Rész

  1  0|      Egy-egy lomb minden dalocskám,~Mely a multban éle-nyíla -~Ez
  2  0|             a nap, én meg a fűszál,~Mely nyíló általad lett. ~Fogadd
  3  0|         nékem~Is még a létnek arca,~Mely most tükörbe néző~Magunkat
  4  0|           Mint színt ad a virágnak,~Mely szépségben ragyog fel,~Míg
  5  0|       mondok is dalt, őszi szél az,~Mely hord hervadt virágokat,~
  6  0|          érzem csókját szellemének,~Mely összekötné még velem. ~S
  7  0|           eltépve,~Mert a mennyből, mely ellen vétkezém,~Önakarat
  8  0|            a vak szörnyet gondosan,~Mely önkeblén pusztít, a félreértést,~
  9  0|             Szellem vagy te, testet mely azért ölt,~Hogy nyilatkozhassék
 10  0|         hervadó virágszál -~Meteór, mely sugározva hal meg.~Egy-egy
 11  0|          ára a pirosság,~Arcodon, s mely környez, az igézet. - ~Érzed-é,
 12  0|             kis ára~A borostyánnak, mely zöldel a halálból. ~Ó, szent
 13  0|                S a néma gondolatra, mely gyötör, vív,~Közénk repűlő
 14  0|           arcodon csak őszi lomb-e,~Mely percnyi fényeért halált
 15  0|          nap bíboros lemente~Virág, mely díszlik, hogyha halni kél? -~
 16  0|        ismét elmerengek a sohajtól,~Mely a virágot oly gyilkolva
 17  0|      szivárvány a kopár mezőn csak,~Mely égből szállt le, megbüvöl,
 18  0|             Óh pedig oly édes~Volt, mely meglepett,~A halálnak vágya~
 19  0|       nyugton viselni ily keservet,~Mely végtelen, mint istenek hatalma,~
 20  0|      megrepedt,~Együtt sirathatják, mely elrepült,~A ránk mosolygó
 21  0|            lesz akkor is szemedben,~Mely nélkülem örülni elfeledt. ~
 22  0|         helyett,~Bár zengenék dalt, mely mindég fog élni,~És egy
 23  0|           Az ő jelképe itt ez áloé,~Mely egy-egy században virágzik
 24  0|              S szent lesz könnyünk, mely együtt foly ki ott, ~S ha
 25  0|     keletkezett,~Mint a megnyugvás, mely szintén föléled~Híven megosztott
 26  0|        fájva illeti,~Mint a szemet, mely mély börtönben sínle,~A
 27  0|             szellő leszen,~Virágról mely virágra tér. ~Mint emlékünkben
 28  0|             egybe nem köt végzetem,~Mely vad viharként összetör~Mindent,
 29  0|        teszesz?~Levél az, hervadtan mely szélben tévedez.~Vesd el,
 30  0|         leány, szerelmeskedni félj,~Mely hervadt lomb között játszik,
 31  0|       levele~Melyről nem tudni már, mely fáról hulla le.~Mit álljon
 32  0|      szívednek szerelme lámpa csak,~Mely új olajjal ujolag föléled,~
 33  0|           volt minden üdvöm, élvem,~Mely a téli éjben pislogat -~
 34  0|               Ládd, leányka, a nap, mely virágot~Szül, hevével el
 35  0|     szivednek titkos vágyu álma~Az, mely bájjal tükröződik ott? ~
 36  0|           forrongó, de vad erő van,~Mely megdöbbent, útját futva
 37  0|     Rónaságnak lettem most patakja,~Mely szelíden, lassan folydogál,~
 38  0|       ősznek lőn most tiszta napja,~Mely gyümölcsét híven érleli,~
 39  0|        szerelmem - most egész más -~Mely dühöngve nyargal házakon,~
 40  0|          lett - kisded jóltevő tűz,~Mely a szentelt házoltáron ég,~
 41  0|           ősz hűs sugára~És a láng, mely házoltáron áll; ~Ah, de
 42  0|           szivünkbe rejtve fullánk,~Mely érzést öl, s mérget gyüjtve
 43  0|             látok pajzán szellemet,~Mely, ha sebzesz, írt önt a sebembe~
 44  0|          fagyvirág -~Arcád helyett, mely átmosolygott.~ ~
 45  0|         emléke lép. - ~Úgy-é, szűd, mely enyém volt,~Azért nem gyűlölend,~
 46  0|              Úgy-é kebled, leányka,~Mely engem kedvele,~Nem fog átkozni
 47  0|             szerelem? ~Hol van dal, mely megígéz~S aztán nem hangzik
 48  0|         csillag~Volt éltem éjjelén,~Mely tiszta ragyogással~Egy percig
 49  0|           csókolnom forró kebledet!~Mely emberek közt olyan szépen
 50  0|        istenség, tudod, a szerelem,~Mely bájleplével mindent eltakar.~
 51  0|              De a szellem, felettek mely lebeg,~S kicsinységünknek
 52  0|             megragad,~De a szellem, mely közte tévedez,~S mint idegen
 53  0|             megragad,~De a szellem, mely mélyében beszél,~S bár félig
 54  0|          bájol el.~De az a szellem, mely körüllebeg,~S egy ily világot
 55  0|           gyűlölet talán~A világra, mely már jobbat meg sem ért. ~
 56  0|          síromra: egy csókot nyere,~Mely nem Júdás-csók volt. Óh,
 57  0|       párbeszédnek hittük a szelet,~Mely ágak közt csevegve suttogott,~
 58  0|             a természet szívverése, mely~Velünk dobog, velünk érez,
 59  0|       meghaltok bele,~Mint a lélek, mely másoknak élve~Nyugton tűr,
 60  0|             hívatás az~Mindezeknél, mely van véletek. ~Itten álltok,
 61  0|         virágimról ne csókoljad le,~Mely rajtok függ, azt a harmatot! ~
 62  0|          nyíló kebledet~A sugárnak, mely éltetett,~Egy hűs szelet
 63  0|        sugárod voltam, és te rózsa,~Mely illatot s színt tőle nyer
 64  0|          valál, szelíd sugáru hold,~Mely fénypalástot ölt a tengerárra,~
 65  0|    zúgolódtam. Szűm egész szerelme,~Mely az imént világokat ölelt,~
 66  0|            lelked fog körüllebegni,~Mely jobb, nemesb, mint minden
 67  0|         Csillag lettél volna nékem,~Mely hideg fénypont az éjben.~
 68  0| észrevétlenűl,~Ám miként virág, fa, mely ledűl~A viharban, legdúsabb
 69  0|          ifjúság, de szerelem volt,~Mely reád bűvölte akkor a tavaszt? ~
 70  0|      arcádnak~Rózsáit, de a gyászt, mely felette űl;~A rózsák másnak
 71  0|            volt-e minden szenvedés,~Mely elválasztott kedvesem szivétől? ~
 72  0|         szivünkben, gondolat nincs,~Mely ez édes percen túl repülne.~
 73  0|            repülne.~S mint a lélek, mely kikél a testből,~Egyesülve
 74  0|       Élvezénk egy percet édenéből,~Mely mint csillag hullt alá a
 75  0|             gonddal biztosabb utat,~Mely az Isten rendelő szavára,~
 76  0|            Csak vágy a dal, sejtés, mely vonva von~Feléd, feléd,
 77  0|           hon.~Patakcsa az, zokogva mely siet le,~Ha itt-ott egy
 78  0|           patak~S a pajkos szellet,~Mely lopva öleli~A kis rózsát
 79  0|           beteg,~Ne szólj a honról, mely oly bájoló,~S örömet már
 80  0|      harmatot,~Szellőt s madárdalt, mely oly bájoló~Regéket tud,
 81  0|        Elkiáltott fájdalom nyögése,~Mely lassanként semmiségbe foly
 82  0|         porából napraforgó hajt ki,~Mely szünetlen arccal néz keletnek,~
 83  0|        szivéből lesz dalos madárka,~Mely hazáját látogatni eljár,~
 84  0|         lelkéből barna felhő válik,~Mely dörögve száll meg bérceinken,~
 85  0|            bérceinken,~Szent harag, mely álmainkból felráz,~S melyre
 86  0|         zenét is~Vagy csak a vészt, mely lelkében tombolt. ~Felfogá
 87  0|            vitéz.~S a lovas csapat, mely őt követte,~Meglepetten,
 88  0|     mindkettő, hogy itt van a perc,~Mely egyiknek véggyőzelmet ad. ~"
 89  0|      szokott csendében~Mily zaj az, mely mostan ébredez,~És különben
 90  0|          különben oly sötét méhéből~Mely kikél, milyen lángtenger
 91  0|        senki sem bizik. ~Nincs erő, mely Ernő bánt feltartsa,~A sas
 92  0|             nem vár. ~Célom betelt, mely eddig feltartott."~Ezzel
 93  0|           kék messzeségbe,~A felhő, mely szép honán vonult el,~Nem
 94  0|             hoz törvényt a földnek,~Mely mienk lett százéves csatában. ~
 95  0|       bajnok, s most örömkönnyű az,~Mely szeméből fényesen kiárad. ~"
 96  0|     Elhervadtan szél üzendi messze,~Mely törzsén függ, az reményen
 97  0|        lámpafénye,~Félve, mint sas, mely szárnyat próbál,~S mindég
 98  0|             Feljebb tört, mint sas, mely naphoz száll. ~S szűk lett
 99  0|        barna fellegen~Szent villám, mely felragyog percekre,~És legott
100  0|            érti csak meg igazán,~És mely akkor álmait hímezte,~Tettet
101  0|          kell, de kardodat sohsem. ~Mely száz csatában híven követett,~
102  0|            csatában híven követett,~Mely azzá tett, mi most vagy,
103  0|          nélkül a férfi felhő csak,~Mely hasztalan zúg, ha villáma
104  0|        rabolni több,~Nincs áldozat, mely többé fájna már,~És mégis
105  0|             gőg, a gúnyos megvetés,~Mely szolgájára nem csak láncot
106  0|          száműzött életet,~És Róma, mely nehéz győzelmében~Halálra
107  0|            felette ártatlan~Zúg el, mely tornyosulni kezd a vész. ~
108  0|             Zulejka rejtett bánata,~Mely felragyog, hogy sírodhoz
109  0|           sebesen. ~Harmatcseppben, mely virágon állt meg,~Mossa
110  0|            néked ég s mosolyg csak,~Mely rám egykor tetterőt lehelt.~
111  0|            kell~Oly nagy boldogság, mely ma ért." ~"Itt van, itt
112  0|            férfi vizsga keble~Volt, mely az embert sírjába tette,~
113  0|       szerelem világa,~Sejtelemként mely ha vele játszik,~Rózsaszinű
114  0|        szűnknek nincs megnyugovása,~Mely betöltse, nincsen üdv elég
115  0|           járni a folyónak partján,~Mely a két országnak zúg közös
116  0|       hatalmát,~Elbukom galambként, mely naphoz repül fel,~Elvesztesz
117  0|        kínos félelmében~A haragtól, mely ég Hábornak szemében,~Reszket
118  0|             szívének egyetlen húrja~Mely még élt, felébredett e hangra,~
119  0|            Az előörs~Mint viharnak, mely mindent lerombol,~Messze
120  0|    visszavenni,~Hogy mozdulhassunk, mely elnyomott majd,~Az ellenség
121  0|             büvös világban elmerűl,~Mely a nőnek sötét szemében ég,~
122  0|   lassanként kigyúl~Túlizgatságtól, mely lelkében van,~Dalmának ajka
123  0|            deríti csak fel az utat,~Mely majd bozót és szirt közt
124  0|        kebelében nem volt női szív,~Mely érzetével mind hiába vív,~
125  0|            vérzik,~S hol van a nép, mely térdre boruljon?~Hol van
126  0|          rázná föl erős kéz. ~S ím, mely a próféta csarnokán épített,~
127  0|            tagadjátok. ~Földem hát, mely terem arany kalászt,~Tiéd
128  0|          még fel~Azt a sorsvégzést, mely árva lelkét nyomta. ~Nem
129  0|      viharkirálynak~Az a sorsvégzés mely árva lelkét nyomja.~,,Mindegy -
130  0|             Lányom, szent érzés az, mely szivedben ébred,~Szent,
131  0|              Csak földünkön, köztök mely közömbös harctér. ~És az
132  0|             akarat?~Úgy még jő idő, mely újra törvényt tesz.~S a
133  0|     vitorlát,~Döghalálos bűzt hord, mely egykor feszíté~A dalos madárnak
134  0|         viseltem. ~Fékezém a népet, mely reám ruházott~Szent hatalmadon
135  0|     pislogását~S a közelgető vészt, mely a felhők, közt jár,~A tábornak
136  0|             Vágd el azt a fegyvert, mely agyonnyom,~Melyhez nem tudsz,
137  0|             nem egyszer~Kis golyót, mely a nagy Góliátot~Jól ellátta
138  0|    Jobbra-balra hullnak társi,~Sok, mely elfolyt a szentelt vér.~
139  0|             már mentség, nincs erő, mely~A győzelmet feltarthassa;~
140  0|  keserűségét csak~Növelé még a bor, mely másnak kedvet ad. ~Azt hitted,
141  1|       mámorát.~A röppentyű meg ott,~Mely az égen szalad,~Eltévedt
142  1|           mégis,~Mint az iker-galy, mely ablakban áll,~S amíg társára
143  1|           folyt a mindenség dalába,~Mely mint kitépett hang magába
144  1|               Télen~Üdvözölve légy, mely itt terülsz előttem,~Szép
145  1|       magában, mint halál harangja,~Mely szegények sírján búcsuzó
146  1|           jel is le is tűne lassan,~Mely a föld és ég közt állott
147  1|           egy órjás jég-golyó lett,~Mely tán egy Titánnak épült sirlakáúl. ~
148  1|             Hah, de hát e fénypont, mely szemembe ötlött,~Mit jelent?
149  1|      egyszer arcod? -~Éltem vad út, mely ritkán visz virághoz.~Hej,
150  1|       tarkaságát,~A kalmár világot, mely száz izgatást ád,~A káprázatot,
151  1|        mezőn is már az a hűs fátyol~Mely csillámló röpke, mint álmunk
152  1|       napsugárnál,~Orgonája a szél, mely dallamba olvad,~Száz hanggal
153  1|         Isten szent hatalma lépett,~Mely gondos szülőként kísér minden
154  1|      asztalfőn hosszan felkönyökle,~Mely körül betyárok múlatoztak,~
155  1|          egymásnak szemében,~Érzők, mely szükséges e két szív egymásnak~
156  1|          menhelyet. ~Reszket a kéz, mely kilincseden van,~Reszket
157  1|            pálmafás vidéki~És egök, mely bájos fényben ragyogott,~
158  1|            s hallgatók, mikor szól,~Mely ebédhez hív, a csengetőcske.~
159  1|            még az a félkettő lenne,~Mely akkor volt, amidőn elmentem,~
160  1|             oly szilaj, mint a mén,~Mely bejárja végig a pusztákot. ~
161  1|      pusztának. ~Hej, de a szellem, mely leng felette,~Nem vesz el,
162  1|           hegy, oldalánál~A siknak, mely őr gyanánt áll,~S nem retten
163  1|         rejtőztél az idők fagyától,~Mely fölöttem oly pusztítva kél,~
164  1|       rakánk. ~Gyors folyó az élet, mely fölé itt~Fénypalástot nap
165  1|       feledség fed,~Él még a lélek, mely bennünk éle;~Névben változott
166  1|           Lett legottan jégviharrá,~Mely csak akkor oszlik el, ha~
167  1|           verte tarrá.~Férfikönnyé, mely a keblet~Meghasítja, hogyha
168  1|           tiszta még,~Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,~Kit
169  1|              A népszabadság. Szíve, mely saját~Keblében hogy verjen
170  1|      szerelmét eldanolja,~S a könny mely hull énekére~Harmat szívének
171  1|           bámuló, mi zajgó sokaság,~Mely ott az utcán jár oly gondtalan,~
172  1|      bilincselte le,~Mi nagyság az, mely itt csodálva van? ~Középen
173  1|             melyet a boldog csinál,~Mely mint hajó védi ki benne
174  1|             erény? e gyáva dőre gőg~Mely tapsokat és tetszést követel: ~
175  1|       követel: ~Szép csillogó ruha, mely színpadon~Hol nincs baj,
176  1|          büszke homloka,~Mint cser, mely a villámtól megreped,~De
177  1|             legszebb győzedelme ez,~Mely csillagként sötét egünkön
178  1|              Jő helyettük a tavasz, mely~A sírt rózsákkal takarja. ~
179  1|         leng-e ismét kint az utcán,~Mely körül tolong az ifjúság,~
180  1|         dűlt az óriás,~Mint villám, mely legnagyobb fényében~Hangtalan
181  1|         csillag éltem,~Emlék nélkül mely hiába vesz.~És a nő, ki
182  1|       látják meg majd csak a vészt,~Mely egykor a férjnek jutott,~
183  1|              Vesszek mint tűzgolyó, mely~Midőn legszebben ég,~Midőn
184  1|             fogyjon, mint a mécses,~Mely elfeledve áll,~Lelkem, míg
185  1|        megannyi kínhonává süllyedt,~Mely felett halál leng és halál
186  1|             kis madár~S az üstökös, mely~Oly messze jár.~Vérengző
187  1|        Hangos pacsirta~A boldogság,~Mely fellegről más~Fellegre hág;~
188  1|             minden pántot zordonan,~Mely éltünkhöz kötött, egyet
189  1|           volna más, mint a remény,~Mely még a sírnak is vak éjjelén~
190  1|             nem bír.~S e szózat az, mely az őrültben forr,~Mit szerelem
191  1|        szerelem súg, a költő danol,~Mely lelkesített, jóslott, vezete~
192  1|             madár szólt.~Zöld mezét mely nem löké el~Közepette szörnyü
193  1|       szerelem: villámos felleg az,~Mely felragyog, de méhe néma
194  1|         borostyán, szép örök füzér,~Mely szíveinknek vérét szíva
195  1|           mindezért.~Arany békó az, mely életre hív,~Hogy kínpad
196  1|     Halálunk büntetés egy vétekért,~Mely ezredektől ránk nehezkedik;~
197  1|          már sorsommal,~Nincs öröm, mely meglephetne még,~S mely
198  1|             mely meglephetne még,~S mely nyugalmam megzavarhassa,~
199  1|            örömünk csak zengő madár~Mely életfáinkon megpihen;~Elröpül
200  1|            világ~S fényesebb a nap, mely ég felette, ~Ottan látom
201  1|           csak édes szenvedés lesz,~Mely e keservtől egy percünket
202  1|            mérhetlen tudományt;~Nem mely a virág szirmát olvassa,~
203  1|    osztálynevet ad. ~Tudományt adj, mely lelkét felfogja~A világnak,
204  1|              Ott is lesz virágszál, mely enyhít, de~Még olyat nem
205  1|           olyat nem alkotott az ég,~Mely örök friss, s illatával
206  1|            egy Sertor~A csillagban, mely ott ég mint lámpa fénye,~
207  1|         erényi,~Vihar az, ez súgár, mely öntudat nélkűl~Csak az örökös
208  1|       istenünk képét,~Mint a napot, mely elvakít fényével~Árnyában
209  1|      rejtélyes dalt susog a szellő,~Mely a romoknak kúpjain elment,~
210  1|      Csókdossa a szekérnek kerekét, mely~Díszmenetében eltapodja
211  1|           tünni, s a hitvány tömeg,~Mely sírni fél s most őket hordja
212  1|          nagy nevét~A szent gúlára, mely évezredeknek~Temetőjére
213  1|     Megrészegített a dicsőség árja,~Mely szétsugárzott egy ország
214  1|        hagytál, sírhantod felett;~S mely mint bimbó csak egy sugárra
215  1|             és a sír~Egy pont csak, mely körül futunk, futunk,~S
216  1|             kinek nincs gondolatja, mely~Pokollá lenne örök üdvében? ~
217  1|              De egy emlék van, egy, mely hogyha él~Még lelketekben,
218  1|      nagyszerű, mi szép a gondolat,~Mely a bibliának szent lapjain
219  1|      bibliának szent lapjain áll,~S mely szerént méltó bért a bűn
220  1|     népdalnak szent visszhangja jő,~Mely reggel felébreszt, este
221  1|       nyugalmatokba édes álmot sző.~Mely végtől-végig zeng a természeten,~
222  1|            zene csak egyes hangjai,~Mely a nyári légen végig árjadoz,~
223  1|          társául adta a hű állatot,~Mely a gyermekhez szít olyan
224  1|             bús anya,~Nem lesz hon, mely fiát lebilincselje,~Melyért
225  1|         Lelkem is házadba menekűle, mely még~Szirt gyanánt állott
226  1|   megszakadt szivemnek~Végső szála, mely még életünk felé von.~S
227  1|      levélkét mint szelíd galambot,~Mely tavaszt keresni messze földre
228  1|      itt-ott elszórt kis virágrajt,~Mely oly súlyos útat tán nem
229  1|             Nem, nem, inkább a bút, mely rád vethet árnyat~Add nekem
230  1|    kibékülésnek~Csókja átrezegjen - mely máris soká vár.~Hányszor
231  1|         anyaggal, szépséggel alélt.~Mely mint virág, ragyogni van
232  1|             báj-vonásit,~Az életet, mely rajtok tündököl,~Fog-é az
233  1|          engem~És bennem a varázst, mely véd, takar.~Elárul téged
234  1|         öröm ily csillag életünkben~Mely csak akkor éghet fénnyel
235  1|             testvér csókja a jelen, mely~Amint kéjt szül, úgy megfojtja
236  1|          int.~Hadd, ne tudjam, hogy mely felnyitott könyv~Volt nekem,
237  1|             némi vígasz,~Mint hold, mely nappal elsápadva lép le,~
238  1|          látlak, látlak a dombélen,~Mely alatt a helység nyúlik el
239  1|          körébe szokva,~Mint madár, mely szállni elfeledt,~Visszanézek
240  1|         mondám hogy démon, üzzed el~Mely szívered kiszijja, sírba
241  1|         varázsa.~Szent a költészet, mely égből jöve,~Az élettenger
242  1|            szellemülve.~A harmaton, mely a pór lábait~Áztatja csak,
243  1|             szellőben titkos danát,~Mely ellen a pór bundát vesz
244  1|         költő Isten kedves eszköze,~Mely által halhatatlanságot oszt
245  1|          vár a jövőtűl.~S az ideál, mely délibábként~Ragyog, s imádod
246  1|   imádságban kifáradt,~Mint kagyló, mely gyöngyében elhal,~Mint múló
247  1|         szerettem volna meg, leány,~Mely tégedet szült s édes szót
248  1|          kövesd,~Gyűlöljed a herét,~Mely munkálkodni rest.~S miként
249  1|             érzem,~Mily kincs a nő, mely szeret.~A házoltár veszta
250  1|         hitvány tőrbe hull,~A szív, mely Brútussá lehetne,~Kis szép
251  1|            szerelem?~Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,~S végszámadáskor
252  1|          gyönyör,~Érzém hatalmadat, mely mint varázsfű~Egyszerre
253  1|        imádott~Eszmét, az ész előtt mely meg nem áll. ~Feláldozás,
254  1|      közelébb áll Istenéhez a szív,~Mely mindezeknek volt lakóhelye. ~
255  1|          ideálja az -~Vagy hol van, mely mint megbájolt maradna? ~
256  1|            mint megbájolt maradna? ~Mely első csókján égett, a zománc~
257  2|           megbukál,~A népszabadság, mely nyög eltíporva,~A bűn, mely
258  2|         mely nyög eltíporva,~A bűn, mely ismét emelt fővel jár.~ ~
259  2|        melyet tilt hitünk törvénye,~Mely a legszentebb szentséget
260  2|     legszentebb szentséget fedi,~És mely előtt hittel hull a nép
261  2|   kastélyfedélre. ~És hold a költő, mely, ha az éj eljő,~Még egy
262  2|            egykor e csendes helyet,~Mely pusztaság volt, mostan kert
263  2|          Nagyok eszköze~Az a hasáb, mely Huszt elégeté,~Egyetlen
264  2|          nem a sikamló,~Út az utam, mely semmiségbe vész,~És felsohajtnom,
265  2|             kagyló,~A drága gyöngy, mely élni fog, ha kész. ~Óh,
266  2|          beszéle,~Mit tűr a kagyló, mely gyöngyöt terem,~Csak ők
267  3|          tehát~A nagyszerű tavaszt?~Mely égszemére dalt kiván,~Dicsőn
268  3|            két oly égi szent tüzet,~Mely életünkre új édent deríte,~
269  3|      kimenteni,~Hol így a fergeteg,~Mely azt ledöntheti? ~S a dalnok
270  3|            tehát?~"Imádom az eget!!~Mely éltem útjain~Oly édesen
271  3|              S ez üdv örök ha lesz,~Mely az egekbe van:~Mi üdv lehet
272  3|            kerűletén,~Sehol gyönyör mely én reám mosolyg:~Ha elhagyatva
273  3|           dicső egem!~Ily ég alatt, mely üdvöket ragyog!~Örök tavasz
274  3|         gyanitta tiszta érzeményem;~Mely önmagába terme egy tavaszt,~
275  3|       zúduló fagyában:~Enyészet űl, mely elhervassza azt. ~És nem
276  3|           elboruló síri hang nekem,~Mely elrezegve visszazengi még~
277  3|       Feléje szállanak:~S az égben, mely szemében van,~Majd vissza
278  3|    táncsoron,~Mint a tavaszzephirt:~Mely reptiben ád a virág~Sorvadt
279  3|             megáll~Ez égi békjelen,~Mely egy világnak bűneit~Varázsolhatja
280  3|               Ha nincsen oly kebel,~Mely visszazengené~Keservem,
281  3|          tehát~A nagyszerű tavaszt?~Mely égszemére dalt kiván,~Dicsőn
282  3|            két oly égi szent tüzet,~Mely életünkre új édent deríte,~
283  3|      kimenteni,~Hol így a fergeteg,~Mely azt ledöntheti? ~S a dalnok
284  3|            tehát?~"Imádom az eget!!~Mely éltem útjain~Oly édesen
285  3|              S ez üdv örök ha lesz,~Mely az egekbe van:~Mi üdv lehet
286  3|            kerűletén,~Sehol gyönyör mely én reám mosolyg:~Ha elhagyatva
287  3|           dicső egem!~Ily ég alatt, mely üdvöket ragyog!~Örök tavasz
288  3|         gyanitta tiszta érzeményem;~Mely önmagába terme egy tavaszt,~
289  3|       zúduló fagyában:~Enyészet űl, mely elhervassza azt. ~És nem
290  3|           elboruló síri hang nekem,~Mely elrezegve visszazengi még~
291  3|       Feléje szállanak:~S az égben, mely szemében van,~Majd vissza
292  3|    táncsoron,~Mint a tavaszzephirt:~Mely reptiben ád a virág~Sorvadt
293  3|             megáll~Ez égi békjelen,~Mely egy világnak bűneit~Varázsolhatja
294  3|               Ha nincsen oly kebel,~Mely visszazengené~Keservem,
295  3|         Határodon dacol az érzelem!~Mely véghetetlen, mint az ég
296  3|          esve könnyt,~Sehol kebelt, mely érte érzne, hajh! ~Virágokat
297  3|           zöldje azt,~S a porkebel, mely üdvöt itt talált,~Imáiban
298  3|             jog~Természetes szavát,~Mely fényvirágra hoz~Egy boldogabb
299  3|            arcait. ~"Mi kín leányka mely gyötör?~E szem gyönyörre
300  3|        értve, hogy honának átka az,~Mely nyögve zúg a romba még felé,~
301  3|              Hol itt a földi kincs,~Mely minden fényivel~Fölérne
302  4|             zaj, tán jön a mozdony?~Mely robog, eltűn? - Nem! nagyszavú
303  4|        látván~Hogy nem akad kormány mely hivatalra emel. -~ ~