Rész

  1  0|             Száll előttem egyszer még el,~Amidőn a dalt mosolygva~
  2  0|               a dalt mosolygva~Zengem el - könyűs szemekke~
  3  0|              Inkább szó nélkül küldöm el~E kis füzért neki,~A nap
  4  0|           nyíló általad lett. ~Fogadd el, lányka, szívesen~Mit szellemed
  5  0|         illatát csupán~Éltével hagyja el, ~Mert hogyha elröpűl,~A
  6  0|               csók~Bűvös virágot hint el,~Míg rám ha sír borúland,~
  7  0|             mi jó vagy,~Én sem mondom el, mert bájad így~Öntudatlan
  8  0|          Könnyelműen csupán én téptem el~Az édes rózsaláncot köztünk,
  9  0|       felhőtelen -~Lassan halványodál~El ködnek lepliben. ~És ámuló
 10  0|              Jó barát virágokkal födé el.~ ~
 11  0|              bíztat,~Hasztalan epeszt el e szív szörnyű szomja -~
 12  0|              Együttérzés borúlata fog el - -~S a néma gondolatra,
 13  0|            Csak a haldokló ősz kábíta el.~Az veszhet - fénye, dalja
 14  0|                                  Csak el, csak el!~Csak el, csak
 15  0|                         Csak el, csak el!~Csak el, csak el az emberek
 16  0|                Csak el, csak el!~Csak el, csak el az emberek köréből,~
 17  0|                csak el!~Csak el, csak el az emberek köréből,~Ki a
 18  0|                sok év folyt~Már azóta el,~Sok gyönyör ment sírba,~
 19  0|      Egykedvűen vajh hányszor mondjuk el,~Ha a lélekharang konogva
 20  0|             Hideg sírt? -~Nem szívtam el - csókolva - lelkedet.~Hová
 21  0|            amíg szenvedél,~S nem jött el, hogy megintsen, szellemed.~
 22  0|           szellemvilág? -~Óh lány, te el nem hagytál volna engem;~
 23  0|         csapásra?~Vagy nem melengetém el csókjaimmal~Eléggé tőled
 24  0|              nem vágyik és ohajt? ~De el, sötét kép, óh hisz ő enyém,~
 25  0|             születve már meghalni tér el. ~Egy reggel kezdett ő is
 26  0|           szebb jövőt derít rád,~Hidd el, leány, bizonnyal végzeted. ~
 27  0|                                 Hagyj el~Óh lány, miért, miért szeretsz?~
 28  0|          miért, miért szeretsz?~Hagyj el, még jókor van talán!~Itt
 29  0|               amit ölel kezem. ~Hagyj el, s álmod lesz rózsaszál,~
 30  0|            részegüljek meg, felejtsek el,~De elsápad csókomnál a
 31  0|        elmerülve,~Áhítat fogta keblem el~A hívők zengő énekére. ~
 32  0|            lelkünk egy világa süllyed el,~Közömbösen állunk felette. ~
 33  0|            mely szélben tévedez.~Vesd el, bár kedveléd a rózsa illatát,~
 34  0|               fürtömet a régi könyvbe el,~Melyből szerelmi dalt olvastam
 35  0|          mosolygj reám, leányka,~Hidd el, néked jobban illik az,~
 36  0|            mely virágot~Szül, hevével el nem égeti,~Egy-egy harmatcseppet
 37  0|             Az szívedben kincset árul el.~Süsd le, süsd le, óh már
 38  0|             harcoló. ~Általad dülének el, leányka,~Szűm hiú, hamis
 39  0|           megígéz~S aztán nem hangzik el?~Hol végtelen szép álom,~
 40  0|        Szeretni kezdél, s új báj önte el,~Most érte már el, óh látom,
 41  0|            báj önte el,~Most érte már el, óh látom, tökélyét~A báj,
 42  0|               hogy egymásért vagyunk,~El van szakítva tőlünk a világ,~
 43  0|            szépen áll,~Karomban hagyd el szent szemérmedet! ~Itten
 44  0|              műhelye,~S napsúgár tölt el minden téreket:~Nem az egyes
 45  0|             lelked büszke röpte bájol el.~De az a szellem, mely körüllebeg,~
 46  0|             átkos, kósza rém: ~Óh, de el ne ítéld őtet hirtelen,~
 47  0|                 Boldogabb testvér te, el ne lökj tehát!~Oly régen
 48  0|               a tücsök tölté az estet el,~Mint a természet szívverése,
 49  0|               Nemesb viszonyt nem tűr el a világ,~De balgaságát aki
 50  0|     megnyugodva nézi~Jól tudván, hogy el nem éri. ~Oh de nő, te hitegettél.~
 51  0|         szerelmünk törpén nem fogyott el,~Halvány holdként észrevétlenűl,~
 52  0|          ahogy szeretél. ~Nem hagyott el ifjúság még téged,~Óh nő,
 53  0|               Ne nézz rám, óh fordulj el, édesem,~Ha újra játék,
 54  0|          szétfolyának.~Eltűnt a tér - el a nehéz napok,~Karomban,
 55  0|            vágyainkról,~A vágyak hogy el ne hagyjanak? ~Szerelemnek
 56  0|           Épen minőnek ő~Danolta most el. ~"Báránykám elveszett,~-
 57  0|          nálad marad,~Bármint űzd azt el, ~Add érte szívedet~Hát",
 58  0|        Porfelleg közt tűnik a násznép el,~A leányka összedűl zokogva:~"
 59  0|             zokogva:~"Hej, még a fakó el nem felejtett,~És urának
 60  0|               szél~Részvétlen nyargal el,~A puszta sírt virággal,
 61  0|             Vagy gyermeked vesztetted el,~A gyermek nyugszik itt,~
 62  0|          könnyezem. ~Csatában estenek el ők,~Szentelt zászló alatt,~
 63  0|               költőt is síri éj fogná el. ~Igy él ő sokáig, mint
 64  0|            Büszke váramat itt hagytam el,~Mit szemem belátott, mind
 65  0|               hiába, élni akarok még,~El nem érte keblem bosszuját. - ~
 66  0|             érte keblem bosszuját. - ~El veled, nem akarok meghalni!"~
 67  0|               dűl,~"Bárki légy, rejts el, rejts el, meggyilkol~Másként
 68  0|           Bárki légy, rejts el, rejts el, meggyilkol~Másként a nép
 69  0|             dicsőséget,~Csak reményét el nem feledhette. ~Néz sóvárgva
 70  0|                mely szép honán vonult el,~Nem hoz-é számára hű köszöntést,~
 71  0|             halál követje,~Barnán zúg el s részvétlen felette,~Mintha
 72  0|          megszentelt csatában? ~Hagyd el búmat, mondd meg inkább
 73  0|          kegyét fiától,~Nem tilthatta el hogy véle sírjak,~Nem vehette
 74  0|              véle sírjak,~Nem vehette el részem bajából." - ~"Hej
 75  0|         törzsén várja azt mindenik ág el. ~A hűtlenre többé élet
 76  0|           Egész várost népsége hagyja el,~Nehogy hamvából Phőnix
 77  0|              ékszerét,~Hidegül metszé el szép haját,~S buzdító láng
 78  0|             hogy felette ártatlan~Zúg el, mely tornyosulni kezd a
 79  0|             az mind nem fordítja tőle el,~Mit sok csínjával nyert,
 80  0|        gyermek fél és az agg remeg?"~"El véle el, mosolygó és szelíd~
 81  0|               az agg remeg?"~"El véle el, mosolygó és szelíd~Az én
 82  0|               drága létedet,~S feledd el Zákányt, ím térdelve kér." ~"
 83  0|             arra érdemes." ~"Óh hagyj el, hagyj el, hallod mint üvölt~
 84  0|        érdemes." ~"Óh hagyj el, hagyj el, hallod mint üvölt~Már a
 85  0|          betelt,~Hű szolgádat, lovag, el ne feledd." ~Zákány eszmél
 86  0|             keblén vérző seb felel. ~"El kell-e hát már veszni mindennek,~
 87  0|         saskesely~Véredre szomjún, és el nem vered. ~Gazdátlanúl
 88  0|         Csikasz sakál üvöltve csörtet el,~De ott terem Hafiz s bőszen
 89  0|          többet ér? - ~Csendben vonúl el ismét a menet,~Utolsó ott
 90  0|           Tiboldnak híre, vára~Dűljön el, én nem védelmezem. ~Büszke
 91  0|               úgyis~A boldogság többé el nem száll". ~Éjfélt üt,
 92  0|             falvának,~Nyom nélkül sír el a szél. ~Fent az ég ezüst
 93  0|         alatta a nyír csendesen terül el,~Itten árny, sugár ott,
 94  0|              Vigan fütyörészve vágtat el legottan,~Hetykén félre
 95  0|            kevés élt,~Boldogság tölté el az egész tért,~S Isten is
 96  0|           Ámde várni, várni mégsem ún el. ~*~Fagylaló ész, férfi
 97  0|              szellő is mézet lopni jő el~S csillan a báj egy-egy
 98  0|       Megcsókolja s mint villám repül el. ~Felveti szemét a lány -
 99  0|            hát, fel velek!~Pusztítsák el mind, kik pártot üttenek."~
100  0|         hangját, mit kilesnek,~Zengik el költőink a bámúló földnek.~
101  0|              elfárad, messze bujdokol el,~Hol maga marad csak kínos
102  0|             Kebelét erős szellem fogá el. ~Felment vára lapos fedelére,~
103  0|           lemondok, életemnek~Vesszen el reménye és emléke. ~Egy
104  0|           jusson már síromra,~Hagyjon el minden, mi örömet hoz,~Meg
105  0|                hogy kínosan mint vész el. ~Végre eszmélt, ott feküdt
106  0|         Ellenünk hogy ép jókor futott el,~Mert különben nem marad
107  0|              fényár, víg zene~Töltött el minden tért,~Az őrhöz a
108  0|           dalnak büszkén lép közöttük el,~Nem tudja senki mért, de
109  0|             büszke vár miért pusztúla el?"~"Igaz, mond a vén, e vár
110  0|               mind, szó nélkül mentek el,~De tetteikről bajnok hír
111  0|             földre hullva ízzé porlik el. ~Holt mátkájának sírt ás
112  0|           mezőt, mit harci mén tiport el. ~S mindkét tábor zászlaján
113  0|               jár. ~Megnyugodva száll el Gábor angyal,~Látja, Istent
114  0|                hazátlan vándoroljak-é el,~És egész világom veszni
115  0|               S a nőt átkarolva vonja el magával.~Küszöbön vannak
116  0|               fecskére nincs gond, az el van feledve.~Óh de jőjj,
117  0|           napnak:~Akként halványulnak el egyéb leányok -~Ott, hol
118  0|          kivégzi.~Igy pusztulnak mind el, épen a legjobbak,~Egy szeszélye
119  0|             gondolván,~És mond: "Hozd el legszebb ékét tündéreknek,~
120  0|                Több ország kell? vedd el a földet egészen!"~"Nem,
121  0|            földéről,~Honnan a nap jár el látogatni minket,~Hol minden
122  0|            Hol még Éden álma nem tünt el egészen,~S a költők dalában,
123  0|              ki a világba tetterő üzé el,~Ennek kebelében szunnyadó
124  0|           mindég, mindég visszatérek,~El ne menj, erődet, szívedet
125  0|             Nőtt kicsiny virágot visz el mint ereklyét.~A fiú meg
126  0|          végső örökjét. ~Az kíséri őt el viharos éltében;~Védi lépteit
127  0|              súgja,~Közösen készítsük el a porvilágot,~Majd meglátjátok,
128  0|        Békedíjul mostan mégsem fogadá el. ~"Nem, soha ne birjam inkább
129  0|       fénypalástot ad.~Egyiránt borít el bércet, völgyeket,~Tán az
130  0|          tovább mégy, éltedet beszéld el." ~S elbeszéli, mily hűn
131  0|               a föld népe.~Menj, menj el szememből, megszennyeztél
132  0|            magadtól, alkotóm, ne lökd el! ~Nem hivém az Istent, ámde
133  0|             gazság szül és erényűl ád el. ~Hogyha nem hittél, az
134  0|            önhittség szemében;~"Mondd el, - szól Jehova - mint éltél
135  0|        gyakorta a bűn, büntelent itél el." ~Mond az Úr sötéten, "
136  0|         országomban ketten nem férünk el.~Szégyentől pirúlok, látva
137  0|      félelmében hal meg,~Ritkán téved el csak a golyó, hogy öljön,~
138  0|       ruhámnak ékes csillogását,~Vágd el azt a fegyvert, mely agyonnyom,~
139  0|              de az éhséget~Már tovább el nem bírhatjuk." ~S a honvéd
140  0|          zenéjét?~Most együtt veszünk el, avagy együtt győzünk,~Hogyha
141  0|         hangja.~Máma is nem-é ő dönté el győzelmünk?~Önmagát érettünk
142  1|         láttak mint komát,~Tőlük lesé el a~Bor lángját, mámorát.~
143  1|           szellö suhan forró homlokán el,~Felszárogatja azt, majd
144  1|               denevér cincogva surran el~Mint sejtés félig körrajzolt
145  1|           szép beszédben,~Hogy mondom el - szivem mért fél, örűl. ~
146  1|       barangol. ~Trágár élccel hordja el magával~Egy korcsmáros bájos
147  1|           imája~Nyom nélkül veszett-e el, mint a szél? ~Tán az ágyat,
148  1|           Melynek vad beszéde nem hat el idáig~Melynek bus visszhangja
149  1|            érzelem, áhitatos bú~Fogja el lelkem, ha olvasom - - - ~
150  1|                S egy szegletben költi el maga,~Melyet őse forgatott,
151  1|            messze vágyom tömkelegéből el~A vadonba. - Ott van Istennek
152  1|               ingva, hívják s űzik őt el.~Foszlik a mezőn is már
153  1|        dombérozva ülnek,~Most készült el a vár - szolganép alkotta,~
154  1|               vidékén,~Falunak menénk el széles utcáján, de~Nem járt
155  1|               levágott végtelen mezőt el,~Kévéken nyugodtak a fáradt
156  1|      Szaladnak végig a híg sáron.~Jól el van dugva a fejek,~De lábikrájuk
157  1|       visszahívja, búcsúcsókját~Hozta el csak, melyet az felejte. ~
158  1|             Tudnád, milyen kéj fogott el akkor,~Hogyha végre a táborba
159  1|           mely leng felette,~Nem vesz el, míg áll az ősi puszta!~
160  1|             nép istenét. ~Szél hordta el földünkről szent tanát,~
161  1|               a kitűzött helyen. - - ~El most innen kis falumba beljebb,~
162  1|                Mely csak akkor oszlik el, ha~A mezőket verte tarrá.~
163  1|         Mellyel talán a sors jegyezte el. -~Ifjúvá fejlett a gyermek
164  1|           ifjú hallgat, bú sorvasztja el;~Kiolták napját, hogy ne
165  1|              jobbra, balra~És takarja el fülét, hogy~Rémes daljukat
166  1|           erényes emberek,~Kárörömmel el nem vesztenek.~Óh ne zokogj,
167  1|       nyelvvel~Csábítják a gyönge nőt el,~S hogyha enged a szerelemnek,~
168  1|             Az anyaszívet nem temetém el,~Mit tegyek én?~Fel! biró
169  1|          elébe tört kebellel,~Öljenek el az erényesek! - -~Hadd nyugodjam.
170  1|           pörg a dob, szól~A harsona.~El hát innen más vidékre,~Fel
171  1|            halál már~Ránk köszönthet,~El ne sírjuk hát hiába~Ezt
172  1|            mosolygjunk csak felette? ~El veled, te ronda bankó,~Nálam
173  1|           barátim,~Minket tán ez csak el nem tántorít?~Míg van tavasz,
174  1|             szivünk hideg,~Nem csábít el szép szemsugár;~S velünk
175  1|           Csak egy a baj, más könyvet el~Dobhatni hogyha régi,~Míg
176  1|               országból így~Mosná azt el!~Forrna össze minden szív
177  1|            ellenségünk! ~Egyet még és el a borral,~Nem látjátok-é
178  1|            fér semmi gond;~Messze zúg el a hálátlan élet,~Hír, kajánság,
179  1|             gyászkönyűje lesz. ~Óh de el, de el a kis házküszöbről,~
180  1|      gyászkönyűje lesz. ~Óh de el, de el a kis házküszöbről,~Csípős
181  1|           arcom ép még,~Nem verte azt el a ragya,~Eszem nincs fogytán
182  1|               óh jaj, egyik sem pirúl el,~És egy sem vonja el magát.~
183  1|            pirúl el,~És egy sem vonja el magát.~Inkább futnátok,
184  1|               Sírva indúl a magyar is~El vele.~Ám de aztán viggá
185  1|         Sárban hagyott, hinárba vitt.~El hát a hittel, félre véle!~
186  1|               fosztja meg a szeretet.~El hát a szeretettel végre,~
187  1|           Régen kiszenvedt volna már.~El hát, el a reménnyel végre!~
188  1|         kiszenvedt volna már.~El hát, el a reménnyel végre!~Fel,
189  1|            mégis hogyha elvesz a hit,~El a remény és szeretet,~S
190  1|           Mult és jövő, remény, halál~El vélök, mind nem kell mi
191  1|              Isten,~Hogy ifjan haljak el,~Nem már midőn kifáradt,~
192  1|              A börtönőr remegve fogja el,~Félvén eltéved avagy elmerűl. ~
193  1|               lélek édenrőli álmát~Is el hozza e földre magával. ~
194  1|             derült, mosolygása fogott el. ~Mért ültette Isten édenébe~
195  1|           holtakként szenvedjük át. -~El hát veled, ne üldözz már
196  1|              testet sorvasztva rontja el,~Lelkét magával elragadja,
197  1|              Zöld mezét mely nem löké el~Közepette szörnyü télnek,~
198  1|               révével sokszor sír fog el.~Minden kicsiny virágnak
199  1|          Céllá tevék, azért silányult el,~Azért találja gyakran ördögnek~
200  1| szenvedélyeink~Könyve a szív, égessük el bár,~Elhamvadott lapjain
201  1|    Béheggedhet a seb, de mi sem~Törli el mély forradásait. ~Míg örömünk
202  1|           nyom nincsen jelen. ~Ah, de el veled hiú panasz!~A lemondás
203  1|              kezében tartja gyeplüit,~El nem ragadhatja őt mint vész. ~
204  1|              és erő~Ismeretlen zúgván el felette. -~ ~
205  1|            nem!~Több gyönyört birok-é el mint más? ~Fellebbenti-é
206  1|     menyország titkát bűvarázs? ~Vidd el trónodat, tündér s helyébe~
207  1|             egyet, s a többit tüntesd el!"~S ím karomba lánykát ölelek.~"
208  1|             ki tudja hányszor vérzett el egy Sertor~A csillagban,
209  1|      temetőben,~Hírök, jármok eltünt, el a kor közöttük,~Összefolytak
210  1|       ismeretlen s nyom nélkűl enyész el. ~Úgy egyenlőek hát Nero
211  1|               a dőre buborék nem vész el,~Ott a csillagok közt, ott
212  1|          időnek,~Már a kőnek hőse rég el van feledve.~ ~
213  1|            elvéreze.~Hős szelleme még el sem nyugodott,~Szárnycsattogása
214  1|             sarkán. ~Vulkánt hamvaszt el, bérceket mos széjjel,~Tengert
215  1|           multak felidézett lelke~Zúg el mint nagyszerű tragédia,~
216  1|           hogyha istenszobrot döntnek el,~Mit áhitat emelt, népek
217  1|         Körűlem dudva nő, homok terűl el,~Felettem csillaghímes ég
218  1|        Burokban haladt köztünk lelked el,~Veled mindent, mint hulló
219  1|           csillagot~Nyom nélkül nyelt el a halott lepel. ~Óh, mért
220  1|              lét után. ~Vagy nem vesz el a munka és erő,~De méltó
221  1|            nektek jó, együtt veszétek el~Férj, nő és gyermek, s a
222  1|               sír küszöbén~Szakadt az el, hagyott vigasztalan. ~Ott
223  1|               sem voná meg kezét róla el,~Amidőn félősen a világba
224  1|             köz védőkart nem lel ott.~El, el veled vész ülte palota,~
225  1|             védőkart nem lel ott.~El, el veled vész ülte palota,~
226  1|          halld e szózatot:~Ne hagyjuk el egymást, ha minden elhagyott. ~
227  1|             jövőd~Itt van leásva, azt el nem viheted,~Tartsd hát
228  1|         bízott~Választott eszköze hát el sem hagyhatott. ~Fogj édes
229  1|            Kitől hosszú bűn átka tépe el,~S hogy szent csatán egy
230  1|           kell,~Csak egy pajzs fedjen el hordván e mondatot:~Nem
231  1|               e mondatot:~Nem hagytuk el egymást, de Isten elhagyott.~ ~
232  1|               érzett~S nem sírtak még el ember könyei. ~Nem kiégett
233  1|            élet,~Mégegyszer bucsúzott el minden virágtól,~Melyet
234  1|           keresni messze földre száll el,~Küldöm életemnek napja,
235  1|               S te könnyelműen dobtad el cserébe~A nő porban csúszó
236  1|                S gyümölcsöt hozva már el is veszett,~Mint tánczene,
237  1|             mulattat,~De nem foglalja el a szellemet.~Vagy iskolában
238  1|         elröpül?~Mindegy, barátom, én el nem itéllek,~Az ég itél
239  1|               akar,~Ő tudja már, mert el bírt hagyni engem~És bennem
240  1|             világa van lefestve,~Vedd el tőle azt is, összeroskadoz;~
241  1|              sajátom,~Többé tőlem azt el nem vehedd;~Hogyha csalfaság
242  1|               feledve részvétlen vesz el.~Hát fiacskám? Sorsomról
243  1|             Hogy míg él sohse feledje el,~És erényt, bűnt mérni ne
244  1|           Mely alatt a helység nyúlik el szerényen,~Nálad gyültek
245  1|               a pásztor nótája~Kísért el csak minket kertünk kapujába.~
246  1|          kötözne.~Hej, de nem tovább, el, el emléketekkel,~Aki tűrni
247  1|               Hej, de nem tovább, el, el emléketekkel,~Aki tűrni
248  1|         kisértet, úgy látszik, követ.~El, csak el, majd elrejtesz
249  1|              látszik, követ.~El, csak el, majd elrejtesz öledbe,~
250  1|              mondám hogy démon, üzzed el~Mely szívered kiszijja,
251  1|                hogyha ugy van, vessed el neved,~Az árva lantot meg
252  1|              Párázatként nem oszlik-é el? -~Hajósnak édenként int
253  1|               fekélyt úgy lökte volna el.~Ha híres férfit látsz,
254  1|             mint felejti,~Mint hagyja el, csak csábszavára hajt. -~
255  1|             mézét a méh~Kasába hordja el,~Hazád legyen a kas,~Melyért
256  1|         zenével~Osztotta azt a földön el. ~Hogy illat, fény s zenének
257  1|                Te se csodáld, hogy én el nem felejtém,~Kopár helyen
258  1|           vagyunk egyenlőek vele. ~8 ~El a lángésszel - rontás lényege~
259  1|            legszebb díszében törhesse el,~A kis bárányt levágni rendeli,~
260  1|          Valódi vészt nem bírna lelke el,~Szabadban meg hives szél
261  1|             lehet,~Ki redves fát vesz el csillag helyett,~Én láttam
262  1|             illat a virággal hervadsz el. ~Szerettem én is, s gyakran
263  1|          dúsak termése gazdagúl. ~26 ~El, el, ne lássak emberalakot,~
264  1|            termése gazdagúl. ~26 ~El, el, ne lássak emberalakot,~
265  2|                E zugban porlik tested el.~És jól van az, mert így
266  2|           lesz mennyecske,~Míg végkép el nem fogy a menny lassan~
267  2|              részét még éltében költé el.~ ~
268  2|              eljő,~Még egy sugárt hoz el magával,~Zálog gyanánt,
269  3|            érzetét,~Csak könnye tölti el~Dicső azúr szemét! ~S ha
270  3|             Imám nehéz borúba hangzik el. ~S e nagy világ kinos kerűletén,~
271  3|               leng síri szelleme. ~De el nem oltja lángoló keservem,~
272  3|           kegyet:~Borús ölében érzem, el nem oltja~A síri éj, forró
273  3|        énnekem,~Reményem él, nem orza el határzat~S a sír ölében
274  3|       vigaszok hiányznak~Nem orzta ég el mit szerettem én,~S a megcsalott
275  3|         útjain~A messze légbe hangzik el szavam,~Nem érti ember!
276  3|         tűkörén: ~Az égnek üdve tölti el~Keblemnek rejtekét,~Szemében
277  3|         világnak bűneit~Varázsolhatja el. ~S reménylek! ám dicső
278  3|            érzetét,~Csak könnye tölti el~Dicső azúr szemét! ~S ha
279  3|             Imám nehéz borúba hangzik el. ~S e nagy világ kinos kerűletén,~
280  3|               leng síri szelleme. ~De el nem oltja lángoló keservem,~
281  3|           kegyet:~Borús ölében érzem, el nem oltja~A síri éj, forró
282  3|        énnekem,~Reményem él, nem orza el határzat~S a sír ölében
283  3|       vigaszok hiányznak~Nem orzta ég el mit szerettem én,~S a megcsalott
284  3|         útjain~A messze légbe hangzik el szavam,~Nem érti ember!
285  3|         tűkörén: ~Az égnek üdve tölti el~Keblemnek rejtekét,~Szemében
286  3|         világnak bűneit~Varázsolhatja el. ~S reménylek! ám dicső
287  3|                 Hozzá~Messze, messze, el tetőled~Égi bájú ideál,~
288  3|          virág,~Magas dalokba hangzik el~Az ébredő világ. ~De ím
289  3|        sohajtozik~Komoly ború takarja el~Halványos arcait. ~"Mi kín
290  3|              van~Teremtve, nem aludni el~A kínnak áriban. ~Talán
291  3|         Egyszerre szent honokkal esve el. ~S a korcs fiú borús völgyekbe
292  3|               gyanánt suhintja messze el~A szent emlékű hősi csontokat,~
293  3|             Lukrécia, óh hagyd e sírt el, óh,~Lengd édesen körűl
294  3|               létemet. ~Hunyj nagy ég el és szakadj le.~Hunyt napod
295  3|                III ~Ő az, ő az! hunyj el éltem,~Amit vágytam és reményltem,~
296  4|            jobban foglalod úgy helyed el. -~Mert a szobor báb lesz,
297  4|                         KÁROLYI JÁNOS el. alisp.~Lesz követed Nógrád,
298  4|            arcod;~S ezt sem mondhatom el, mert bizony az sem igaz.~ ~