelemnek hangját,~
106  0|       Jerikó rózsája. ~A királyfi meg addig danolta~Bús szerelmét,
107  0|          vihar, honvédtábor jelen meg,~S a seregnek hírhedett
108  0|           ére~S édes titkul tartá meg kalandját,~Bár gyakorta
109  0|          lárma?"~"Túlerő kerített meg véletlen. ~Hogy lőhessünk,
110  0|         ősz fejem~Azon szégyentől meg,~Hogy nőmmel bűntelen~Haramja
111  0|          kinéz. ~Csak most ismeri meg~A megdermedt basa,~Hogy
112  0|    megtalált,~Álnok bán, ismerjed~Meg bennem a basát! - ~*~Tabán
113  0|           életem. ~Pártában halsz meg! így beszéltek ők,~S nyugalmad
114  0|            Csak egynek nem jelent meg szelleme,~Feledt-e, vagy
115  0|     kérlek hát szeress,~Melengesd meg kebleddel keblemet!"~És
116  0|      templom boltjában,~Az oltárt meg vad haraszt felverte. ~S
117  0|                         Lót~~~~~~~~~~~~Térj meg, térj meg végre, megrögzött
118  0|               Lót~~~~~~~~~~~~Térj meg, térj meg végre, megrögzött gonosz
119  0|         oroszlán eldől. ~Térjetek meg, végszer intlek, térjetek
120  0|          végszer intlek, térjetek meg!"~Így szól Lót próféta Sodoma
121  0|    erőtlen nő vagyok,~Próbáljátok meg önerőtöket. ~Ha védelem
122  0|         gyermekim,~S ti tőlem azt meg nem tagadjátok. ~Földem
123  0|         lábához.~Mostan nézi csak meg rejtélyes lovagját,~S szívén
124  0|         lányszerelem lesz?~Tartsd meg ékességit a tündér világnak,~
125  0|           ámde lány bútól nem hal meg."~És csalódott a nap, mert
126  0|       szerelem varázsa~Tisztított meg, hogy ki volt bünös, hiú
127  0|          Jávor szarvas már nem él meg,~Hol földet lakó hófelhőkön
128  0|    alkuszom, hadd bukjék egyikünk meg."~"Kell dicsőség? válassz
129  0|           vélem sírsz utána." ~Ez meg ködfátyollá lőn a tar mezőkön,~
130  0|       szárnyszegett madárkát,~Ott meg egy elkésett kis virágot
131  0|           elkésett kis virágot öl meg. ~De amint örülne lelke
132  0|     siratnak,~S általam mindennek meg kell mégis halni?~Nékem
133  0|          volt szerelmed bére~Állj meg, állj egy percre, adj egyetlen
134  0|          végzését mégis én győzöm meg,~Életem már csak bú, hogyha
135  0|        oszol szét,~Haldokolva tér meg ősi országába~Hegyein végzendő
136  0|           messze földre;~Hamvából meg ciprus nőtt és árnyékával~
137  0|           el mint ereklyét.~A fiú meg anyja hamvából nőtt ciprust~
138  0|        leánya!~Még miljó világink meg sem születének,~Jehováé
139  0|         az árnyat.~Ez virágot, az meg a virágba férget,~Ez dalos
140  0|       mintha fáradt lenne,~A szél meg nem tölti a lógó vitorlát,~
141  0|            űzve életvágytól. ~Ott meg a futamló zerge, síma kígyó,~
142  0|  veszitjük a szót, aki értem halt meg~És értem halt meg, aki a
143  0|      értem halt meg~És értem halt meg, aki a jogért vérzett,~Az
144  0|          jancsár égben sem válhat meg lovától,~Hát futó csillaggá
145  0|         ily szégyentől Isten óvja meg."~Ment. És a három bajnok
146  0|          mind csak félelmében hal meg,~Ritkán téved el csak a
147  0|        nyila, ha istenházat gyujt meg. ~Most imádkozzunk hát,
148  0|    érdemjelt tűzött a mellemre,~S meg köszönte hősi tettemet nagy
149  0|       bajtárst,~S kértem, mondaná meg, a tiszt nem tréfál-e?~Ő
150  0|           keresztűl a szél. ~Nézz meg engem, ez már termet és
151  0|        tud bánni, az fordítsa azt meg,~És parasztosan csak az
152  1|          ronda vár, azért hagyott meg~Csak a szabadság áldó Istene,~
153  1|     lelkemet a csók~Varázsa tölti meg,~Mellyel minden mi élt,~
154  1|     lángját, mámorát.~A röppentyű meg ott,~Mely az égen szalad,~
155  1|         szellemét~A kor nem törte meg.~S ki túl fél századon~Csak
156  1|           mondá eddig is~Még élni meg nem unt.~Örült, ha másokat~
157  1|        azt hiszem~Csupán az menti meg,~Hogy híven visszaád~Mindent,
158  1|           hogy~Néki tiszteleg,~Én meg, hogy üdvözölve~Kedvesen
159  1|  szerencse~Csillagaiban. ~A másik meg vacogva~Szidja a napot,~
160  1|  Mosolygva, hogy kicsalt és~Aztán meg elhagyott. ~Csak én megyek
161  1|           nagy Isten~Bennem áldja meg.~ ~
162  1|      Betoppanásom majd hogy hatja meg;~Bú lészen-e arcán vagy
163  1|        előmbe lépe,~Arcán mosolya meg sem változott,~Erősen fogta
164  1|         ereklyét,~S hogy súlyával meg ne rövidítse,~Gondtalan
165  1|         melengetett át. ~A lámpát meg egy tolvaj vevé meg,~Melynél
166  1|        lámpát meg egy tolvaj vevé meg,~Melynél a bölcs éjeket
167  1|  sürgölődve,~Most pillantják csak meg a bejött vendéget,~S üdvözölve
168  1|     korcsult utód kis szellemének~Meg nem nyílik a sír ajtaja. ~
169  1|        mond bűbájos regéket.~Most meg ők kérdik már, mily világ
170  1|         múlató tanyája,~Ott pihen meg végre biztosan, nyugodtan,~
171  1|           szavamra -~Hát ki fogja meg lovam kantárát?"~"A cövekhez
172  1|      felleg árnya. -~Isten áldjon meg, te jó korcsmáros,~Jóléttel
173  1|  szokatlan zajára,~A zárt ajtónál meg a fehér eb szunnyadt,~S
174  1|        fejek,~De lábikrájuk bánja meg,~A pap nekik már megbocsásson. ~
175  1|           hajt fel. ~Gőzölgve áll meg a fogat,~Míg a kocsis nagy
176  1|           Óh, mert azt már bennem meg sem ismered. ~Vágyaim nem
177  1|      karját frígyre tárja. ~Nyisd meg nékem vendégszeretettel~
178  1|         módjára.~Mért maradtam én meg sírásónak?"~Hallgatott az
179  1|           szólt: "Óh bátya, mondd meg~Volt-e még huszár s honvéd,
180  1|            gyáva,~Hogy arany van, meg se lássa,~Csak ki érte küzd
181  1|         gyanánt áll,~S nem retten meg a sors viharától. ~Ámde
182  1|      belőle ki?~Az ég helyettesül meg nem bizott~Nagyok, népem
183  1|          A leánykát ott szerettem meg.~És szerelmünk számoló szülőtől~
184  1|           S ismét sohajtól rendül meg szive,~A pót kétségbe esve
185  1|        Itt fájó harcot csendesíte meg.~Majd a pór sírján is virág
186  1|         virág fakad,~A várgyermek meg azzal játszogat,~És mindezen
187  1|          velem,~Vagy te dobbantál meg csak, szivem?~Nincs körűlem
188  1|        míg lent édesen álmodozol,~Meg sem is érzed, hogyha megtapod~
189  1|         eléjök.~Isten, Isten verd meg őket! - -~Néked jó itt lent
190  1|          könnyét le,~Hogy kínzója meg ne sejtse;~Gúnyának lenne
191  1|    lábukhoz esnél ájtatos imával.~Meg sem foghatná az ember, hogy
192  1|     oldalánál ül a pap,~Előtte ül meg a zordon bakó,~Hit és törvény,
193  1|            a békó cseng,~Olvassuk meg redőzött homlokán: ~"Isten,
194  1|     csendes estve,~Zsarnokuk hogy meg ne tudja;~Ámde Isten jól
195  1|          Isten, kit nem veszteget meg~Álfény, s nem riaszt meg
196  1|          meg~Álfény, s nem riaszt meg emberkar,~Mondd, előtted
197  1|       vészthozó karát;~Ég dördülj meg, hogy feleszmélhesse,~Több
198  1|           előbb mint az lehervad,~Meg van már ez is ölelve. ~Mert
199  1|       bankó,~Nálam nem penészedel meg,~Örök ifjusága van a~Dalnak,
200  1|          ravasz!~Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok,~Barátim,
201  1|        minden kehelyt,~Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart~
202  1|     lánynál ha gonoszabb,~Előzzük meg, rajtunk hogy ők~Ne fogjanak
203  1|          adjuk ám~Magunkat végkép meg soha,~Mert keble csak addig
204  1|         élek,~Ne háborítson benne meg~Látása a jövőnek. ~Láttam
205  1|          várok;~De nem számítok s meg se lep,~Ha ott bármit találok. ~
206  1|            Csak egy hibája rontja meg,~Sokan hogy nem tudnak feledni~
207  1|         jó barát,~Tán óvna is, de meg nem ismer,~Nem ösmeri csak
208  1|            Hogy kőszikla lelköket meg~Rázni bírja.~Tudnák meg,
209  1|           meg~Rázni bírja.~Tudnák meg, mi korcs az élet,~Hogyha
210  1|       majd gyermekében, -~Síromon meg gyászkönyűje lesz. ~Óh de
211  1|           idegen arctól,~A vígasz meg úgy sajgott szívében;~Semmi
212  1|       nézett a nap reánk le,~Mink meg egymásnak szemébe néztünk,~
213  1|         probált szivemmel,~Melyet meg nem ráz már bú viharja,~
214  1|       szépek is mind,~De lessenek meg láttalan~A tűz körül, gond
215  1|          pongyolán; ~Akkor látják meg majd csak a vészt,~Mely
216  1|          ilyen~Ó bora?~Hadd igyuk meg, ne maradjon~Holnapra.~Eljöhetne
217  1|           csalódik,~S nem fosztja meg a szeretet.~El hát a szeretettel
218  1|        helyette kétely, gyűlölet, meg~Kétségbesés foglal helyet:~
219  1|          van,~Emlékét még ez őrzi meg~Rég elmult boldogabb napoknak - -~
220  1|     öleljem a galambom;~De a jobb meg azért terme,~Hogy hazámat
221  1|        virág kél. ~Hej, ha még ma meg is halunk,~Vigadtunk már
222  1|                      Ifjan haljak meg~Csak azt adná az Isten,~
223  1|          hát a vágyó szemet,~Hogy meg ne kívánja a csillagot?~
224  1|          Elviselem.~Mért mondanám meg~Mit szenvedek,~Vigasztalnának~
225  1|                           Őrüljek meg~Óh sors! nálad kegyetlenebb
226  1|          pusztaság!~Szakadj te is meg legvégső kötél,~Hadd őrüljek
227  1|      legvégső kötél,~Hadd őrüljek meg! kínom véget ér~S kacagva
228  1|         világ elébe von,~Nem érti meg, mi túl repül azon. -~Kacagja
229  1|        örömek. -~Hadd őrüljek hát meg s üdvöz legyen~A régi romján
230  1|         kínos áhitattal~Hallgatom meg a hegyen. ~Egykor e harang
231  1|           most szűnk baját. ~Majd meg egykor mint a munkás,~Fáradalmas
232  1|       halmain.~A természet gyujtá meg lángjukat,~S tartott, míg
233  1|     kövesít s a lombból~Nem marad meg más, mint alaka. ~Mindegy,
234  1|           újolag körűl,~Hol lelek meg egy-egy régi képet,~Merre
235  1|          teremt.~A műhelyt mutasd meg, melyben készül,~Ami lent
236  1|      nemtő röpke fellegekben~Száz meg száz bájos alakot fest. ~"
237  1|          karomba lánykát ölelek.~"Meg van hát nyugalmam, érzem,
238  1|          ki,~Hogy élj: nem törtek meg véres csatákban~A balszerencse
239  1|           életünk,~S a közelítést meg sem kisérők,~Úgy hittük,
240  1|          utódot?~Nem váltotta azt meg a vér rabbilincsből~Nem
241  1|          sírhoz, melyen~Már előre meg van éltünk sorsa írva. ~
242  1|    pusztaságba téved,~Csak ő lelé meg az igaz utat. - ~S ímé eléjök
243  1|        vérkeresztelésben~Tisztúla meg, nyer csillagkoszorút,~Úgy
244  1|     kishitű az élet,~Gyáván hajol meg bálványok előtt,~Csókdossa
245  1|        Később elestök tapsolandja meg. ~Kegyelet hát az elesett
246  1|          A köznapiság nem zavarta meg,~Nem jött elődbe halvány
247  1|  száműzött istenség~Sírnál álljon meg percnyi lét után. ~Vagy
248  1|      életen.~S midőn a síron állt meg csillaga,~A sírba is követted
249  1|   embernek lenni, hogy~Ne szállja meg lelkünk népgyűlölet. ~Ti
250  1|        szerettetek,~S ne bánjátok meg csalódástokat,~Oly sok nemes
251  1|     feledek.~Néktek nem nyilt még meg, kedves gyermekim,~A rettentő
252  1|           a közép.~Isten sem voná meg kezét róla el,~Amidőn félősen
253  1| elsőszülött vagy s nékem Istenem,~Meg ne vess, Isten van szinte
254  1|        látkör ködéből.~Ott pihent meg újra, s elvonult előtte~
255  1|      világom,~S csak te küldheted meg a reménynek ágát.~Küldöm
256  1|           illatban dús körödbe jő meg,~Megbocsájtasz úgy-e reszkető
257  1|     lehulljon~S méze bűbáján csak meg se részegüljek,~Annyi születendő
258  1|         már, vagy ha mégse tudnád~Meg sem írom azt, mert úgy sem
259  1|         azt, mert úgy sem értenéd meg.~Ládd, így boldogítasz tudtodon
260  1|            ha a mult képe látogat meg,~Bár a dús nyárnak csak
261  1|       bátran szembe szállok~S még meg nem riasztott a nagyok haragja,~
262  1|       megátkoz, -~Kényednek hajol meg, s áldást kér fejedre.~Áldást
263  1|       fiacskám? Sorsomról tanítsd meg,~Hogy míg él sohse feledje
264  1|           Mind hiába, ő nem értne meg! -~Most tanulja még csak
265  1|       épen mostan nem csókolhatom meg,~Épen most nem látja az
266  1|          lát.~Óh tanítsd, tanítsd meg, nőm, nevemre,~És tanítsd
267  1|          nőm, nevemre,~És tanítsd meg, mint szeret a nő,~Hogy
268  1|        világot mosolyogva néztem,~Meg nem törve várok hosszú türelemben.~
269  1|     emléketekkel,~Aki tűrni bírok meg nem tört kebellel,~Küzdeni
270  1|           válási kínt.~Hogy kötöm meg és értem meg ismét~Ezt a
271  1|           Hogy kötöm meg és értem meg ismét~Ezt a már-már elfeledt
272  1|           soha~E bűnt magamnak én meg nem bocsátom.~Mért nem mondám
273  1|          az ifju, a leány nem ért meg;~Csalt érz, sír, fűzérért
274  1|          el neved,~Az árva lantot meg akaszd fűzfára.~De nem,
275  1|           A mult örökségét ő óvja meg,~És a távol jövőbe jós sugárt
276  1|          Ha lelked Istennel telik meg,~S az únalom s gond hétköznapján~
277  1|        ilyen ideált bírsz,~Tartsd meg szived istenségének~Ne vond
278  1|       Kacagj, kacagj, most olvasá meg az árt,~Melyért eladta szivét,
279  1|         halottra,~Buzgón hajolnak meg vén térdei:~Kacagj, mert
280  1|      hazám,~Érted szerettem volna meg, leány,~Mely tégedet szült
281  1|          S abban, amit szerettél,~Meg nem csalatkozál. ~10. Emma ~
282  1|       kivánod,~De drága hölgy, te meg vagy a tavasz,~Melyekből
283  1|         mély. ~15 ~A bércnek, mit meg nem ingat a vihar,~Napsugárban
284  1|        erő~Érlelni vágyó éhe ölte meg.~A nyár gyümölcsözött, megfagyhatott,~
285  1|         bírna lelke el,~Szabadban meg hives szél fú reggel.~De
286  1| mindenféle úr,~De senkit sem csal meg, csak önmagát. ~19 ~Óh szerelem!
287  1|         Eszmét, az ész előtt mely meg nem áll. ~Feláldozás, hon,
288  1|      erősen. ~Nősültek volna csak meg mindazok,~Szerelmes egy
289  1|        egész emberiség,~Nem vágom meg miatta ujjamat,~De hivjatok
290  2|         fényes sugára!~S ím, hogy meg ne fagyjon a költő kebel,~
291  2|           az országnak!"~A lányka meg sohajtva mond: "Be kár,~
292  2|            Mester! tanits, tanits meg festeni,~Képében a napot
293  2|         lenne más?~Most itéljétek meg, ki köztünk a hibás.~ ~
294  2|    Szőlőtő az agg szülő, mellette meg~A jó fiú mint védő támasz
295  2|           S csak az asszony marad meg pusztán.~ ~
296  2|       zománcot von a pórgunyhóra,~Meg a magas kastélyfedélre. ~
297  2|           hogy a nap még nem halt meg,~Hogy eljő még a véres hajnal.~ ~
298  2|        megkivántad már a pihenést~Meg kell nyugodnunk, hogy sirodba
299  2|    édesebben pihenhetnek,~Emléket meg magadnak alkotál~Hálás szivében
300  2|           mint te, tán csak senki meg nem vesz.~ ~
301  2|        áll,~Amaz a veretett, emez meg ver.~ ~
302  2|             És míg öröm, bú, hit, meg kétkedés lesz,~Tél és tavasz,
303  3|           juhom ma elveszett.~Add meg őt, ha föltalálod,~Ég fizesse
304  3|           juhom ma elveszett.~Add meg őt, ha föltalálod,~Ég fizesse
305  3|       viharjait,~S borzadva nézve meg csak olykoron~Vitéz apái
306  3|     Dicsőitsd hü fiját,~S téritsd meg ellenét!" ~Hol itt a földi
307  4|          Ver, majd Rákóczit, majd meg a bécsi danát,~ ~
308  4|       merengeni holdhoz,~Nem sült meg málé még soha hold sugarán. ~
309  4|           S fordítál bundát, újra meg újra; miért~Nem lőn haszna?
310  4|         dörgötte beszédit~Apponyi meg Bécsben, hogyha te szólsz,
311  4|           más küzd, játszva levék meg az én.~Ámde azért most nem